A legjobb szintidővel rendelkezett Takács Krisztián, ám mégsem válogatották be

Nagyon kiváló gasztronómiai kiruccanás egy finom kolbász, savanyúság és friss kenyér elfogyasztása a dunaújvárosi piacon, főleg, ha ezt büntetlenül teheti meg az ember, akkor is, ha éppen kiváló élsportoló. Bár erről az élményről a közel három évtizede, huszonnyolc éve úszó Takács Krisztián szívesen lemondott volna, arról meg különösen, hogy a Gagarin térről átsétálva találkozzunk. Ugyanis neki nem Dunaújvárosban, hanem a most zajló úszó Európa-bajnokságon kellene lennie – legalábbis ő úgy érzi. A kerethirdetésnél a döntéshozók ezzel nem így voltak, az okot tulajdonképpen nem is tudja, állítólag, mert öreg. Pedig szintideje volt, az óra pedig elvileg nem hazudik…

Csak találgatni tudja az okát

– Végig úgy számoltam, minden számban négy induló mehet országonként, és ha a tavalyi, magyarországi világbajnokságon elért időmmel, 22.05 másodperccel kiütnek innen, akkor meg is érdemlem, hogy itthon maradjak. Ezzel viszont a kvalifikációs időszakon belül az első voltam, ami szerintem Eb-döntőt is ért volna. A kontinensbajnokság az egyetlen, ahol nemzetenként négyen indulhatnak, aminek sok ország nagyon örül, viszont nálunk 50 gyorsra hivatalosan nem vittek senkit, hanem akik kint vannak, közülük indulnak ezen a távon is. Való igaz, hogy idén sokat bajlódtam a bal vállammal izomprobléma miatt. Ezért az országos bajnokságon csak 22,4-et úsztam, de ez nem olyan kirívóan rossz, hogy ne tudtam volna felkészülni az Eb-re. Végig ebben a hitben dolgoztam, s úgy is volt, benne vagyok a keretben. Végül a csapathirdetésnél, az elnökségi ülés után, a Budapest bajnokságot követően derült ki, hogy mégsem. Ám ezt is nagyjából úgy tudtam meg, hogy megkérdezték, hova megyek nyaralni? Őszinte leszek, csak találgatni tudom az okokat, igazából konkrét választ azóta sem kaptam.

Az ötödik olimpiát is megcélozta

A zuhanyhíradó szerint azért maradt ki, mert öreg (32 éves, a szerk.), Krisztián tudja, hogy kicsit gyengébb időket produkált, de a közel majd’ három évtized alatt a fő versenyekre mindig össze tudta „kaparni magát” akkor is, ha rosszabb éve volt. Éppen ezért az igazságérzetét bántotta a döntés: – Ha lennének nálam jobbak, vagy be kéne sírnom magam a keretbe, akkor szó nélkül elfogadja az ember. Viszont ez egy mérhető sportág, nem pedig pontozásos, az óra dönt mindenben. Hirtelen nem is tudom, hány év után maradok le egy világversenyről.

A jelenleg a győri klubban szereplő sprinter tisztában van vele, hogy évtizedei nincsenek már a sportban, de úgy érezi, a tokiói, ötödik olimpiai részvételt még ki tudja harcolni, amit Magyarországon nem sokan mondhatnak el magukról, de azért a világon sem. Ráadásul az ötkarikás A-szint nincs is olyan messze, hiszen az 22,01 másodperc. – Viszont most nem tudom, a jövőre nézve mit jelent ez a döntés, hiszen megint készülök még két évet, lehet, feleslegesen. Azt fel tudom dolgozni, hogy kimaradt egy Eb, de sajnálom, hogy a szövetségi kapitány úr nem indokolta a döntés konkrét okát. Ha ezt megmondja, abból tudom, miként tervezzek a jövőre. Ráadásul most jóval nehezebb lett a dolgom a Tokió felé vezető úton, mert eddig az adott versenyen már szintidőt úsztam a következő évi világbajnokságra vagy Eb-re. Viszont most erre 2018-ban már nem lesz lehetőségem, egyrészt a pihenőm kezdődik, utána pedig a rövidpályás szezon következik, ahol nincsen ötven méteres kvalifikációs verseny. Ezért ahhoz, hogy március környékén szintet tudjak úszni, akkor decemberben olyan felkészülést kell elkezdeni, hogy tavaszra csúcsformába kerüljek. Ez viszont a nyárra nem biztos, hogy kitart, s az sem biztos, hogy az első versenyen ez összejön, akkor áprilisra megint ki kell hegyezni magamat. Mindig is olyan voltam, hogy a kihívások csak motiváltak, de most az a kérdés merült fel bennem, hiába akarom megmutatni, mit tudok, most maximum anyukámnak tudom ezt megtenni. Szívesen belerakom az időt és energiát a hátralévő két évbe, és nem kérve semmi hátszelet teljesítem a nemzetközi szintet, csak tudjam, akkor nem lesz semmi olyan kifogás, hogy azért nem mehetek, mert mondjuk lúdtalpam van. Szóval most kételyek között vagyok, s elkezdtem tapogatózni a civil élet felé is, van egy kis időm erre. Bár viccesen szoktam mondani, hogy csak ehhez értek, viszont edző nem szeretnék lenni.

Ami eddig kimaradt, így most jöhet

Minden rosszban van valami jó, szokták volt mondani, ami jelen esetben is így van. Krisztián a hirtelen jött szabadsága alatt bepótol számos dolgot, ami eddig jobbára kimaradt az életéből. Így következmények nélkül belefér a motorozás, vagy a wakebordozás, hiszen nem baj, ha esetleg meghúzódik közben, s első alkalommal el tud jutni egy nyári zenei fesztiválra, hiszen mindig ilyenkor voltak a fő versenyek. Két hét alatt már sokat csillapodtak benne az indulatok, de sajnálja azt a rengeteg munkát, amit beletett a felkészülésbe. Ha 200 pillangós lenne, akkor itt sorakoznának a nagy riválisok, de 50 gyorson abban a helyzetben van, hogy évtizede egyeduralkodó tud lenni idehaza. Takács szerint ebben a számban is lennének trónkövetelők, de fiatal korban mindenkivel a nagy méterszámot teljesíttetik. Hiába lenne a gyerekek között egy tehetséges sprinter, nem tud kitűnni, mert a hosszú táv és nagy leterheltség miatt belassul. Ezt ő is érzi az alapozások során. Magyaroszágon mindenképpen népszerűbbek a hosszabb távok, ahol halmozzuk az olimpiai aranyakat.

– Ezzel szemben például Franciaországban az 50 és 100 gyorson érdekelteket „félistenként” kezelik, függetlenül attól, hogy világbajnok az illető vagy „csak” hatodik. Ugyanis tudják, hogy például 800 gyorson van húsz induló az olimpián, ezzel szemben ötvenen százhatvanan szoktunk lenni. Persze közülük „nem mindenki tud úszni”, de százan már komoly tudással rendelkeznek. Ráadásul itt nem fér bele semmiféle hiba, elég ha elcsúszik a kezem, akkor ennyi volt, négy évig dolgozhatok azért újra, hogy azt a hiányzó századot, ezredet lefaragjam. Szívesen megmutatnám bárkinek, mennyi munkát, hajnali edzést kell beletenni huszonkét másodpercért évről évre, és ha hibázok, ami miatt mondjuk tizedik leszek a világbajnokságon, idehaza tojással dobálnak meg. Egyébként ha a korom szóba került, sprintben ez annyira nem számít, hiszen Rió bajnoka is harmincöt éves volt.

Sportdiplomáciai szerepkörben

Menet közben Krisztiánt beválasztották a Magyar Úszó Szövetség sportolói bizottságába is. Nem ő jelentkezett, vagy pályázott, hanem felkérték erre a megtisztelő feladatra, mosolyogva mondta, sportdiplomata lett. A bizottság elnöke az olimpiai bajnok Gyurta Dániel, tagjai között van Verrasztó Dávid, vagy Kozma Dominik, tehát mindenki elég komoly eredményeket tudhat maga mögött.

– A bizottság létehozása Wladár Sándor elnök ötlete volt, az Eb előtt tartottuk az alakuló ülésünket, ahol megfogalmaztuk a célokat és feladatokat. Az nagyon fontos, hogy mindegyikőnk az úszásból jött, tudja miről beszél. Döntést nem tudunk hozni, de javaslatokat tehetünk az elnökség felé, s szerintem nem hagyhatják figyelmen kívül, ha tizenkét egykori és jelenlegi válogatott mond vagy javasol valamit. Ezt nem lehet az asztal alá söpörni, meg kell vitatni. Mondhatjuk azt is, sportolói szakszervezet vagyunk. Ebben a körben mozgunk, tudjuk, milyen gondokkal küzdenek a vidéki, fővárosi klubok, milyen problémák vannak a rendszerben, ami sok embert érint. Nem egy irodából képzeljük el ezt, hanem saját tapasztalatból. Ezzel kétoldalú kommunikációt biztosítunk a vezetőség és a sportolók között, mindig azt hiányoltuk, legyen egy fórum, ahol hallathatjuk a hangunkat, nekünk a versenyző a legfontosabb, hiszen ő „viszi a vásárra a bőrét” a medencében. Edző nem szeretnék lenni, de a tudásomat egy klubnál vagy a szövetségnél szívesen kamatoztatnám, tehát ilyen munkakörben el tudnám magam képzelni. Azért mielőtt belevágnék a civil munkába, azért csak el kellene jutnom Tokióba, és nem nézőként. Az öt karikából négy már megvan, így lenne teljes a „kollekció”, ami után büszkén vonulhatnék nyugdíjba.