A félig telt pohár esete Kovács Zsófival

Még egy hónapja sincs, hogy véget ért a tokiói olimpia, de az emléke egy jó darabig biztosan velünk marad. Számos felejthető és felejthetetlen teljesítményt láthattunk, nemzettől és sportágtól függetlenül. Abban azonban joggal bízhatunk, hogy a következő ötkarikás játékokat – amelyre mindössze három évet kell várnunk –, már nézők előtt rendezhetik, ahogyan abban is, hogy ilyesfajta sporttörténelmi világversenyre nem mostanában kerül sor (hess innen, Covid!).

„Rengeteg tapasztalatot szereztünk pozitív és negatív értelemben is, de azt gondolom, ilyenkor csak a pozitívumokkal szabad foglalkozni, azokból lehet építkezni a jövőben. Az mindenképpen előremutató, hogy az eredményekből látszik, ott vagyunk a világ elitjében. Összetettben mindenképp, felemás korláton most csak tartalékként volt ott Zsófi. Örülünk annak, hogy kint tudtunk lenni, és az elért eredményeknek is. Szép eredményt értünk el, de az is lehetett volna jobb. Talajon annyira nem tudtunk készülni, nehezíteni nem, inkább könnyíteni kellett a gyakorlaton, illetve gerendán hibázott is. Ezzel együtt azt látom, azt érzem, hogy Zsófi szervezete felnőtt a feladathoz, és kezdi majd magát utolérni.” – fogalmazott a hazaérkezést követően Trenka János.

Amellett, hogy minden magyar sportolóért szorított az egész nemzet, nekünk, dunaújvárosiaknak külön élmény lehetett helyi sportolókat látni az ötkarikás játékokon. Az egyik ilyen olimpikon volt a tornász, Kovács Zsófia, aki a selejtezőkből bejutott az egyéni összetett fináléba, ahol a 14. helyen végzett 53.433 ponttal. 29 éve nem volt ilyen jó helyezés az ötkarikás játékokon az egyéni összetett fináléban a női magyar tornában.

A kétszeres Európa-bajnok ekképp vélekedik teljesítményéről:

– Egyik oldalról meg is vagyok elégedve, viszont maradt bennem hiányérzet. Sikerülhetett volna jobban is, a korlát pedig, tényleg nagyon kevésen múlott. Ami lelkileg megviselt, ráadásul ezt ott azonnal nem is volt időm feldolgozni, hiszen a második szerem volt, következett még kettő. A verseny után aztán kijött belőlem minden... a finálé és a selejtező közti időben aztán helyre tettem magam, bár a döntőben volt egy kisebb rontásom gerendán.

A DKSE olimpikonjának ráadásul ez már a második ötkarikás szereplése volt, így elmondása szerint sokkal nyugodtabban, felszabadultabban tudott teljesíteni.

– Jó volt kvázi rutinosan elutazni egy ekkora versenyre. Azt éreztem, hogy a bezártság miatt szinte családként funkcionált az egész olimpiai falu. Ennek köszönhetően sokkal felszabadultabban tudtam tornázni. Nem voltak nézők sem, ami befolyásolta volna a teljesítményemet.

A Covid-helyzet miatt sem Zsófinak, sem a többi sportolónak kint tartózkodása alatt nem volt arra lehetősége, hogy megismerkedjen a japán kultúrával, még az edzés- és verseny-helyszínek is pár perces buszúttal megközelíthetőek voltak.

– Sajnos a különböző korlátozások miatt a városnézésre, vagy a távol-keleti kultúrával történő ismerkedésre nem igazán volt lehetőség. Tranzittal vittek és hoztak minket, nem igazán mehettünk az olimpiai falun kívül sehova. Nagy kár, mert biztosan sok látnivaló és érdekesség van, amit szívesen megnéztem volna, ezúttal azonban erre nem volt lehetőség. Ráadásul először jártam a Távol-Keleten, de sebaj, majd októberben.

Bizony, októberben, ugyanis hazaérkezését követően Zsófi mindössze egy hetet pihenhetett. Ezt követően pedig elkezdte a felkészülést, hiszen nem egészen két hónap múlva már világbajnokságot rendeznek, mégpedig Japánban.

– Igazából mindössze két, két és fél hónap múlva már vb. Azt már fél lábbal is kibírom, de tényleg itt van a nyakunkon, szóval most arra készülünk teljes erőbedobással. Majd utána lesz egy hosszabb regenerációs pihenés, addig nincs megállás. Az itthoni versenyekre való felkészülésre pedig nagyon jó alapot biztosítanak.