Szívesen visszavárt vendég volt

Fehér Zsolt Dunaújvárosban elért, sok nézőt a szakág hívévé tett kiemelkedő sikerei közül talán elég megemlíteni a bajnoki ezüstérmet és a Magyar Kupa döntőjében vívott csatájukat. Ezeket a ragyogó eredményeket a maga korában egyedi játékstílusával, a nálánál jóval erősebb anyagi helyzetben lévő csapatok között érte el. 
– Óriási megtiszteltetés ezeket a dolgokat újra hallani, köszönöm szépen! Budavári Árpád invitálására jöttem el a mérkőzésre, illetve azért, mert nagyon szeretem a dunaújvárosi közeget, és az itteni futsalt. Ezért aztán a kis feleségemmel ellátogattunk erre a találkozóra. 

– Apropó, gratulálok az egybekelésükhöz! 
– Nagyon szépen köszönjük, óriási örömünk a házasságkötésünk. A kapcsolatunk is ebben a városban kezdődött. 
 

– A csodálatos nászút viszont halasztást szenvedett, mert javában zajlik a bajnokság. 
– Valóban így van, hiszen mondhatjuk, hogy a szakmámnak és ennek a játéknak a megszállottja vagyok. Nem véletlen, hogy ezt a napomat is egy futsalmérkőzésen töltöm Dunaújvárosban. Kikapcsolódásnak is nagyon jó egy ilyen remek mérkőzés, mint ez. Sokat dolgozunk azért, hogy a veszprémi futsal legszebb napjait élje. Hál’ istennek eddig mind az öt meccsünket megnyertük, huszonnyolc gólt lőttünk és hetet kaptunk. A legmerészebb álmunkban sem gondoltuk, hogy így indul az idei NB I-es szezon a számunkra. Szeretnénk minél tovább veretlenek maradni. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem lesz könnyű feladat, mert nagyon erősek az ellenfeleink, de mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy minél följebb végezzünk a tabellán. 
 

– Annyira jól kezdtek, hogy most biztos mindenki a csapatát akarja „elfogyasztani vacsorára”. 
– Természetesen ez így van, és főleg azért, mert most nagyon jó csapatok versengenek egymással. Jó edzők dolgoznak velük és kiváló külföldi játékosok érkeztek az első osztályba. Kiegyensúlyozott, izgalmas bajnokságban küzdünk meg egymással. A célunk az, hogy minimum a felsőházat elérjük. Az eredményes szereplés mellett a legfontosabb célunk a jövő építése, minél több tehetséges veszprémi fiatallal szerettessük meg ezt a játékot, és belőlük minél többet építsünk be az első csapatunkba. Majd aztán később a válogatottakba is bekerülhessenek. 
 

– Akadémiai szinten ismeri a sportágat. Miben fejlődött az utóbbi években? 
– Elsősorban az európai futsal változott, ezért nagyon sok edzőkolléga próbál meg abból meríteni. Mellette a hazaira is érdemes figyelni. Egy biztos, hogy sokkal gyorsabb és nyílt sisakosabb lett. A csapatok a korábbihoz képest sokkal inkább felvállalják a letámadást, szinte senki sem védekezik a saját térfelén, ezzel nem engedi át az ellenfeleinek a saját területét. Mindenki elöl próbál minél több labdát megszerezni, ezért a mérkőzések nagyon izgalmasak és nézhetőbbek lettek. Ez is a csapatok egyik feladata, hogy jól szórakoztassák a közönséget. Ezt a hatást élvezzük Veszprémben is, ahol nagy létszámú szurkoló előtt léphetünk pályára. 
 

– Milyen volt a dunaújvárosi szurkolókkal és a stábbal újra találkozni? 
– Ilyenkor a szívem mindig eggyel nagyobbat dobban, mert a közönséget is nagyon szeretem, de olyan alapemberekkel találkozhatok, mint Barna Gábor, Fekete Mihály, de mondhatnám a Budavári famíliát is, akik szinte a családtagjaim. Óriási öröm és megtiszteltetés az ilyen alkalom. Nagyon jó szívvel emlékezek vissza az itt töltött időre, és mindig szeretettel térek ide vissza. 
 

– Zárszóként, akkor igazából miként is búcsúzzunk: Hajrá, Veszprém?! 
– Amennyiben lehet, ezt egészítsük ki azzal, hogy hajrá, Dunaújváros és hajrá, magyar futsal!