György László és Imre Vilmos távozik Balatonfüredről

A magyar kéziladbdázás két ismert és elismert, dunaújvárosi szakembere a szezon végén elhagyja a Balatonfüred férfi együttesét.

Gallai Péter

György László szerint ez a vonat most megállt, neki le kell szállnia, és majd fölszáll egy másikra, ha eljön az ideje

Fotó: Nemzeti Sport/Dömötör Csaba

A Dunaújvárosi Kohásztól négy évvel ezelőtt érkezett a Balaton-partjára az edzőpáros, azóta a csapat negyedik, harmadik, majd ötödik helyen végzett a bajnokságban, 2021-ben bronzérmet szerzett a Magyar Kupában, és szerepelt az Európa-ligában is. György László már korábban is dolgozott a Balaton-partján, 2011-ben a Dunaferr SE férficsapatától érkezett és a korosztályos, junior, ifjúsági és serdülő alakulatok vezetője lett, számos játékosát magával víve Balatonfüredre.

Akkor olyan fiatalok pályára állítása fűződik a nevéhez, mint Bánhidi Bence, Hornyák Péter, Győri Mátyás vagy Bóka Bendegúz. Imre Vilmossal pedig Dunaújvárosban egyengették Mikler Roland, Ancsin Gábor és Bodó Richárd útját.

Mivel a mostani idényben gyengébben szerepel a füredi gárda, a klubvezetőség úgy döntött, nem hosszabbítja meg a szakember szerződését. Minderről a Nemzeti Sportnak adott, szerdán megjelent interjújában beszélt.

- Nagyszerű tapasztalat és élmény volt ez az időszak attól függetlenül, hogy voltak hullámvölgyek és konfliktusok, amelyekből tanulni kell. A létesítményekben minden adva volt ahhoz, hogy csak a munkára koncentráljunk. Nincs nagy szurkolótáborunk, de a közönség mindig kitartott mellettünk. Hiányérzetem is van, mert négy éve olyan projektbe érkeztem, amellyel teljesen azonosulni tudtam.

Annak idején leraktuk az alapokat, felépítettük az utánpótlásrendszert, ami a mai napig jól működik, és a felnőttcsapatba stabil játékosokat nevelt ki, ezt kellett volna folytatnunk.

Az edző szerint a munka jól indult, aztán más irányt vett, annyira, hogy most már öt külföldi játékos van a keretben, holott szerinte elég lenne két-három légiós, főleg úgy, hogy van egy utánpótlásbázis, amiből játékosokat lehetne felhozni és képezni. Ők adtak teret a felnőttcsapatban Andó Ariánnak, Szűcs Bencének, Szmetán Máténak, Varga Mártonnak vagy Brandt Balázsnak, de lehetett volna a sort folytatni, ha az eredménykényszer nem írja felül a tervet. Ennek nem örült, de elfogadta, ami odáig vezetett, hogy a munkakapcsolat elfáradt.

- Már decemberben választ szerettünk volna kapni arra, hogy a vezetőség hogyan tervezi a jövőt, de sajnos csak márciusban kaptunk választ, hogy nem folytatják velünk a munkát.

A döntés szerintem elfogadható, egyet tudok érteni vele, ugyanakkor úgy vélem, a kivitelezés méltatlanra sikeredett.

- Előfordul, hogy nincs tovább, és meg kell újulnia mindkét félnek, de ennek nem az a módja, hogy telefonon közlik a döntést. Ennél többet érdemelt volna az elmúlt négy év. Talán jobb lett volna, ha leülünk, és egy asztalnál megbeszéljük.

Nem haragszom senkire, de azóta is várom, hogy leüljünk és beszéljünk.

- A saját elképzeléseim szerint kellett volna taposnom az ösvényt, és nem kellett volna külső nyomásra letérni róla, hogy másoknak megfeleljünk. Ha kitartottam volna, talán ez a kötelék is tovább tartott volna. Ugyanakkor nem akarok mást hibáztatni.

A jövő képlékeny, mert márciusban nehezebb tervezni a jövőt, mint decemberben, bár kézilabdás berkekben többen tudják, hogy az idény végén Imre Vilmossal együtt távoznak Balatonfüredről.

A teljes cikk a Nemzeti Sporton olvasható.