Helytálltak a IV. Dunai Ökölvívó Kupán a DÖSE hazai versenyzői

– Túl vagyok a bemutató mérkőzésemen – mesélte elégedetten Jóni Rikárdó. – Ilyenkor nem hirdetnek győztest, de úgy érzem, jól sikerült. Azt szeretem a bunyóban, hogy összemérhetem másokkal az erőmet, most is sikerült. Az ellenfelem hasonló volt mint én, de éles meccsen le tudtam volna győzni! Most még tizenkét éves vagyok, a Petőfi-iskolába járok, de nézzenek meg tíz év múlva, akkorra már bajnok leszek – tette hozzá mosolyogva.

Tóth Tamás egy szép éremmel a nyakában érkezett az interjúra. – Ezt a mostani mérkőzésemen, a győzelmemmel harcoltam ki. Jól éreztem magam, és szerintem jót bokszoltam, úgy harcoltam, ahogy kell, mindent kihoztam magamból. A ­meccs előtt nincs bennem félelem, csak egy kis izgalom. Tizenhárom éves vagyok, a Vasvári tanulója. Ott egyedül vagyok bokszoló. Az apukám hatására választottam ezt a sportot, nekem is megtetszett – fogalmazott.

Szabó Dániel régi küzdősportos, de jó fél éve az ökölvívást találta meg magának. Az eddigi munkája szép reményekre jogosítja: – A közelmúltban kezdtem el boksszal foglalkozni. Eddig a brazil jiu-jitsut, a földharcot erőltettem. Aztán miután megtudtam, hogy a Sulák „Csubi” András ilyen szakértelemmel tanítja az ökölvívást, azt gondoltam, butaság lenne kihagyni, ha most van rá lehetőségem.

Most leszek huszonöt éves, de a küzdősporttal már több mint hét éve foglalkozom, előtte pedig saját testsúlyos edzéseket folytattam. Szombati összecsapásomat úgy értékelem, hogy saját magamhoz képest kicsit gyengén teljesítettem. Talán az első hivatalos meccsem okán, túlizgultam. De nem emiatt lett ez a végeredmény, hanem egyszerűen jobb volt az ellenfelem. Amennyiben lehetőség nyílik rá, szívesen kesz­tyűznék vele a fejlődésem érdekében. Kilencven­nyolc kilós vagyok, ő ennél valamivel több lehet. Úgy éreztem, hogy talán a túlizgulás miatt hamarabb veszítettem el a kondíciómat. Mindent összevetve, nagy örömöt jelentett nekem a találkozó. Ez a meccs is bebizonyította, hogy keményebben és többet kell a jövőben edzenem. Nem kifogás gyanánt említem, de a sport mellett három műszakban dolgozom, és ez most nem nagyon segítette a fölkészülésemet.

Pintér Ádám, a Bánki tizedikes tanulója tizenhét évesen és hatvanhárom kilóval vágott neki a küzdelmeknek ezen a napon. – Amúgy ötvenhét kilóban kéne lennem, de a nyáron kicsit feljöttek a kilók. A győzelmet azonban sikerült megszereznem. Nehéz volt, mert nem olyan jó a kondim, mint kellene, hiszen nagyobb súlyt cipelek a kelleténél. Az elmúlt hetekben jól sikerült a felkészülésem és éreztem, bennem van ez a siker. Nehéz ellenfelet kaptam, aki nem bokszolt valami ügyesen, de sokkal erősebb volt nálam. Gyakran nyitottan állt föl, amit én jól reagáltam le. Sok elhajlással vívtam, ami a specialitásom, hiszen nem vagyok valami magas. Az országos bajnokságban már hatvan kilóban akarok indulni. A lefogyást az edzőm tanácsai szerint fogjuk megoldani.

Cél kijutni az Eb-re, ott érmet szerezni

Horváth Máté, a Dunaferr-iskola tizenöt éves tanulója parádés teljesítménnyel, látszatra hajmeresztő nyugalommal győzte le az ellenfelét. – Köszönöm az elismeréseket! Ezt a talán furcsa, a kezeket a szokástól eltérően leeresztett módon tartott felállást az edzőmmel alakítottuk ki. Ez lett a stílusom, amivel gyakran kiborítom az ellenfeleimet. Jó pár éve, 2014 óta vagyok már a sportágban, ezért kondícióval is jól bírom. A meccsemet jónak éreztem, mert betartottam, amit az edzőm kért, és ez eredményre vezetett. A második menetet kicsit elrontottam, de az első és a harmadik rendben volt. Ez nem verekedés, hanem inkább valódi vívás volt. Örülök neki, mert szeretem ezt a sportot. Az ellenfelem szívós, akaratos, neki is volt erénye. Jól képzett ökölvívó, ilyen riválissal jobb megmér­kőzni, s az értéke is nagyobb egy ilyen győzelemnek. A terveim szerint jövőre meg akarom nyerni a diákolimpiát, hogy kijussak az Eb-re, ott pedig érmet szeretnék szerezni.