13°
12°
2018. 11. 10. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Az utánozhatatlan stílusáról, egyedi humoráról, kőkeménységéről is közismert, olimpiai bajnok labdarúgó, sikeres tréner és műértő Dalnoki Jenő 117 értékes tárgyát, ereklyéjét bemutató kiállítás látható napjainkban a budapesti Falk Miksa utca egyik galériájában. Bár személyesen nem ismertem Jenő bácsit, sztorit garmadával hallottam vele kapcsolatban. Az egyik kacagtatóbb, mint a másik – különösen a korábbi Fradi-kedvenc, a pengés futballista, majd újságíró, főszerkesztő, szakkommentátor, Bánki „Dodó” József autentikus előadásában…

Íme az egyik! A jobboldali védőt játszó Simon „Simi” Tiborról azt tartották a zöld-fehér szurkolók, hogy legalább annyira kemény volt a pályán, mint anno Dalnoki Jenő, aki ezen – kevéske műfelháborodást produkálva – „fennakadt”, majd így szólt a legendás bekkhez:

– Szimikém! (Jenő bácsi enyhén selypített.) Azt mondják itt a nagyokosok, hogy te nagyon kemény gyerek voltál a pályán, menekültek előled a csatárok, igaz ez?
– Hát puha semmiképpen nem voltam, Jenő bácsi! Mentem, mint a mozambó!
– Na, figyelj ide, kisöcsém!

Amikor én játszottam balbekket a Fradiban, az első négy sorba nem adtak ki jegyet, mert még a szurkolók is majréztak tőlem.

Egyet jegyezz meg, de jól: fekvő szélső nem ad be!

Aztán a másik…

Úgy hozta az élet, hogy az egyik leggólerősebb Fradi-csatárt, a huncut Szabó „Kaptát” elcserélték Szokolai Lászlóra. Jenő bácsi, miközben pipájával bíbelődött, fanyar humorával így kommentálta a történteket.

– Na végre kötöttünk egy hatalmas üzletet! Egy nagyfröccsöt elcseréltünk két kisfröccsre…
Az egyik Ferencváros–Újpesti Dózsa-derbi után tartott értékelést Dalnoki mester.
A maga karcos módján egyesével húzta rá a vizes lepedőt játékosaira, az elsők között a Blohin-ölő jobb-bekkre, a közgazdász végzettségű Martos Győzőre…

– Martoszkám! Édeszanyád felhívott telefonon, és megköszönte, hogy megmentettem az életedet!
– Az enyémet, Jenő bá’?! Mégis mikor, hogyan, mivel? – értetlenkedett a válogatott védő.
– Hát azzal, hogy még időben körbekeríttettem a pályát!
– Már ne tessék haragudni, de mi köze van ennek az én életem megmentéséhez? – érdeklődött még mindig csodálkozva Győző.
– Hát csak annyi, hogyha nincs a pálya körül a kerítés, ami megfogott téged a nagy rohanásodban, akkor a Törőcsik lövőcselére kifutottál volna az Üllői útra, elüt az 50-es villamos, aztán neked annyi!

Hozzászólások