Mi is az a szén-dioxid-kvóta?

Dunaújváros

A világ növekvő szén-dioxid-kibocsátásáért elsősorban nem az Európai Unió a felelős, mégis komoly lépéseket tesz a kibocsátás csökkentéséért. Az Európai Unió nyugat-európai országokban működött kibocsátás-kereskedelmi rendszerek (mint például kén-dioxid-kereskedelem) mintája alapján indította el az üvegházhatású gáz kibocsátási (EU ETS-emission trading system) rendszerét, azzal a különbséggel, hogy azok jellemzően csak egy adott országban, vagy kisebb régióban működtek. A 2005 óta kezdetben csak teszt jelleggel, majd 2008-tól élesben működő emissziókereskedelem az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentése érdekében létrehozott gazdasági eszköz.

Az emissziókereskedelem működése

Az emissziókereskedelem lényege, hogy egyes szektorok ipari kibocsátói részére meghatároznak és ingyen a rendelkezésükre bocsátanak kibocsátási mennyiségeket (úgynevezett kvótákat vagy egységeket) egy évre vonatkoztatva. Ilyen iparág a többi között az energiaszektor, az acélipar, a cementipar, a vegyipar stb., de például közéjük tartoznak a repülőgép-üzemeltetők is. A könnyebb megérthetőség érdekében példaként vegyünk egy olyan kibocsátót, amely 100 egységet bocsáthat ki évente. Ha többet bocsát ki, tegyük fel 120 egységet, akkor a különbözetet, azaz a 20 egységet meg kell vásárolnia a piacról. Amennyiben pedig kevesebbet bocsát ki, például 90 egységet, akkor a maradék egységét, azaz 10 egységét eladhatja a piacon. Az egységek árát ezáltal a piaci kereslet határozza meg. Azaz, ha sok eladásra kínált egység van a piacon, akkor az egységek ára csökken, illetve fordított esetben növekszik. Ebből megállapítható, hogy ha alacsony az egységek ára, akkor a kibocsátók nincsenek kényszerhelyzetben a kibocsátásaik csökkentése érdekében, hiszen olcsón meg tudják venni a kibocsátási egységet a piacról. Azonban, ha magas az ár, akkor jobban járnak, ha saját kibocsátásuk csökkentése érdekében beruházást hajtanak végre. Tehát az emisszió­kereskedelmi rendszerrel a kibocsátók arra vannak kényszerítve, hogy minél alacsonyabb legyen a kibocsátásuk, hiszen így csökkenteni tudják a termelési költségüket. Mivel minden létesítménynek az adott éves kibocsátásának megfelelő mennyiségű kibocsátási egységgel el kell számolnia évente. Amennyiben egy létesítmény nem tud eleget tenni az egységek visszaadásának, akkor a működését erősen szankcionálhatják, illetve jelentős bírsággal kell számolnia.

A rendszer működtetését az Európai Unió végzi az országok bevonásával. A kiosztandó egységmennyiségek meghatározása európai szinten történik, majd ezt követően osztják le ország, azon belül iparág és kibocsátó szintre korábbi termelési adatok alapján. Az évek kereskedési időszakokra vannak felosztva, jelenleg a 2013–2020 évek közötti időszak zajlik, majd ezt követi a jövőre induló és 2030-ig tartó ciklus. Az időszakokban a szabályok és a kiosztandó mennyiségek is előre meghatározottak. Az egységek adásvételére az EU működtet egy úgynevezett Közösségi Forgalmi Jegyzéket, illetve a kibocsátók ezen keresztül tudnak eleget tenni az egységek hatósági visszaadásának. Hazánkban a szabályozások bevezetése és betartatása az Innovációs és Technológiai Minisztérium hatáskörébe tartozik, az engedélyeztetés és a Forgalmi Jegyzékkel kapcsolatos teendők pedig a Nemzeti Klímavédelmi Hatóság feladatköre.

Megkérdőjelezett rendszer

Az emissziókereskedelem létjogosultsága már többször megkérdőjeleződött a bevezetése óta, és külső beavatkozás nélkül egyelőre nem életképes. Ezért az EU jelentős változtatásokra szánta el magát a 2021-től kezdődő, következő kereskedési időszakra vonatkozóan. Ezek a fejlesztések igen komoly erőfeszítéseket követelnek majd meg a termelő vállalkozásoktól, miközben a rendszer okozta piaci hátránnyal is szembesülniük kell, hiszen ugyanezek a terhek nem érvényesek az EU határain kívül. Ezen a területen abszolút érintett az acél­ipari ágazat, beleértve a Dunaferr Zrt.-t, hiszen a világ és az EU acélpiacát elárasztják az EU-n kívül előállított acéltermékek.

Az EU ETS megerősítéséhez azonban magasabb egységárakra van szükség. A szakemberek körülbelül 30 euróra mondják azt az értéket, ami esetében a termelők már inkább beruházásban gondolkoznak, mintsem egység vásárlásában, feltéve, ha az hosszú távon jelentkezik. A kezdeti magasabb egységárakat követő években az árak sokáig 10 euró alatt maradtak, aztán 2018-tól elkezdett emelkedni 20–25 euró fölé.

Márpedig az árnövekedést jelen esetben csak úgy lehet elérni, ha a piacon lévő egységek mennyiségét csökkentik. Ugyanis az elmúlt kereskedési időszakokban, hosszú éveken keresztül túl nagy mennyiségű egységet osztottak ki a legtöbb kibocsátónak az érvényben lévő szabályok alapján. Tehát a 2021-től tervezett időszakban olyan szabályokra van szükség, amelyek hatására csökken a kiosztandó ingyen egységek mennyisége, sőt az hatással van a már piacon lévő egységek mennyiségére is. Ezért például a villamosenergia-szektor üzemeltetői már most sem kapnak ingyen kibocsátási egységeket, tehát ezeknek már a piacról kell beszerezniük a termelésükhöz szükséges egységeket.

Szükséges változtatások

Ennek megfelelően az EU olyan módosításokat vezet be a 2021–2030 közötti kereskedési időszakra vonatkozóan, amelyekkel reményeik szerint elérhetik majd a piacon lévő egységek mennyiségének csökkenését, ezáltal az árak növekedését. Ilyen jelentős változás a többi között, hogy a kiosztandó mennyiségeket az ágazatokra jellemző létesítmények leghatékonyabb 10%-ának átlagából számítják ki, előre vetítve, hogy az elavultabb technológiákkal termelő és ezáltal szennyezőbb ipari létesítmények nem kapnak a működésükhöz elégséges ingyen egységet, megakadályozva ezzel az elmúlt kereskedési időszakokra jellemző nagyszámú ingyenes kiosztást. Az évenként kiosztandó ingyen kvóták mennyiségét nagyobb mértékben csökkentik (csökkenési arány 2,2%), mint a korábbi időszakokban, majd 2030-tól a villamosenergia-szektorhoz hasonlóan bizonyos iparágak esetében meg is szüntetik (az acélipar nem tartozik ezen iparágak közé). A kereskedési időszakot két részre osztották, aminek köszönhetően az ingyen egységeket első körben csak 2025-ig határozzák meg, és amennyiben szükséges, akkor ezt követően korrigálnak rajta. Továbbá bevezetik a Piaci Stabilitási Tartalékot, aminek hatására bizonyos esetekben egységmennyiségeket tudnak kivonni a piacról, vagy akár oda visszajuttatni. Piaci elemzők szerint ezek az intézkedések összesen mintegy 2-3 milliárd kibocsátásiegység-csökkenést eredményeznek 2030-ig, aminek a piacra érdemben 2030 után lesz hatása.

Mesterséges működtetés

Sokak véleménye szerint az emissziókereskedelem piaci mechanizmusa ezen intézkedések nélkül nem tudna működni, hiszen a kereslet és a kínálat nem generál olyan működést, ami életben tartaná a piacot. Éppen ezért az EU ETS jelen állapotban csak mesterséges szabályozásokkal működtethető, ami miatt az árak alakulását lehetetlen előre jelezni még rövid távon is, hiszen szinte megmagyarázhatatlan, hogy esetenként mi az oka az év közben előforduló magas áraknak, és az azt követő áresésnek. Továbbá nagyon nehéz az üzemeltetőknek olyan gazdasági stratégiát javasolniuk, amely hatékony megoldást jelentene a termelésükkel egyensúlyban lévő kibocsátási egység gazdálkodásra. Jó megoldásnak látszik, ha a kibocsátók nem bízzák a véletlenre az egységek évenkénti elszámolását, azaz folyamatosan nyilvántartják és szükség esetén megvásárolják a termelésükhöz szükséges egységeket. Erre lehetőséget kínálnak a határidős ügyletek, amelyek biztosítják az egységek jövőbeli árát, segítve ezzel a költségtervezést és csökkentve a kockázatokat. Azonban ennek a megoldásnak egyik hátulütője, hogy igen tőkeigényes, hiszen előre ki kell fizetni az egységek árát egy majdani teljesítéshez.

Végezetül fontos megemlíteni, hogy Földünk jövője érdekében rendkívül fontos a klímavédelem, és ebben üdvözlendő az Európai Unió törekvése, azonban fontos lenne az is, hogy mindeközben ne hagyjuk figyelmen kívül az iparágak és ezáltal a termelő-, szolgáltató létesítmények érdekeiket sem, hiszen meglétük és működésük több millió ember megélhetését jelentik Európa-szerte.

(Szakértői anyag alapján összeállította Várkonyi Zsolt)

A Dunaferrnek céltartalékot kellett volna elszámolnia a szén-dioxid-kvótára

Ahogy korábban is megírtuk, a Dunaferr csoport nem képzett céltartalékot több mint 2 millió tonna CO2-kibocsátásból eredő jövőbeli kötelezettségre a 2018-as év során. A számviteli törvényben foglaltakkal összhangban, az ISD Dunaferr csoportnak céltartalékot kell képeznie minden, a tárgyidőszaki CO2-kibocsátásából eredő rendezetlen vagy céltartalékkal nem fedezett jövőbeli kvóta visszaadási kötelezettségre. Ennek megfelelően a könyvvizsgáló szerint a csoportnak 17,6 milliárd forint értékben céltartalékot kellett volna elszámolnia a 2018. december 31-i fordulónapra elkészített összevont (konszolidált) éves beszámolóban a tárgyévi CO2-kibocsátásból eredő viszszaadási kötelezettségre. Ezen céltartalék lekönyvelése 17,6 milliárd forint értékben csökkentette volna a csoport összevont éves beszámolóban bemutatott adózott eredményét. Tehát a 10,7 milliárd eredmény helyett valamivel több, mint 7 milliárd veszteséget kellett volna kimutatni. A mérlegbeszámolóban szerepel, hogy ugyanakkor a CO2-kibocsátással kapcsolatos bevételként több mint 6 milliárd forint volt elszámolva.