Elérte a csúcsot a DUFK, óvodás korútól a megyei első osztályig

Az őszt Dobos László edzővel kezdte az együttes, hogy aztán menet közben Szellák Sándor szakmai vezető vegye át az irányítást, aki számos más feladatot ellát az egyesületnél, ami 2006-ban alakult az Egy Darab Gyepért Alapítvány égisze alatt. Eleinte a ­DVSI csapatainak neveltek gyerekeket, 2014-ben mindenki átkerült a DPASE-hez, hogy aztán 2016-ban kezdjék meg újra tevékenységüket DUFK néven.

– Sajnos azt láttuk, hogy ebben a magasabb osztályban nem működött úgy a folyamat, mint szeretnénk. Ami az utánpótlásban kiválóan ment, az a felnőtteknél nem. Ennek okán, megköszönve az eddigi munkát, személycsere történt az edzői poszton. Mivel erre semmilyen forrásunk nincs, csakis házon belül lehetett megoldani. Így kerültem én képbe, hogy a kátyúból megpróbáljam kisegíteni a csapatot, hiszen nyolc forduló alatt mindössze csak négy pontot szereztünk. Ez nagyon kevés volt, és ezenkívül a mutatott tartalom is gyenge. Nem azt láttuk a pályán, amit elterveztünk, pedig igyekeztünk minden támogatást megadni a szakmai stábnak. Ráadásul a sikertelenség a játékosok önbizalmának sem tett jót. Rossz volt hallani a pálya mellől, amikor a sok gólos vereségeket szenvedtük el, hogy minek ez a csapat a megye egybe. Pedig ezek a gyerekek alkalmasak erre, az a tartalom, amit tanultak és képviselünk, megvolt bennük, csak nem csapatként, hanem egyénileg próbáltak futballozni – mondta lapunknak.

A váltás, ami persze okozott némi feszültséget, új impulzust hozott, és igazolta helyességét, hiszen a csapat szorgosan elkezdte gyűjteni a pontokat, hat mérkőzésen tízet. A többi között legyőzték az akkor negyedik Martonvásárt, a sikereknek köszönhetően elmozdultak a tabella végéről. Igaz, még ennél is eredményesebb lehetett volna az ősz, azonban fizikálisan elfogyott a csapat. Ez annak is tulajdonítható, hogy miután az NB I-es futsalcsapat fő­szponzorát és teljes első keretét elvesztette, csak az utánpótlásra építve folytatta a bajnokságot. A DUFK-ból viszont többen játszanak ott is, mindkét helyen részt venni az edzéseken, mérkőzéseken és megfelelni, bizony nem könnyű.

A felnőtt csapat számára tavasszal cél a biztos benn- maradás elérése

– Ne legyünk telhetetlenek, van tizennégy pontunk, kellett hozzá szerencse is, de ez annak van, aki megdolgozik érte. A szürke hétköznapokon pedig komoly munka folyik, a klub megyén belüli megítélése és presztízse miatt sem mindegy, mit mutatunk. A január 12-én elkezdett felkészülés után teljesíthetjük céljainkat, amik nem változtak, a biztos bennmaradást, a középmezőnyhöz zárkózást tűztük ki magunk elé. Ne felejtsük el, huszonhárom éves átlag­életkorú a keretünk, de volt, hogy sérülések, betegségek miatt tizenhat–tizennyolc éves játékosoknak kellett játszaniuk az utánpótlásból, az ő segítségük, az edzéseken való jelenlétük is hozzájárult az eredményességhez. Örömteli, hogy ragyogóan éltek a lehetőségekkel, de nem kellett bemutatni őket, hiszen fiatal koruk óta ismerem őket, és alig volt olyan, akivel ne dolgoztam volna. Sikerült gyorsan ismét közös nevezőre kerülni – tette hozzá.

Szellák Sándor hangsúlyozta, ebben az osztályban rajtuk kívül mindenütt valamilyen formában fizetnek a játékosoknak, akik között rutinos emberek is vannak. Ők egy alulról építkező, teljesen amatőr kis klub, s az ősszel az sem segítette őket, hogy a hazai mérkőzéseiket Sárbogárdon játszották. Bíznak benne, a megyei igazgatóság rendkívüli engedélyével tavasszal a radari műfüves pályáján rendezhetik találkozóikat. Esetleg a stadionban, amihez az önkormányzattal kell megállapodni.

A szakember fontosnak tartotta elmondani, optimistán tekint a mögöttük hagyott időszakra és még inkább az előttük állóra. – Nagy hozadék, hogy a meccsek, pontok alapján a játékosok újra elhitték, képesek a sikerekre, van értelme a munkának. Nagy előny, hogy minden bajnokinkat letudtuk ősszel, nyugodtan készülhetünk, heti egy edzőmeccset beiktatva. Az gondoltam, vigyük végig a szezont, hiszen lendületben voltunk, az utolsó meccsen, a Kápolnásnyék ellen is közel voltunk a bravúrhoz, de elfáradtak a végére a fiatal, tapasztalan játékosok. Ám ezért nem szabad csüggedni, mondtam az évzárón is, ez tanulság legyen mindenki számára pozitív értelemben. Az örömteli, hogy kiváló a közösség, szeretnek itt lenni, 1997-es a legidősebb generációnk. Minden korosztályos bajnokságban megvannak a csapataink, megpróbálunk a városban lévő profi foci mellett lehetőséget adni mindenkinek. A kettő megfér egymás mellett, hiszen nem mindenki tud annyi energiát belefektetni, mint amit az kíván, vagy a tehetsége kevés. Óvodáskortól a megye egyig nálunk teljes képet és perspektívát, egészséges életmódot tudunk adni azoknak, akik maguk és a közösség öröme miatt húznak futballcipőt. Elértük kimenetünk csúcsát, szeretnénk hosszú távon itt megragadni, ezért is teszünk meg mindent a jó tavaszi szereplés érdekében.

A holland iskola alapján, a játékot szó szerint művelve

Felmerül a kérdés, mi lehet a vonzereje a klubnak, ahol amolyan fehér hollóként senki nem kap semmilyen juttatást. Szellák Sándor erre azt felelte, egyrészt az a fiatalságból eredő vágy, hogy magasabb szinten is játszhasson valaki, ehhez pedig itt minden lehetőséget megkapnak, hogy felnőtt bajnokságban szerepelhessenek. – A játékot szó szerint próbáljuk művelni, ez ad örömet. Az amatőr foci lényege, úgy mint külföldön, hogy nem pénzért szenvednek, hanem saját szerelésben, szabadidejüket feláldozva sportolnak, az önkormányzat pedig biztosítja a létesítményt, mint Dunaújvárosban is. Mi a szakmai munkát adjuk, azt a holland futballiskolát, amit kint sajátítottam el és működik. Nyilván az anyagiak sok mindent befolyásolnak, vannak, akiket nyáron csábítani fognak, kérdés mindig az, akarják-e a váltást, mert nem biztos, hogy ezt a tartalmat és filozófiát képviseli más klub. Persze, ha magasabb osztályról van szó, az más, nem egy játékosunk van, aki NB-s profi szerződést kapott. Ez az itt eltöltött munkának a gyümölcse és elismerése, mindenkiről azt mondták, biztos alapokkal és képzetten érkezett.