íjászat

2021.09.22. 20:00

Motiváló versenyeredmények

A Kadet HDH IAA 3D íjász-­világbajnokságon Szekszárdon a dunaföldvári Helfrich Patrik a Paksi Celőke Íjász Sportegyesület tizennégy éves versenyzője a harmadik helyet szerezte meg. Az eseményen tizenkét országból ötszázötven nevező küzdött a minél jobb helyezésekért.

Balogh Tamás

Helfrich Zsolt (b) és fia, Patrik, előttük a célpontokat hordozó műanyag, 3D-s állatokkal

Fotó: Balogh Tamás / Dunaújvárosi Hírlap

Azt képzeltem, hogy mivel számtalan fesztiválon és közösségi eseményen láttam már a mindenféle korosztályok számára szervezett íjászatot, akkor most is pontosan tudom, hogy milyen feladatok sikeres leküzdőivel fogok találkozni. Alaposan tévedtem. Ilyet még nem láttam, de néhány perces álmélkodás után magával ragadott a 3D-s vadászíjászat.

– Ezekre az életnagyságú és valósághű műanyag állatfigurákra (ezért nevezik 3D-snek), pontosabban a rajtuk található talán tenyérnyi célfelületre lövünk. Versenynaponként huszonnyolc célpontot kell becserkészni, felismerni a természetes környezetében, például egy erdőn át vezető pályán, és utána a szintidőn belül leküzdeni. (Egy célpont – egy lövés a nyíllal.) A versenyek többnaposak, és naponta ugyanez a feladat. Ha ez még nem lenne eléggé érdekes, vegyük hozzá az értékelést is. A versenyzők a csapatkapitányukkal közösen nézik és ítélik meg a találatokat. Amikor „necces” a helyzet, mondhatnánk határértéknek is, akkor egyszerűen megszavazzák, hogy a többség minek látta, és mennek tovább az újabb kihívás felé – magyarázza Patrik. Hozzátéve:

– Öt éve kezdtem a versenyszerű íjászatot. 2019-ben régiós bajnok, tavaly februárban országos bajnok, az idén a GP-n és az ob-n második, most pedig vb és Eb harmadik lettem! Szeretnék egyre jobb lenni, és ahhoz magamat kell legyőznöm. Még jövőre is a kadet korosztályban fogok indulni. Általában a hétvégenként van időm a gyakorlásra, de a versenyek előtt minden nap azt csinálom. A mostani világverseny előtti héten naponta kétszer is beleálltam. Ki szoktunk menni a vásártérre, mert ott zavartalanul lehet nagyobb távolságra is lőni. Az én korcsoportomban az akadályok öt és huszonhét méter közötti távolságon vannak felállítva.

Helfrich Zsolt udvarias vendéglátó. Hagyta, hogy a fiatal tehetséggel kibeszélgessük magunkat, még a hatalmas ember­evő kutyáját is előzékenyen, egy, a számomra biztonságosnak tűnő helyre vitte. Aztán a végén elszólta magát: ő a vb és az Eb 3. Patrik édesapja, edzője és a csapattársa is. Fantasztikus apa-fia kapcsolat!

– Attól nem félek, hogy előbb- utóbb az ellenfelem lesz belőle. Az biztos, hogy én vezettem be ebbe a sportágba, és örülök, hogy jól érzi magát benne. Ezt az egész munkát az ő sikeréért csináljuk, aminek jobban örülök, mint a magaménak, és eddig úgy látom, hogy jó úton járunk. Az edzéseken nem a fiamként, hanem egy ifjú tehetségként tekintek rá. Nem veszekedek, de minderről elmondom az észrevételeimet, és amit lehet, egyből ki is javítjuk. Úgy érzem, hogy ez csak javítja a kapcsolatunkat.

– Mivel ugyanabban a klubban versenyzünk, jól teszem, ha alaposan odafigyelek a saját teljesítményemre, mert ő ott van mellettem, és mindent, a jót és a rosszat is látja. Az ob-n a negyedik, a vb-n a tizennegyedik helyen végeztem. Én magamnak vagyok az edzője, de van úgy, hogy külső segítséget kérek. Versenyenként eddig egy picivel mindig sikerült előbbre lépnem – tette hozzá Zsolt. A versenyekről szólva pedig úgy fogalmazott:

– Ahogy Patrik is elmondta, rendszeresen edzünk. A szemerkélő esőkben is, mert a versenyek sem állnak meg miatta. Az idei nyár, a sok helyszínes GP-sorozattal, a világversennyel és a felkészülésünkkel, rengeteg sportos elfoglaltságot hozott. A történelmi íjászattal kezdtük, utána váltottunk a vadászreflex kategóriára, ami nagyobb kihívást adott. A mostani „csigás” íjászat olyan, mint az autóban az F1. Itt már irányzékkal lövünk – mondta a mester. Majd folytatta:

– Természetes környezetben versenyzünk, valóban, mintha vadásznánk. Ezek a célfelületek (a műanyag állatok) nem ezer méterről is látható méretes táblák, hanem a vadak rejtőzködő színét felhasználva „bújnak” meg a növényzetben. Nagyon éles szemmel kell figyelni, hogy meglássuk. A célzónának látszani kell, de az egész „állatnak” nem.

Megtudtuk tőle: – Anyagi szempontból mi színtiszta amatőrök vagyunk. A teljes felszerelésünket, az összes költségünket saját magunk fedezzük. Elsőre talán hobbinak tűnik, de a versenyek okozta kihívás miatt sokkal több annál. Az idén már csak „öröm íjászversenyeket” rendeznek, amiknek nincs különösebb rangjuk, de ezek a legjobb edzések, így aztán, ha megtehetjük, elindulunk!

Helfrich Zsolt (b) és fia, Patrik, előttük a célpontokat hordozó műanyag, 3D-s állatokkal
Fotó: Balogh Tamás / Dunaújvárosi Hírlap

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában