Főszereplővé vált, de nem bánja

– Nézte a válogatott olimpiai selejtezőjét?

– Persze, természetesen. Nagyon szorítottam nekik, és boldog vagyok, hogy kiharcolták a részvételt.

– Formája alapján simán ott lehetett volna a csapatban, remekel a szezonban úgy, hogy az elején meccseket hagyott ki sérülés miatt.

– Nagyon köszönöm, persze jólesik, mondták is páran. Azonban úgy gondolom, már a fiataloké a terep. Azoké, akik idáig eljutottak a csapattal, majd kiharcolták ezt a fantasztikus eredményt, ami Magyarországnak, a hazai kézilabdának rengeteget jelent.

– Nagyon szerény. Akkor mondok pár számot: tizennégy meccsen nyolcvankilenc gólt lőtt, harminchét hetesből harminckettőt értékesített. Simán végigrobotol hatvan percet védekezésben és támadásban. Edzője, Vágó Attila is csak szuperlatívuszokban jellemezte teljesítményét, és kérem, ne kövezzen meg érte, ha hozzáteszem, mindezt harminchét évesen!

– Csinálom a dolgomat, szeretem ezt a sportot. Hogy mitől megy ennyire a játék? Lehet, nekem egyfajta kikapcsolódást jelent edzeni a lányokkal, mérkőzéseket játszani. Azért elég nehéz helyzetben vagyok azáltal, hogy jelen helyzetben itthon vagyok a kisgyerekünkkel, ami azért egy három és fél évessel nem egyszerű. Bizony feltölt, az az én időm, amikor eljöhetek otthonról és azt csinálom, amit pluszban szeretek. Aztán hazamegyek, és újra anyuka leszek, s lehet nem túlzás, egy edzés vagy mérkőzés alatt nem fáradok el annyira, mint egy nap után a gyerekkel. Az energiaszintje szerintem négyszerese az enyémnek.

– Ez rendben van. Azonban vezérként tekintenek önre, nem egy meccset nyert meg a csapatnak, és ha nem megy, akkor Bulath Anitára hárul a teher, hogy akkor ő biztos megoldja.

– Ezzel nincsen baj, mindig is szerettem azt, amikor baj van, akkor én próbáljam megoldani a helyzetet. A többiekkel szemben a rutinom segít ezekben a helyzetekben.

– Gondolta volna szeptemberben, hogy ilyen szezont fut?

– Elvileg úgy állapodtam meg a vezetőséggel, hogy kiegészítő ember leszek, tizenöt-húsz percet játszva. Ezzel szemben végig nyomom a meccseket, nem mondom, hogy nem fáradok el, de igyekszem mindenben segíteni a lányokat. Az pedig örömteli, hogy egyre jobb formában vagyunk, és nem is akármilyen meccseket nyertünk meg. Mondjuk a hét, szerdán a Győr, szombaton a Fradi ellen nem erről fog szólni, ez a gyakorlás időszaka, aztán újra jönnek a mi találkozóink.

– Persze, de a szezon legnagyobb meglepetését okozva, a topcsapat Siófokot is úgy verték meg nyolc góllal, mint a régi szép időkben. A Győrt elég lenne eggyel is...

– Az a siker olyan érzés is volt, mint a nagy Dunaferr-érában, euforikus hangulat volt a Siófok legyőzése után. Akkor mindenkinek kijött a lépés, csapatként tudtunk nagyon jól játszani, ami az egységet mutatta, büszke vagyok ezért a társaimra. Azért nem szeretnénk a valóságtól elrugaszkodni, egy Győrt már csak megszorítani is valami elképesztő tett lenne a részünkről szerdán.

– Mindezt úgy, hogy szeptember óta folyamatosan mindig volt valami nehezítő tényező. Nem egyszer beleestek a koronavírusba és azzal járó karanténba. Ma pedig azért nem játszhatnak hazai pályán, mert az amúgy is ezer sebből vérző csarnokban elromlott a kazán, ezért napok óta nincsen fűtés és meleg víz, ezért lesz Győrben a meccs.

– Valóban, így még értékesebb, amit eddig elértünk, és most sem könnyű az életünk. Ezt a legújabb nehézséget is próbáljuk megoldani, de nem egyszerű. Azért azt megjegyzem, ez egy NB I-es klub, a város csapata, amihez méltatlan ez a helyzet és a létesítmény állapota is, ahol sok száz gyerek is sportol. Ez szörnyű, ilyent a pályafutásom alatt sehol nem tapasztaltam. Mi van, ha hetekig nem lesz megoldás? Akkor addig külön helyen videózunk, utána Rác­almáson edzünk, majd utazunk minden meccsre idegenbe? Nagyon várjuk már, hogy a csarnok-felújításból végre legyen is valami, de mindenki ujjal mutogat a másikra.

– Azért így is örömteli, a csapatnak már nem maga mögé kell nézegetnie a tabellán, hanem arról beszélni, miként foghatja be a középmezőnyt.

– Mindenki azon, azért dolgozik naponta, hogy előre tekintsünk. Próbáljuk magunkból a legjobbat kihozni, hogy játékosokat tudjunk ide hívni, hogy gyerekek figyeljenek fel ránk, és jöjjenek Dunaújvárosba sportolni. Mi azt szeretnénk, a klub eredményesen működjön, nem egy mögöttünk, előttünk lévő csapattal játszunk még, a nyolcadik helyen állunk, jó lenne, ha még innen is sikerülne előrébb lépni. Ebben egy győri helytállás is segíthet, rajtam ezúttal sem fog múlni semmi.

Távhővezetékre kötés a megoldás

Az önkormányzat részéről Medgyesi Miklós szóvivő megkeresésünkre az alábbi választ küldte el kedden: „A múlt héten a sportcsarnok fűtését biztosító kazán elromlott. A javítás felmérését hétfőn fejezték be a szakemberek. Megállapították, a másik kazánra való rákötés hosszú időt venne igénybe, ezért egy gyorsabb megoldást javasoltak. Ennek megfelelően a sportcsarnokot a jelenleg használaton kívüli távhővezetékre kötik majd rá. Bízunk benne, a DVCSH szakemberei ezt a munkát már ma el tudják végezni, így lenne fűtés és meleg víz a csarnokban. Ahogy írtam, ez a rendszer hosszú ideje használaton kívül van, így kezdetben biztosan előfordulnak hibák, erre készülnek a DVG-s kollégák.”