Mediterrán és trópusi eredetű növényeinket azért szükséges teleltetni, mert a tél folyamán hazánkban olyan körülmények uralkodnak, amik nem kedveznek továbbfejlődésüknek. Hiába is vinnénk azokat a meleg szobába, az sem tenne jót nekik. Fejlődésüket meg kell állítanunk arra az időre, amikor úgysem tudnának rendesen tovább gyarapodni. A teleltetés lényege, hogy a tő épp csak vegetáljon, ne növekedjen, ne virágozzon, csak maradjon életben. Ehhez az 5-10 fok körüli hőmérséklet a legideálisabb. Minél alacsonyabb a hőmérséklet, annál kevesebb fénnyel is beérik majd. Vannak dézsás évelők, amelyek egészen jól bírják a nulla fok alatti hőmérsékletet, amíg másokat már a fagyok beállta előtt védett helyre kell tennünk, mert érzékenyen érinti őket a hideg. Ezeket a növényeket a napokban már bizony téli telelőhelyükre kell szállítanunk, hiszen lassan kemény fagyokra számíthatunk!
A nem fagytűrő példányoknak más és más a teleltetési igénye
Összességében mindegyikre igaz, hogy legjobb nekik egy világos hely, de a kicsit sötétebb sem hátrány. Ha növekedést tapasztalunk náluk, akkor alacsonyabbra kell venni a hőmérsékletet, és csak annyi vízzel tápláljuk, hogy ne száradjon ki. Ha kártevők jelentkeznek rajtuk, amik gyakran a teleltetés idején támadnak, akkor azonnal védekezzünk permetezéssel, mert ellenkező esetben tavaszra elpusztulhatnak. Katalógusok állítják, hogy minden növényt csak akkor vigyünk védett melegebb helyre, ha már biztosan nem bírja a hideget. Tehát, hogy a lehető legrövidebb legyen a teleltetés időszaka. Minél később vigyük be, és minél hamarabb hozzuk ki azokat a pincénkből. Ezzel a módszerrel edzettebbé tehetjük. Mindenesetre érdemes körülnézni a szakirodalomban, melyik, hogyan bírja a mi éghajlatunk váltakozásait. A legérzékenyebbek a citrusfélék közül kerülnek ki. Lombjuk már az első fagyoknál lehull, de ez még nem jelenti azt, hogy komoly károk keletkeznének bennük.
Vannak olyan népszerű fajok, amelyek sokáig bírják a hideget, mint például a leander. Láthatjuk, hogy Horvátországban ezek a gyönyörű cserjék az enyhébb fagyokban simán kint telelnek, és ragyogóan díszítenek még a kis autóutak szegélynövényeként is. Nálunk, Magyarországon is elviselik a mínusz 5-8 fokos hideget, hozzájuk hasonlóan még a rozmaring, fügekaktusz, mályva, margitvirág és a mirtusz is. Ezeket november elejéig gond nélkül tarthatjuk a szabadban.
Legismertebb teleltetést igénylő virágunk a muskátli
Fotó: a szerző felvétele
Még ennél is edzettebb növényeknek tekinthetjük a kaméliát, babért, gránátalmát, kenderpálmát, a jázmin fajokat és az olajfát. Legismertebb teleltetést igénylő virágunk a muskátli, amit nem egyszerű, de érdemes nyárról megmenteni. Első lépésként vágjuk le a nyíló virágokat, bimbókat, száradó leveleket is. Sokan a muskátlit szárazon teleltetik, vagyis kiveszik a földből, újságpapírba tekerik és ládába helyezik. Ennél a módszernél nagyon figyelni kell arra, hogy a gyökér és a rajta maradt föld valóban száraz maradjon. Sötét helyen tároljuk. Tavasszal friss földbe ültetve új életre kel a muskátlink.
A cserépben maradt muskátlik hajtásai a tél folyamán a fényhiány következtében megnyúlhatnak, de tavasszal, kihordáskor ezeket erőteljesen visszavágva nyárra nagyobb és erősebb tövet kapunk. Az utóbbi módszerhez megfelelő nekik egy világos pince, 5-10 fok körüli hőmérséklettel. Február vége felé metsszük meg, 3-4 erős hajtást meghagyva. Ekkor friss földbe ültetjük, és melegebb helyre téve fokozatosan öntözni kezdjük. A nagyméretű, trópusi eredetű kedvenceinket egyszerűen vigyük be a szobába télre, vagy ha rendelkezünk télikerttel, az erre éppen ideális. Teleltetés során rendszeresen nézegessük, ritkán öntözgessük, vagy permetezzük meg azokat, ha szükséges.
