Nikolett emlékére táblát avattak

Hosszan tartó, nagy küzdelemmel vívott betegség után, 2016 novemberében, 18 évesen hunyt el Horváth Nikolett, a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia fiatal játékosa. 

Emlékét a klub azóta is évente ápolja a róla elnevezett tornával, s most már a sportcsarnokban elhelyezett tábla is ezt erősíti, amelyet csütörtökön lepleztek le ünnepélyes keretek között, a klub utánpótláscsapatainak, egykori edzőinek és a családjának jelenlétében. 

A műsor a Rudas iskola diákjainak előadásával kezdődött, akik az Omegától a Gyöngyhajú lány című dalt adták elő. Majd Szemenyei István, az intézmény igazgatója, a DKKA akkori ügyvezetője lépett a mikrofonhoz. – Emléktáblát avatunk egy fiatalon derékba tört pálya előtt tisztelegve, az ő rövid életét példaként állítva eljövendő nemzedékek elé. Ki tudja, ma már ifjú hölgyként merre járna, de az biztos, akár a sportban, akár a magánéletben sikeres lenne. Mert minden cselekedetében hordozta az akadémia jelmondatát: tanulni, küzdeni, tisztelni – mondta. 

Hangsúlyozta, csodálatosan indult a kaland, távol a szülői háztól. Kedves egyéniségével hamar barátokra lelt, könnyen beilleszkedett a Rudas világába, elismert és meghatározó tagja lett a serdülőegyüttesnek. Tehetség, szorgalom, alázat jellemezte a mindennapokban, a felnőtté válás küszöbén azonban kegyetlenül közbeszólt a sors. Az idilli kép pedig egy pillanat alatt összetört. 

Először édesanyját veszítette el, majd az ő szervezetét is megtámadta a gyilkos kór. 

– Kegyetlen, elkeseredett küzdelem kezdődött egy olyan pályán, ahol nem érvényes a fair play, ahol nem volt esély győzelemre. Hangtalanul sírtunk, a nyomorúságon nevettünk, átkozódtunk, fohászkodtunk, miközben éreztük, esélyeink napról napra fogynak. Aztán öt évvel ezelőtt egy nyirkos, hideg napon a szenvedése véget ért. Ez a tábla azonban, amit most avatunk, nem a veszteségnek és fájdalomnak állít emléket. Amit üzen, és elsősorban nektek, fiatal lányok, az a szeretet és összefogás mindent elsöprő ereje. Arra figyelmeztet, az élet törékeny, minden percét meg kell becsülni, ki kell használni. 

Örüljetek, hogy sportolhattok, tanulhattok, olyan közösségekhez tartozhattok, amik támaszt jelentenek a nehéz pillanatokban is. Ám ehhez adni is kell magatokból, ahogy Niki barátai tették egykoron. Együttérzéssel, tapintattal, végtelen türelemmel. Felnőtteket megszégyenítő bölcsességgel, akarat­erővel kísérték végig egy felfoghatatlanul nehéz úton. Számomra ez a tábla az emberi jóságról és tanúságtételről szól. Mától lesz egy hely a sportcsarnokban, ami ezt a szövetséget kézzelfoghatóan is megjeleníti – fogalmazott. 

Példát mutat, erőt ad, soha ne adjuk fel - A DKKA nevében Kovács István, az utánpótlás szakmai igazgatója idézte fel Horváth Nikolett pályafutását. Anyukájának nagy példaképe volt az akkori szakmai igazgató, Radulovics Bojana, ezért örömmel töltötte el, lánya tőle is tanulhat. Elhangzott, soha nem adta fel, még kerekesszékbe kényszerülve is edzésre, színházba járt. – Horváth Niki öt éve nincs velünk, de jobb emberek vagyunk azáltal, hogy emlékezünk rá. Példát mutat, erőt ad, hogy soha ne adjuk fel. Most megállunk, tisztelettel gondolunk rá, és ez az emléktábla naponta felidézi alakját.