2023.10.14. 07:00
Sallai Nikolett úgy döntött, számára a DKKA lesz a legjobb megoldás – nem is bánta meg, hogy ide igazolt
Sallai Nikolett a nyáron szerződött az MTK-tól a DKKA csapatába, a fiatal kézilabdázó igazi sportos dinasztia tagja. Édesapja, Sallai Tibor középpályásként közel kétszázszor szerepelt a hazai labdarúgó élvonalban, két évet profiskodott külföldön is, Izraelben. Bátyja, Roland nemzetközi klasszisnak számít a futballban, a német Freiburg csatára, a magyar válogatott oszlopa, akik szombaton 20.45 órától a Puskás Arénéban játszanak Európa-bajnoki selejtezőt Szerbia ellen.
Sallai Nikolett igazi sportos család tagja, mellette a korábbi élvonalbeli labdarúgó édesapja, illetve testvére, a válogatott egyik sztárja, a Bundesligában focizó Roland
Forrás: Sallai Nikolett
Döntően a korábbi bajnokikon is betalált, a legjobbját a BL-induló DVSC elleni idegenbeli találkozón nyújtotta a DKKA női együttesének nyáron szerződtetett balszélsője, Sallai Nikolett. A Hajdúságban háromszor talált be, egyre jobban beilleszkedik az acélvárosi együttesbe a 24 esztendős sportoló.
– Siófokon születettem és kezdtem kézilabdázni, majd a NEKA utánpótlásában szerepeltem Balatonbogláron, onnan igazoltam az MTK-hoz. Öt éven át erősítettem a fővárosi kék-fehéreket, egy kitérővel, Egerben töltöttem egy szezont. A nyáron igazoltam Fejér vármegyébe, maradhattam volna az MTK-nál, de úgy éreztem, érdemes váltanom, új impulzusokra van szükségem.
Volt más lehetőségem, ám úgy döntöttem, számomra a Dunaújvárosi Kohász lesz a legjobb megoldás. Nem is bántam meg, jól érzem magam Újvárosban. Ez nyilván nem annyira lüktető, mint fél évtized Budapesten, szeretem az itteni nyugalmat, nagyon jó a hangulat a csapatnál, jó úton haladunk. Sokat játszom, általában a meccsek felén vagyok pályán, megposztozom a perceken szélső társammal.
– A csapattársaim többségét ismertem korábbról, Szalai Babett kapcsán leginkább Siófokról vannak emlékeim, amikor elkezdtem a kézilabdát, ő ott szerepelt, a fiatalabbakkal játszottam is egy csapatban. Úgy gondolom, ott leszünk a középmezőny elején, az 5-6. helyezéssel nagyon elégedett lennék a szezon végén. Szerintem erre képesek is vagyunk. Fiatal csapat vagyunk, több, rutinos játékossal, jó elegyet alkotunk, gyors a játékunk. Sokan állítják, ez a világ legerősebb bajnoksága, amiben lehet igazság. Összehasonlítási alapom nincs, mivel nem játszottam külföldön. Egyszer talán megvalósul. Az elmúlt években felmerült, de nem kaptam olyan ajánlatot, amit megfontoltam volna, meg jól érzem magam itthon. Még egy évem van a Testnevelési Egyetemen, edzői szakra járok, az iskolát szeretném elvégezni, valamint nyelvvizsgákat szeretnék tenni.
Itthon szeretnék meghatározó játékos lenni az élvonalban, aztán jöhet a külföldi szerződés, időm még van bőven. A DKKA-val egy éves szerződést kötöttem, könnyen lehet, tovább maradok, jól érzem itt magam. Már beszélgettünk az esetleges hosszabbításról.
Nagyon sok sportot kipróbált, röplabdázott, focizott, szertornával is bíbelődött, valamint néptáncolt is a déli parton. A barátnői kézilabdáztak, őt is invitálták. Megtetszett neki, ott ragadt.
Az első edzés után már tudtam, számomra ez lesz a megoldás. Talán nem tűnik nagyképűségnek, úgy érzem, minden labdás sportágban jó teljesítményre vagyok képes. A futball sem ment rosszul, apu gyakran foglalkozott velünk, akkoriban a női futball nem volt ennyire szervezett, ha később kezdek, talán most a futball jelentené számomra az élsportot. Apu most már elismeri, talán a labdarúgásban is komoly szintre juthattam volna. Anno, kisgyerekként este mindig újságoltam az aznapi történéseket, hogy milyen jól lőttem, mindig legyintett és azt mondta, kézzel dobjál erősen, ne rúgjál, az a bátyám feladata… Később, az egyik közös nyaraláson a tesóm, apu és a testvérem párjának édesapja akart lábteniszezni, de nem találtak negyedik embert. Kértem őket, engedjék, hogy csatlakozzam, Rolival elvertük apuékat, amire ma is büszke vagyok. Amúgy a focit meghagyom a fiúknak, a gyengébb nem képviselői közül manapság egyre többen űzik, valljuk be, nem lányos sport.
A kézilabdában nem azonnal szélsőként kezdett, játszott irányítóként is, az első években belső pozíciókban szerepelt a serdülőben, később az ifiknél és a junioroknál is. Aztán a felnőttek közé érve került a szélre, mert a szakvezetők középen érthetően a nagyobb rutinnal rendelkező játékosoknak szavaznak bizalmat.
– Mindig elszánt voltam, örömmel mentem edzésre. A siófoki évek után jó döntés volt a NEKA-hoz igazolni, onnan hívtak be a korosztályos válogatottba, az első behívó pont a szülinapomon érkezett, tehát dupla volt az öröm. az ifiknél és a junioroknál többször szóhoz jutottam, Macedóniában Eb-bronzérmesek lettünk, 2015-ben. Ahogy minden felnőtt játékos, én is szeretnék a nemzeti együttesben szerepelni, ez a nagy álmom. Természetesen tudom, hogy ezért nagyon sokat kell dolgoznom. A szövetségi kapitányt, Vladimir Golovint jól ismerem, több éven át volt az edzőm az MTK-nál, ismeri a képességeimet, talán eljön az idő, amikor invitál a válogatottba. Az erényem a gyorsaság, cselezni is tudok, leginkább lövésben, valamint a védekezésben kell fejlődnöm.
Testvérével gyakran beszélnek telefonon, illetve nézik egymás mérkőzéseit a világhálón.
– A technika hatalmas fejlődésének köszönhetően ma már minden nyomon követhető. Apu szinte minden mérkőzésemet a helyszínen tekinti meg, ha kinézek a pályáról a lelátóra, látom, hogy figyeli a játékomat, közben a mobilján meg a tesóm meccsét követi. De küldött olyan fotót is, amikor nem tudott eljönni az idegenbeli meccsemre, hogy otthon ül, a nagy tévén nézi a Freiburg összecsapását, a laptopon meg az én mérkőzésemet.
Én is figyelem a bátyámat a Bundesligában. Évekkel ezelőtt, amikor Felcsútról Palermóba szerződött, voltam meccsén is, valamint Cipruson is, mindkét helyen remekül éreztem magam. Meglátogattam Németországban is, azonban a Freiburg azon a hétvégén idegenben szerepelt, Roli barátnőjével tévén követtük a bajnoki összecsapást. A hazai, válogatott meccsei mindig hatalmas élményt jelentenek, voltam szinte mindegyik összecsapáson, nagyon jó látni a testvéremet, amikor kivonulnak a pályára, a tiszteletükre hangzik el a Himnusz. Az meg különösen szívmelengető, hogy nagyon fotós gólokat szerez. A német bajnokságban meghatározó, erős klubban számít meghatározó játékosnak, ám úgy gondolom, ez nem a végállomás, még magasabb szinte jut a közeljövőben, a válogatottal pedig biztosan ott lesz a következő Európa-bajnokságon is, ahogy pályára lépett 2021-ben is, ráadásul nagyon jól is játszott. Roppant elhivatott, én pontosan tudom, mennyi energiát fektetett és fektet a futballba. Amikor kicsik voltunk, gyakran csipkelődtünk, néha megmartuk egymást, amúgy nagyon jó testvérek voltunk és vagyunk, bármire képesek lennénk egymásért. A tesóm futball iránt elhivatottságára jellemző, hogy még kisgyerekként, Siófokon a csapatának edzései után is állandóan focizott, gyakran betörte a házunk üvegablakait. Mostanában, a nyaralásokon természetesen mindenki pihen, ő korábban kel, elmegy futni, aztán a konditerembe, a folytatásban sportolunk egész nap, teniszezünk, lábteniszezünk.
Amikor bemutatkozik valahol, mondja a nevét, sokan tudják, hogy élvonalbeli kézilabdázó, de a bátyját érthetően jóval többen ismerik.
– Nagyon büszke vagyok Rolandra, de apukámra, illetve a nagybátyámra, a sokszoros válogatott, világbajnoki szereplő Sallai Sándorra is.
Örülök, hogy ennek a családnak a tagja lehetek. Apunak sokat köszönhetünk, amikor a tesóm tizenévesen Palermóba került, azt a szezont apu vele töltötte, valamint sok időt volt vele Cipruson is, ami érthető volt, én itthon könnyebben elboldogultam. Nem csak a testvéremet láttam sokszor futballozni, apukámat is, már alacsonyabb osztályban játszott és edzősködött, gyakran utaztam velük meccsekre is. Szeretem a focit körülvevő közeget, nem csak Roli mérkőzéseit, kisebb volumenű, számomra idegen együttesek találkozóit is gyakran megnézem a tévében. A nagy kedvencem érthetően a tesóm, a világsztárok közül Cristiano Ronaldo.
– A bátyám is őt favorizálja jobban, Messivel ellentétben. Ugyanis Roland szerint a portugál a szorgalmának, elhivatottságának köszönhetően jutott ilyen magasságokba, az argentin zseni jobb adottságokkal rendelkezik. A kézilabdában a győri Görbicz Anita játékát néztem mindig áhítattal. Amúgy mindenkitől lehet tanulni, ellesni valamit. Cselezési technikát, lövőcselt, támadás befejezést.
