Hiába nyertek, oda a felsőház

A mérkőzésen az elsőtől az utolsó percig a győzelem jegyében küzdött mindkét csapat. Egy kis túlzással, az utolső előtti helyen álló hazaiak „könnyű” helyzetben voltak, mert a vendégeik mesterei az ellenfél formába lendítésének. Egyszerűen bárkiből igazi komoly csapatot tudnak csinálni egyetlen mérkőzésre. Most is így történt.

Asterix Érd – DF 4–5 (1–2)

DF: Tóth Sz. – Fekete, Csányi, Szili, Varga. Csere: Ivacs, Tihanyi, Szedmák, Puskás, Németh, Kuti, Vincze. 

Az első félidő úgy kezdődött, ahogy az újvárosiak tervezték, egy gyors találattal, ami Varga Milánt dicsérte. A hazaiak masszívan jöttek föl, a vendégek nem találtak rajtuk fogást, ezért aztán Erdélyi egyenlített. Majd eredmény nélkül gyűrték egymást tovább a felek, végül. a játékrészt Csányi Dávid találata zárta a 19. percben.

A hagyományok szerint a felek a pihenőben rendezik a soraikat, hogy utána nagy erővel törhessenek a győzelmük felé. Ez az eszme az Asterixnél dominált erősebben, hiszen egy perc után a szárnyakat kapó Szarvas egyenlített, a választ két perc múlva Kuti András adta (2-3). Egy kis hezitálás után viszont a már emlegetett Szarvas két perc alatt kettőt vágott, s már csak három perc volt hátra.

Tóth Árpád, a Dunaújváros Futsal edzője akkor öt a négy elleni játékra váltott, és (mikor máskor?) az utolsó percben előbb Vincze Dezső, majd Kuti András is berámolt egy gólt a hazai hálóba. Ilyen egyszerű játék ez a futsal, és még dramaturgiailag is tökéletes lett a mérkőzés…

Tóth Árpáddal beszélgettünk a mérkőzésről

Szép hosszú volt a kispad, rajta kiváló képességű a legénység, vajon mi történhetett mentálisan?
– Bő kerettel tudtunk kezdeni. Sajnos az ELTE eredményének tudatával léptünk pályára, ami rá is nyomta a bélyegét a mérkőzésre. Mindenkinek egyenlő játékpercet szerettem volna adni, ezért folyamatosan keveredtek a sorok, ami nyilván az én felelősségem. A taktika sem működött, illetve sajnos hozzáállás- és teljesítménybeli gondjaink is voltak...

Az ideális kezdés elaltatta a csapatot?
– Hamar gólt szereztünk, de a játékunk nem volt hatékony és csak kapusunknak köszönhetjük, hogy nem kerültünk előbb hátrányba.

Az első félidőt is jól, góllal zárták, mégis az ellenfél kezdte jobban a másodikat.
– A legnagyobb bajom az alázattal volt… A félidőben taktikát váltottunk, de az sem működött igazán, illetve a helyzeteket sem tudtuk értékesíteni. Szinte minden tekintetben gyengék voltunk.

A hajrá, mint egy rémálom. Mit mondott a fiúknak?
– Semmi extrát. Öt a négy ellen támadtunk és sikerült megfordítani a mérkőzést, de hozzá kell tenni, hogy kellett a szerencse is!

A hatodik hely már biztos az alapszakasz utolsó, pénteki meccse előtt.
– Teljesen mindegy, hazai pályán, hazai közönség előtt nyernünk kell. Aki nem gondolkodik, annak nincs helye a csapatban.
Amennyiben úgy állunk bele a mérkőzésbe, bárkit meg tudunk verni, de ehhez megfelelő mentalitás, alázat és teljesítmény kell... Minden az én felelősségem, így persze a jó taktika, a cserék is.