Várakozáson felüli őszi szereplés és kiváló hangulat a Kohásznál

– Gondolom, sok szép ajándék került a karácsonyfájuk alá, de az előkelő ötödik hely is az lehet. 
– Így van, nem gondoltam volna, hogy ilyen pozícióban zárjuk az évet. Azért ne felejtsük, a mögöttünk álló Vác egy meccsel kevesebbet játszott, s mi még csak most találkozunk a két naggyal, a Győrrel és a Fradival. Meglátjuk, tavasszal mire leszünk képesek, de szép sikereket értünk el eddig, bár voltak olyan meccsek, amelyektől többet vártunk. Például a NEKA elleni fájó pontvesztés, és Fehérváron is otthagytunk egyet. A NEKA-meccsről sokat beszéltünk, ebben az is benne lehetett, hogy Rácalmáson játszottunk, ami idegen környezet volt. Ezért is preferáltam, hogy a Siófokot Dunaújvárosban fogadhassuk, bravúrral le is győztük. Szóval, látszik, hogy hullámzó a teljesítményünk, akár meccsen belül is, de alakul a csapat. 

– Volt számszerű célkitűzése őszre? 
– Nem igazán, mert tudtuk, hogy új edzőnk van, és új dolgokat kell tanulnia a csapatnak. Azért azt gondoltam, a nyolcadik hely környékén leszünk, persze az ember szeretne ennél előrébb jutni, de a szezon elején nem tudtuk, a lányok miként veszik a teljesen új rendszert, aminek van kifutási ideje. Úgy látom, ez jól sikerült, kezdik megérteni a szemléletet, és belátni, ha nem azt csinálják, amit kell, akkor úgy járnak, mint Vácott. Ott nagyon kinyitottunk, mindenki labdát akart szerezni, a saját önös dolgait megvalósítani, holott a védekezésünk nem erről szól. Negyedóráig nagyon jók voltunk, aztán jöttek ezek a hibák, és simán kikaptunk. 

– Azért innen teljesen más folytatni a bajnokságot, ami a hangulatra is jó hatással lehet, illetve a csapat is látja, a munkának van eredménye. 
– Nagyon együtt van a társaság, kiváló a hangulat, s a játékosok azzal is tisztában vannak, miben kell fejlődni, erősödni. Jó csapatunk van, amely összekovácsolódott, segítik egymást a játékosok. Elértük azt, amit nem látunk a szenzorok alapján, ha valaki például mentálisan fárad el, akkor szól, hogy cserét kér. Jön helyette a másik, majd kis pihenő után visszatérhet, azaz nincs ebből rivalizálás. Sokrétű az újfajta védekezésünk, ahol rengeteget kell gondolkodni, ez sokat kivesz a játékosokból, szóval ebben „le lehet főni”. Rapatyi Tamás vezetőedző szemlélete ez a fajta védekezés, amihez az állományunk is adott, vannak magas hármas védőink és gyors lábú ketteseink. 

– A rotációra jó példa Farkas Johanna, aki átlagban nem játszott harminc percet, mégis a góllövőlista negyedik helyén áll. 
– Ez így van, de esetében tudni kell, hogy lábsérüléssel küzdött, ezért próbáltuk nem „széthajtani”. Inkább kevesebbet, de eredményesebben játsszon. Amúgy nem csak rá, mindenkire figyelünk, el is mondhatom, szerencsére sérülés nélkül megúsztuk az őszt. Amennyiben valakinek olyan problémája van, inkább hagyjon ki, mintsem erőltessük a pályára lépését, aztán egy esetleges sérülés miatt nem tudjuk használni. 

– Túl vagyunk pár fordulón, elmondató, hogy sűrű a középmezőny és bárki legyőzhet bárkit. Egyébként ez nemegyszer a DKKA malmára hajtotta a vizet. 
– Ez valóban így van, egy szinten vannak ezek a csapatok. Egyébként pont a sűrű mezőny miatt akár egy bravúr, vagy váratlan vereség is többhelynyi változást jelenthet. 

– Evés közben szokott megjönni az étvágy, akkor a mostani helyezésnél már nem adnák alább a szezon végére sem? 
– Azért az hatalmas dolog lenne nekünk, ami nemzetközi kupaindulást is jelentene. Sajnos utóbbit jelen állás szerint anyagilag nem bírnánk, és a körülmények sem adottak a csarnok tekintetében, ami szintén pluszköltség lenne. S most nem az van, hogy a szponzorok kopogtatnak az ajtón, elég nehéz a helyzetünk. Természetesen, óriási bravúr lenne, ha ötödik-hatodik helyen zárnánk, nagyon elvárásokon felüli szereplés, de jelenleg ez nem reális cél. Azon vagyunk, hogy minél előrébb végezzünk, a csapat küzdjön és harcoljon, hozza ki magából a maximumot. 

– Említette az anyagiakat, a csarnok üzemeltetése is a DKKA feladata. 
– Nem egyszerű fenntartani egy csapatot, és mindig elromlik, beázik valami az épületben is. Próbálunk mindent megtenni a körülmények javítása érdekében, a csarnokon is igyekszünk elvégezni a javításokat. És ott vannak a rezsiköltségek, az elektromos hőlégbefúvók és az elavult világítás miatt az áramszámlánk lesz jelentős. Szóval, jönnek a hullámok, de igyekszünk azok tetején maradni, ezzel együtt folyamatosan keressük az új szponzorokat, támogatókat. Most, hogy jönnek az eredmények, talán egyre jobban felfigyelnek ránk, hogy újra itt a Dunaújváros csapata. Hallom, már az ellenfelek sem vesznek félvállról minket. Egyébként a nézőszám folyamatos emelkedésén is látszik a produkciónk, és a B-közép is visszatért, óriási támogatást adva nekünk itthon és akár idegenben is. 

– Ebben a helyzetben akkor különösen igaz, hogy addig nyújtózkodnak, amíg a takaró ér? 
– Természetesen! Nem álmodozunk, hanem kis lépcsőfokokat akarunk lépni, majd ha már nagyon stabil alapokon áll a klub, akkor a nemzetközi kupáról is lehet beszélgetni. Mi azt ígérjük a játékosoknak, amit meg is tudunk adni és teljesítjük is, nem megyünk bele felelőtlenségbe. Vannak olyan klubok, ahol vissza kellett venni a fizetésekből, mi tudjuk tartani magunkat a megállapodásokhoz. Árháborúba sem tudunk és akarunk belemenni a játékosokért, azokat tudjuk megtartani és ide igazolni, akik a Kohászban szeretnének kézilabdázni. Emellett a klub utánpótlásából is merítünk, illetve a Debrecennel ápolt jó kapcsolat révén onnan érkeznek olyan játékosok, akik Dunaújvárosban lehetőséget kapnak, és felépítjük őket. 

– Szóba kerültek a fizetések, az igények, amelyek az utóbbi években igencsak kilőttek. 
– Nagyon kevés a magyar játékos, akiknek elszállt az ára. Most jön el az az időszak, amikor ezek megváltoznak, persze, ahol jól állnak anyagilag, azok a klubok teljesíteni tudják ezen igényeket is. A kisebb csapatok viszont nem fognak belemenni ebbe, mert bajba kerülhetnek. 

– Egy ilyen jó kezdés után óhatatlanul felmerül, a remek teljesítményt nyújtó játékosok más klubok figyelmét is felkeltik. 
– Fontos, hogy a mag együtt maradjon, próbáljuk is összetartani a csapatot, mindent megtenni az értékeinkért, de nyilván lesznek olyanok, akiket el kell engedjünk. Amennyiben valaki menni akar, vagy már túlnő rajtunk és egy erősebb klub kell neki, akkor ilyen esetben nincs mit tenni. 

– Említette az utánpótlást, ami mindennek az alapja. Az első osztályban az U19-es csapat a második, az U17-es a negyedik helyen áll, azaz ott van a DKKA az élmezőnyben. 
– Szerencsére kiváló szakembereink vannak, akik remek munkát végeznek, nem is egy válogatottat adunk. A fiatalok közül, aki olyan teljesítményt nyújt, nyitva előtte a felnőttcsapat ajtaja, én is így kerültem oda egykoron, s még sokan mások. Vannak tehetségeink, akikre tudunk építeni, közülük lesznek, akikkel hosszabb távú szerződéseket írunk alá, s lesznek olyanok is, akiket pedig kölcsön adunk, szeretnénk felkészíteni őket az NB I-re. Nagy a különbség az ifi és a felnőtt között, viszont fokozatosan szeretnénk beépíteni őket. A lehetőség a Kohásznál adott erre, ez is egy erényünk. S az is fontos, hogy az alsóbb korosztályokban szereplők is látják, ha dolgoznak és tesznek érte, akkor van miért edzeni minden nap. A kisebbeknél persze még nem az eredményorientáltság a legfontosabb, hanem a képzés. Egyre többet foglalkozunk az erőnléti dolgokkal is az utánpótlásban, mert az lesz a jövő, hogy mindenki egyre több saját nevelésű fiatalt adjon a saját felnőtt együttesébe. 

– Beleszokott már új szerepkörébe, a szakmai igazgatói munkakörbe? Már nem hiányzik a játék? 
– Azért a meccseken még nehéz, oldalról kiabálok és próbálok segíteni a lányoknak. Amúgy igen, köszönöm, már belerázódtam a feladatba. Egyébként lejárok az edzésekre is, segítek Rapatyi Tamásnak a támadórészlegnél, ott vagyok az egyéni képzéseken és elmondom a meglátásaimat. Élvezem a szerepkört, de nemcsak szakmai igazgatóként, hanem barátként is tekinthetnek rám a lányok. Nevetve szokták is kérdezni, most éppen milyen titulusban vagyok náluk. Amúgy ha kell, akkor az asztalra is tudok csapni, de nem ez a jellemző rám, nekem könnyebben megnyílnak. 

– Az ügyvezetővel, Horváth Tiborral milyen a munka? Azaz a férjével! 
– Könnyű és simulékony (nevet). Sokkal többet beszélünk a klubról, mint a játékról, de próbáljuk otthon ezt azért félretenni. A döntéseknél a véleményemre mindig kíváncsi, és közös nevezőre tudunk jutni, de nem kettőnké a végső szó, Vertig Csaba operatív igazgató is rengeteget dolgozik, naponta órákat egyeztetünk vele is. Van, hogy éjfélkor még a DKKA ügyeiről beszélünk, miként tudjuk előrevinni az egyesületet. Az biztos, amilyen hévvel küzdöttem a csapatért játékosként, most vezetőként is azt teszem, tesszük.