A kétszázötven után reméli, még egy jubilálás belefér karrierjébe

– Tavaly nyáron úgy indultunk neki a bajnokságnak, hogy a végén egy osztállyal feljebb kerülhet a dunaújvárosi futball. Ennek megfelelően alakították ki a játékoskeretet. Ráadásul érkezett egy országosan ismert edző, így jogosan reménykedett mindenki, hogy a feljutás egy reális célkitűzés. Ennek ellenére az ősszel kiderült, hogy ilyen felállásban sem egyszerű NB III-as bajnokságot nyerni. Végig ott voltunk a tűz közelében, de hiányzott a teljesítményünkből valami, ami három-négy pontos magabiztos vezetést eredményezhetett volna. Ennek következtében több meccsen is izgulni kellett az eredmény miatt. Ettől függetlenül úgy gondoltuk, hogy tavasszal majd nem hibázunk, és egy magabiztos teljesítménnyel kiharcoljuk az osztályozó lehetőségét, valamint a feljutást – kezdte a beszélgetést Szepessy Róbert. 

– Azonban a télen teljesen más irányt vettek az események… 
– Közbeszólt az élet, azaz nem érkezett meg az a várt támogatás, amire számítottunk. A vezetőségnek drasztikus változásokat kellett eszközölnie, aminek következtében sok játékosnak és a vezetőedzőnek is meg kellett köszönni az addigi munkáját. Ezek után jött az a forgatókönyv, amit dunaújvárosi játékosként egyszer már átéltem. Annak idején én is úgy kerültem fel a felnőttek mezőnyébe, hogy nehéz helyzetbe került a klub, és több ifi társammal megkaptuk a lehetőséget, hogy bemutatkozhassunk az első csapatban. Azt gondolom, hogy a fiataloknak akkor és most is egy óriási esély, hiszen tulajdonképpen tálcán kapnak egy lehetőséget, hogy a felnőttek között bizonyíthassanak. Bátran mondhatom, hogy a mi fiataljaink megállták a helyüket tavasszal. Mondom ezt annak tükrében, hogy az idei első bajnoki előtt egy héttel derült ki, hogy ilyen összetételben kell befejeznünk a bajnokságot. Egy edzőmérkőzéssel a lábunkban álltunk ki a bajnoki rajtra. 

– Nem is indult valami jól a szezon… 
– Az első öt-hat forduló sajnos arra ment el, hogy megismerjük egymást, megtaláljuk azokat az embereket, akik bizonyos posztokra a legalkalmasabbak. ­Szerencsére a fiatalok többsége már több éve együtt játszott, így megvolt az a belső kohézió, ami talán az ősszel hiányzott. Nekik az idegességüket kellett levetkőzni, ugyanis először szerepeltek a felnőttek mezőnyében. Néhány mérkőzés után azonban megszokták a légkört, megnyugodtak. Talán nekem ebben volt szerepem, hogy ezt a pályán és az öltözőben kommunikációval segítsem. 

– Ráadásul egy teljesen új poszton, belső védőként kellett bizonyítania. 
– Pozitív kihívásnak tekintettem ezt a feladatot, hogy egy ilyen helyzetben is megállom a helyem, illetve tudok segíteni a csapatnak. Szerettem volna elöl játszani, hiszen nekem a góllövés az, ami boldogságot okoz a pályán, de Dobos Barna vezetőedző ebben a pozícióban szerepeltetett, aminek elsősorban az volt az indoka, hogy hátulról irányítsam a fiatalokat. Úgy érzem, összességében ez sikerült. Bár hozzá kell tenni, hogy az ősszel megszerzett pontoknak köszönhetően nem kellett a kieséstől tartani. Összességében elmondhatjuk, hogy ez a tizenhat mérkőzés jó felkészülés volt a következő bajnokságra. Szerencsére az új szerepkörben is megvoltak azok a szituációk, amelyekből eredményes tudtam lenni. Nyilván elsősorban a pontrúgások ezek, illetve a büntető, amit szeretek végrehajtani. 

– Ráadásul egy jelentős jubileumot is sikerült elérni a szezonban. 
– A tavasszal ünnepelhettem a kétszázötvenedik dunaújvárosi mérkőzésemet. Nagyon bízom benne, hogy tudok magamra annyira vigyázni, hogy még egy jubilálás benne lesz a pályafutásomban. 

– A következő bajnoki esztendőben mit vár az együttestől? 
– A tavaszi csapat egy nagyon jó alapanyag, de vannak olyan kulcsfontosságú posztok, ahol, ha lennének minőségi, rutinos játékosok, stabilabbak és eredményesebbek lehetnénk. Sokat jelentene, ha a csapat tengelyébe sikerülne ezen a szinten három meghatározó embert igazolni, akik megfelelő tapasztalattal rendelkeznek. Tavasszal tulajdonképpen célfutballt játszottunk, ami nem mindig párosult megfelelő labdabirtoklással. Ezen kell javítani, hiszen csak akkor tudunk jobb eredményeket elérni, ha többet van nálunk a labda. Valószínű, hogy a kiesés ellen fogunk harcolni a következő bajnoki esztendőben, de egy nyugodt szezonhoz a nyolcadik, tizedik helyen kellene végig tanyázni a tabellán.