A XIV. Dunamenti Települések Borversenyéről hoztunk hírt

Az eseményt követően Szűcs Zoltán, a zsűri elnöke, aki az MBOSZ alelnöke, és Dukai István, a rendező egyesület nagymestere nyilatkozott nekünk. A díjak ünnepélyes átadására a földváriak 20. születésnapján, május elsején kerül sor. 

A barátság még következetesebbé teszi az embert 

Vallja Szűcs Zoltán, a zsűri elnöke. Kitől várhatná el jobban az ember a korrekt bormustrálást, ha nem a barátként is kezeltektől?! Ennek megfelelően végezték a bírálatot valamennyien. A legtöbben az órájukra sem néztek, szinte meglepődtek, hogy „már végeztek”! 

– Szerencsére olyan színvonalúra emelkedett a felhozott borok minősége, hogy az ember már szinte egész napját szívesen végigkóstolgatná az ilyen hozzáértő társasággal. A reggeli megnyitó egyik szónoka arra biztatott téged, hogy légy szigorú a zsűri tagjaival. Így történt? 

– „Talán” van már annyi respektem a szakmában, hogy se csitítanom, se helyreintenem nem kellett senkit sem. Abszolút elfogadták azokat a kritériumokat és intelmeket, amiket az elején ismertettem velük. 

– Milyenek voltak a borminták? Voltak közöttük jók is – tettük fel kérdéseinket. 

– Hogyne! A Rozé-siller bizottságnak is az elnöke voltam. Harminchat tételt kóstoltunk meg, tíz aranyat és négy oklevelet osztottunk ki közöttük, ami egy nagyon jó arányt, színvonalas borokat jelentett. (Az oklevelekkel a gazda igyekezetét szoktuk elismerni, de az még nem jelenti a minősített bor készítését.) 

– Mondhatjuk, hogy jó felé tart a boros szakma – kérdeztük. 

– Mindenképpen, és ezt országos tendenciának gondolom. Ez abszolút a gazdák dicsősége, hiszen ők teszik bele a legtöbb energiát és az anyagi áldozatot. Felismerték, hogy előre kell nézni, és nem a nagyapáink gyakorlatát kell folytatni a mi időnkben is. Például az Alföldön, és a Balaton mellékén is felismerték, hogy a fehérborokból könnyed reduktívokat kell készíteni, amik illatosak legyenek. A borfogyasztásra nagyon nehéz a fiatalokat meghódítani. Azt gondolom, hogy ezekkel a könnyed, jól értelmezhető, kis parfümös fehérborokkal tudjuk őket bevezetni a bor világába. Janki tanár úr, (akitől sokat tanultam) azt szokta mondani, hogy „a nagy testes borra, akár fehér, akár vörös, meg kell érni az embernek!” Nagyjából negyven­éves korunkra érjük el azt az ízlelési képességet, hogy jól tudjunk már kóstolni és értékelni őket. Ezt saját magamon is tapasztaltam. Több, mint harminc éve borászkodok, és azt kell mondjam, hogy eleinte igencsak nyögvenyelősen ment a versenyeken való kóstolgatás. Most már mindent megtanultam, hogy mit hol kell érezni. 

Kisvárosi borvizsgálat 

– Természetesen meghívnak jelentősebb borvizsgálatokra is, de nekem nagyon fontos a dunaföldvári borverseny. 2011 óta járok ide. A szervezésben és a lebonyolításban is nagyon nagy változásokat veszünk észre. Profi módon csináljátok, pörgősekké váltatok, Pontosan úgy csináljátok, mint azok, akik a nagy versenyeket bonyolítják le. 

Nehéz menetelés volt! 

Dukai István, a Szent Rókus borlovagrend nagymestere a lovagtársaival együtt igen nagy energiát fordított a sikeres rendezvény megvalósítására. – Egy ilyen verseny sikeres összehozása nem egy kis feladat. Sok embert és egy nagy szervezetet kell megmozgatni ahhoz, hogy minden jól működjön. Hála istennek, ahhoz képest, hogy mindenhonnan azt hallottam, hogy egyre kevesebb borral neveznek a gazdák, mi mégis néhánnyal túlszárnyaltuk a tavalyit, és így kettőszázhuszonöt minta minősítését kezdhettük meg. 

– Elég nagy volt a zsűri létszáma? – kérdeztük. 

– Azt gondolom, hogy igen. A bírálatok előkészítéséről azt szokták mondani, hogy negyven alatt kellene tartani az egy bírálóra jutó mintaszámokat, mert az még kezelhető a számára. Mi tudtuk tartani ezt az arányt – kaptuk a választ. 

Húzónevek a zsűriben 

– Senkit sem szeretnék megsérteni azzal, hogy most nem egy „erősorrendet” mondok. Jelentős tekintélye van Módos Ernőnek, Tolna Vármegye főborászának, az Alizka Borlovagrend nagymesterének. Mellette itt volt Béleczky Mihály, aki sokáig az MBOSZ szakmai elnöke volt, és a kiskőrösiek nagymestere, mellette itt volt Kunszeri Miklós a kiskunhalasiak vezetője is. Boros körökben senkinek sem kell bemutatni Simon Cecíliát a Tüzkő birtok főborászát és Font Magdit sem, aki a soltvadkerti borlabor vezetője. 

Itt volt Schmidt Attila, az Adonyi Szent Orbán borlovagrend nagymestere és elismert borbírálója, vele érkezett Boldog Tamás, aki az új generációból már tagja az MBOSZ szakmai bizottságának, és nem utolsósorban Tomolik János, a régió kiemelkedő borásza is Bölcskéről. Tehát összegezve elmondhatjuk, hogy nagyon rangos mezőny jött össze a bírálói oldalon. A borminták minősége tekintetében a zsűri értékelésére támaszkodhatok. Úgy látjuk, hogy a beadott borok egyre jobb minőségűek és már szinte csak elvétve találunk nem versenyre valót közülük. El kell ismernünk, hogy az igazán nagy kaliberű borok készítéséhez a mi termelői kultúránk és az eszközeink alkalmatlanok. Igazság szerint itt egy nagyon jó ezüst az „arany alja-bronz teteje” kategóriában van a borok nagy többsége. Mindennel együtt elégedett vagyok a mai nappal!