Emléktorna és gálamérkőzés – örömfutball volt ez a javából

Nagyvenyim

A rendezvény különlegességeként egy gálameccset is láthattunk, ahol az Újpesti Dózsa korábbi híres játékosai léptek fűre, szintén a közelmúltban elhunyt két szurkolójuk emlékére a nagyvenyimi öregfiúk ellen. Örömfutball volt ez a javából, igaz, a meccs idő előtt befejeződött a vihar miatt, de ettől még valódi fesztiválhangulatban telt a nap!

Az ünnepélyes megnyitót követően hamar elhangzott az első sípszó, és elkezdődtek a küzdelmek. Elsőként Nagyvenyim és Alap együttese állt kezdővonalhoz, előbbiek 3–1-es győzelemmel mindjárt le is tették névjegyüket. Egészen kora délutánig folytak a csoport- és helyosztó mérkőzések, a harmadik helyért ismét az Alap és a Nagykarácsony mérkőzhetett, ekkor az alapiak örülhettek.

Ezt követően jött a gálameccs, a helyi öregfiúk és Újpesti Legendák találkozója, a kezdőrúgást Konczné Bójás Magdolna, Koncz Bertalan özvegye végezte el.

Aztán a találkozó idő előtt befejeződött, elmosta az időközben leszakadó özönvíz, csakúgy, mint a döntőt, amit a Nagyvenyim és a Mezőfalva játszott volna. Odáig azonban a torna remek hangulatban zajlott, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a vidám hangulat és a rengeteg ember, akik kilátogattak a rendezvényre.

Horváth Zoltán a nagyvenyim­­i öregfiúktól röviden és tömören ezt mondta: – Leírhatatlan boldogság ismét azokkal a társakkal pályára futni, akikkel egy évtizedet töltöttünk együtt.

Az utóbbi érzést erősítette meg az Újpesti Legendák képviselője, Óvádi László is, aki csapattársaival együtt szívesen vállalta a nagyvenyimi szereplést. Nekik is nagy öröm volt a vírushelyzet után újra játszani.

Természetesen megkérdeztük a csapatok képviselőit is, miként érezték magukat újra fűre lépve, továbbá milyen hírekkel tudnak szolgálni együttesükről.

Furják László, Nagyvenyim: – A vírust követően újra kell építeni a csapatot. Horváth Csaba nem vállalta a további edzős­ködést. A jelenlegi állomány helyzetének felmérése után új játékosokat is igazolnánk, valamint ősztől nagyobb erőket összpontosítanánk az utánpótlás kiépítésére. Az önkormányzat teljes mellszélességgel támogatja az egyesületet, és pályázat útján is igyekszünk forrásokat találni a terveinkhez.

Masinka Csaba, Előszállás: – Most kezdtük az edzéseket, és ez az első éles bevetésünk. Maradunk a megye II-ben, de szeretnénk néhány hellyel feljebb lépni. Nagyon örülünk, hogy ennyi ember itt van a pályán. Végre kezdődik valami a megyei futballban is!

Bakos János, Mezőfalva: – Már két hete dolgozunk. Németh Péter Kulcson folytatja, érkezik Baracsról Ásvány Norbert és Patrik, Dunaföldvárról Puskás Kristóf, valamint Tácról Dászcál Szabolcs. Ősszel szeretnénk megye II-ben indulni, továbbá az ifit is visszahoznánk ide. Nagyon örülünk ennek a kupának, hiszen a hosszú szünet után igazi fieszta hangulatban találkozhatunk sportbarátainkkal.

Bauer Ákos, Alap: – Minden poszton a megfelelő emberek játszanak, de mellettük vannak új igazolásaink is. Szeretnénk a dobogón végezni. A mostani rendezvény pedig igazán kitűnő lehetőség, hogy kipróbálhassuk magunkat. Nem utolsósorban pedig remek alkalom a barátokkal, ismerősökkel újra egy pályán lenni.

Mergl István, Nagykarácsony: – Kilencven százalékban kész a csapatunk. Jelenleg a pályánkat, öltözőnket újítjuk fel, majd szép lassan az edzésekkel is elkezdünk foglalkozni. Továbbra is a megye II élmezőnye a célunk. Itt pedig remekül érezzük magunkat, mert a hosszú szünet után már nagyon vágytunk a mozgásra.

Debucz Márk, Adony: – Július elsejével kezdjük az edzéseket. Erősítésben vannak megkereséseink, és a megye II-ben folytatnánk, cél az 5-6. hely környéke.

A névadóról, Koncz Bertalanról

Koncz Bertalan már ifjú korában szorosabb kapcsolatba került a futballal. Falusi gyerekként a focipálya és a játék jelentette a legnagyobb és a legjobb kikapcsolódást, hiszen akkoriban nem volt mai modern technika és számítógépek. Ráadásul ahhoz, hogy pályára léphessenek, nagyon sokat kellett tenni. Koncz Bertalan Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében rúgta a labdát szervezett keretek között egészen a katonaság idejéig. A leszerelés után Dunaújvárosba húzta a szíve, mert ott élt és dolgozott testvére is. Itt már kispályás csapatokban szerepelt, köztük a kórház és a volán csapatában Pók Ferencékkel. 1988-ban Nagyvenyimre költözött családjával, ahol szintén bekapcsolódott a sportéletbe. Több éven keresztül a 16-18 éves korosztály edzői feladatait vállalta el nagy sikerrel. Két évig klubelnökként is tevékenykedett, mikor veszélyben volt a nagyvenyi­m­­­­­­­­­­­i csapat léte. Később is aktív tagként odaadással, szorgalommal és önzetlenül segítette Nagyvenyim futballéletét. Emlékét sokáig megőrzik.

A múlt kellő tisztelete és ismerete

– Újra vidám arcokat láthatunk – kezdte megnyitó beszédét Vargáné Kaiser Katalin, Nagyvenyim polgármestere. Akik itt vagyunk, mind szeretjük a sportot, a sportolókat, hiszen a mozgás javítja a testet, a lelket, a jellemet. A jövőbe tekinteni azonban csak úgy lehet, ha a múltat kellően tiszteljük és ismerjük. Ezért is fontos az emlékezés, hiszen az előttünk járók is a jövő megteremtésén munkálkodtak, ahogy Koncz Bertalan is tette egy életen át. A vándorkupa alapítása méltó rendezvény a község sportjáért tevékenykedő emberek megbecsüléséhez – hallhattuk a község első emberét.