Összeomlottak a Bikák a harmadik harmadban

Kinek hozott örömöt a pénteki mérkőzés? Nyilván a győztesnek, de mellette annak, aki a balhés, szikrázó, bunyós meccseket kedveli. Ezekből a kísérő jelenségekből túl sok is volt azon a találkozón. Az újvárosi csapat fővárosi vendégszereplései óriási indulatokat korbácsolnak fel minden alkalommal, akárcsak legutóbb a lilák ellen.

Azt mondják, hogy nagy tűzben égtek a csapatok? Igazuk lehet. A statisztika szerint a két fél összesen százötvennyolc percnyi büntetést kapott. A szerencsésebbek vagy a játékban is harcra készek az emberelőnyöket könyörtelenül kihasználják. Az UTE ezúttal kettőt is vágott belőle, az újvárosiak hét alkalomból egyszer örülhettek az így szerzett gólnak. A Bikák futottak az eredmény után. Az első harmad közepén hazaiak megszerezték a vezetést, amit az újvárosi Franssila a második elején egyenlített ki. Ezután az UTE kapcsolt rá szerencsésebben, és a harmadikra már három góllal vezettek. Ekkor Franssila még egyszer megcsillantotta a reményt (4–2), de a végjátékban már a kapus lehozatala sem hozott megváltást, az üres ketrecbe kapták az utolsót: 5–2.

Összedőlt a világ? Ettől az újvárosiaknak szomorú eredménytől valószínűleg nem fog. Sokak kedvenc csapatának tartós mélyrepülése azonban rosszkedvű napokat hozott a hívőknek. És a csapat? Valószínűleg nem vette félvállról a dolgát az elmúlt két hétben sem. Centire, kilóra, percre átszámítva annyit dolgozhattak, amit a sportág ezen a szintjén bárhol elvárnának tőlük. Hogy akarták-e a sikert? Elég volt meccsek közben látni a villámló tekintetüket, a padon ülők izzó hangulatát az igen válaszért.

Elpocsékolt energia? A nehéz időkben elvégzett munka, legalább a tartalékok formájában, de kamatozni fog a Bikák számára. Belátható időn belül. Vasárnap a döcögős széria után egy hét alatt a harmadik mérkőzésükre készültek az Acélbikák, a hazaiak a tabellán jóval elegánsabb helyen álló DEAC csapatát fogadták.

Másik, sokkal keményebb ellenfelüket, a saját meggyötört önbecsülésüket, nagyobb feladatnak mutatkozott legyőzni. Corey Bricknell vezetőedző tökéletesen látta a megoldást:

– Egy nagyon rossz sorozatban van a csapatunk, amiből csak úgy tudunk majd kijönni, ha nem adjuk fel, ha továbbra is keményen dolgozunk együtt. Az újpestiek ellen az utolsó pillanatokig is küzdöttünk ugyanezt kell tennünk a DEAC ellen is... Ezután felgördült a függöny.

DAB – DEAC 3–6 (2–0, 1–1, 0–5)

Dunaújváros: Zakharchenko – Franssila, Jabornik, Azari 1, Németh 2, Uski – Lencsés, Léránt, Dubek, Saluga, Ioassfov – Hruby, Mestyán, Liarakos, Török, Nagy – Szabó, Pinczés O, Makovics, Tóth G.

Az már korábban eldőlt, hogy a Debrecen a felsőházban kezdi a középszakaszt, ám matematikailag még neki is volt esélye az alapszakasz 4. helyére. A Bikáknak pedig mindenképpen nyerniük kellett volna, hogy továbbra is harcban legyenek a Gyergyóval a 7. helyért.

Az alapszakasz zárómeccsén érezhetően bizonyítani akart közönségének a megtépázott DAB, amely élesen állt bele a mérkőzésbe. Az első harmadban az utóbbi hetekben is rendre aktív és motivált Németh Péter kétszer is mattolta Hetényit (2–0), majd a Bikák kapitánya növelte az előnyt a második harmad derekán (3–0). Sajnos még ebben a periódusban felzárkózott a DEAC Jiri Behal révén (3–1). Aki sajnos a harmadik elején is beköszönt (3–2), majd jött az újabb hidegzuhany: Novotny egyenlített (3–3), majd a vesszőfutás folytatódott, ezúttal Berta volt eredményes (3–4). Nem volt megállás, hat percen belül 4. gólját is megkapta a DAB, Silló talált be (3–5), majd egy kiugrást is mintaszerűen fejezett be (3–6.). Ezzel el is dőlt: a DAB a 8. helyen zárta az alapszakaszt.