Fel és le, előre-hátra, körbe-körbe

A legtöbben közülünk jártak már cirkuszban. Kardnyelők, bohócok, állatok, mutatványosok, artisták, a sort pedig a végtelenségig folytathatnánk. Az egyik népszerű – és nem kevésbé látványos – eleme az efféle attrakcióknak az artisták műsora, akik nemegyszer elképesztő magasságokba emelkednek, majd a levegőben pörögnek-forognak, félelmet nem ismerve, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Teszik mindezt egy gumiasztal (vagy egy ahhoz hasonlatos eszköz) segítségével. 

A sportágról

A gumiasztal világszerte ismert és népszerű sport. Az olimpiai játékok műsorán 2000 óta szerepel. A sportág hazai és nemzetközi helyzetéről Halász Tibor, a DKSE edzője, nemzetközi bíró, a gumiasztal-szakág vezetője mesélt.

„A gumiasztal-szövetség hazai és nemzetközi szinten egyaránt akkor tagozódott be MATSZ (Magyar Torna Szövetség) és a FIG (Nemzetközi Torna Szövetség) alá, amikor felvették az olimpia programjába” – kezdte a szakember, majd így folytatta: „Igazi tömegsport, a gyerekek egyik kedvence, mert tényleg csak ugrálni kell, legalábbis az elején. Maga a sportág talán könnyebb, mint a torna, hiszen itt tényleg csak ugrándozni kell, nincs szükség olyan komplex képzésre és nagy erőre, mint a tornászok esetében. Bátorságra azonban annál inkább, hiszen akár 7-8 méter magasra is felugranak a sportolók.” 

Hasonlóságok ugyanakkor adódnak a két sportág között. Itt is előnyös, ha a gyermek fiatalkorban megismerkedik az alapokkal. Azokban az országokban, amelyek igazi nagyhatalomnak számítanak – Európában: Nagy-Britannia, Németország, Oroszország, a világszinten pedig Kína és Japán mellett Kanada képvisel jelentős erőt –, a tornához hasonlóan már egészen kicsi korban elkezdik a fiatalok képzését. 
Természetesen azonban különbségek is vannak:

„Ahogyan azt már mondtam a tornával szembeállítva a gumiasztal könnyebb sportág. A szertornászok kiegészítő szerként használhatják és használják is a gumiasztalt. Ilyen módon van átjárás a sportágak között. Az elmondható, hogy az, aki a tornában megállja a helyét, trambulinosként sem lesz elveszett, fordítva azonban ez nincs így.”

Versenyek és versenyzők

A gumiasztal-szakág azonban még tovább bontható. A dupla mini trambulin mellett, a tumbling és a klasszikus gumiasztal is megtalálható. A fentiek közül csak a klasszikus gumiasztal számít olimpiai sportágnak, igaz itt egyéni, csapat és páros (szinkron) kategóriák is léteznek. 
A versenyeken a sportolók 10 elemből álló gyakorlatukat mutatják be (pontozásos sportágról van szó), lehetőleg az ugróasztal ugrófelületén (ez be is van jelölve a sportolók számára) ha ezen kívül ugrik a versenyző, büntetést kaphat, levonással sújthatják a bírók. 
Magyarországnak még nem volt olimpiai részvevője gumiasztalban, ugyanakkor a különböző Európa- és világbajnokságokon korábban feltűnt egy-egy magyar sportoló.

Gumiasztal itthon

Hazánkban az ezredforduló környékén kezdetek el a sportággal foglalkozni. Jelenleg alig egy tucatnyi egyesület körülbelül 250-300 igazolt versenyzője rendszeres szereplője a diákolimpiai és a magyar bajnoki versenyeknek.

„Idehaza sajnos kevés egyesület van, nálunk ez a sportág még nem annyira elterjedt. Személy szerint azt gondolom, hogy a tornához kapcsolva lehetne jobban elterjeszteni. Ebből következik, hogy mivel kevesen űzik, a kevésbé támogatott sportágak sorát gyarapítja a gumiasztal.” 

Messzemenő vitákat lehetne lefolytatni arról, hogy a támogatás hiánya okozza a csekély létszámú sportolót, vagy a csekély létszámú sportoló miatt van kevesebb támogatása a sportágnak, azonban nem ez az egyetlen tényező, ami gátolja a gumiasztal széles körű elterjedését. 

„Egy országos bajnokság és egy diákolimpia van, így a versenyeztetés és a versenyzési lehetőségek behatároltak. Ezeket a viadalokat a MATSZ és az MDSZ szervezik. A többi versenyről arról a csekély számú klubnak kellene gondoskodnia, amely Magyarországon van. Ezek a kis egyesületek azonban főként iskolai termekben tudnak edzeni. A verseny szervezéséhez szükséges a terembérlet, bírói költség és maga a gumiasztal sem olcsó, jelenleg 4-5 millió forint közé tehető az áruk.”

Kevés olyan, magát szerencsésnek mondható szakág létezik, mint a DKSE-é, ahol az anyaegyesület támogatni tudja a szakágat, akár a teremhasználattal akár, a hazai versenynaptár alapkövének számító DKSE-MVM kupa megszervezésével.