2019.03.05. 15:07
Szerdán a Győr ellen egy komoly próba következik
Hol van már az az idő, amikor egy Győr–Dunaújváros női kézilabda-mérkőzés akár háromesélyesnek számított? Vagyis Radulovicsék, Ferlingék, Balogh Bea és a többiek, az egész Dunaferr-csapat komoly sansszal rendelkezett a győzelmet illetően. Anno dacumál!
Ezt az akkori Dunaferr sokszoros bajnoki címe is bizonyíthatja. Volt és már nincs. Az erőviszonyok az újvárosi és a győri együttessel kapcsolatban most merőben mások.
A Kohász jelenleg egy becsületesen helytálló középcsapat, az Audi ETO viszont a világ legjobbjai közé tartozó sztárgárda. Tizennégyszeres magyar bajnok, négyszeres Bajnokok Ligája-győztes, amelynek nem okoz gondot a világ legjobb kézilabdázóját is megszerezni. A magyar mezőnyben legfeljebb a másik kiváló társaság, a Ferencváros képes komoly riválisként szerepelni a győriekkel szemben. Éppen a napokban lehettünk tanúi a két óriás, a Fradi és az ETO párviadalának, amelyet a BL-ben vívtak, és amelyen Győrben ismét 32-32-es döntetlen lett a vége. Ez természetesen nem tetszett a győri szurkolóknak, és zúgott is kórusban a gyanúsítást jelentő „meleg ruhadarab” felemlegetése. Nyilván mind a két csapat edzője kikérte magának a célzást. Elek Gábor elmondta, hogy ő büszke erre a döntetlenre, míg a győri mester, Danyi Gábor visszautasította a szurkolói véleményt. Mondván: „ennyire futotta most…” Nos, ezzel a Rába-parti viharral nekünk dunaújvárosiaknak nem szabad foglalkoznunk.
Fotó: Zsedrovits Enikő/Dunaújvárosi Hírlap
Szerdán Győrben 18 órakor a magyar bajnok otthonában kell Szalai Babettéknek vitézkedniük. És most, ebben a szituációban tényleg az a fontos, hogy a Dunaújvárosi Kohász játékosai minden gátlás nélkül vegyék fel a kesztyűt, és küzdjenek meg a kiváló ellenféllel. E találkozón nem az eredmény lesz a fontos, hanem a Kohász küzdőszelleme.
A küldetés
Erről a találkozóról György László vezetőedző a következőket nyilatkozta: – Az ETO ellen természetesen nem mi vagyunk az esélyesek. Minden teher nélkül kell játszanunk. Ismerjük az ellenfelünk erősségét, tudását, de nekünk bátran kell kézilabdáznunk. Nem szabad megijednünk, minél tovább kell szorosan tartani az eredményt a mérkőzésben. Tudjuk, hogy ezt nem lesz könnyű megvalósítani, tudásunk legjavát kell a végletekig megmutatni. Megpróbáljuk a lehetetlent. Sportemberi tartással, méltó hozzáállással – nem feltartott kézzel kell megmérkőzni.
