Egyre jobban hódít a padbol, itt is szeretnének pályát építeni

Sikeres volt az I. Amatőr Padbol Kupa, miután a budapesti rendezvényen a csapatok bizonyították, hogy – bár Magyarországon egy új sportágról beszélünk – otthonosan mozognak ezen a pályán is.

– Ezt a tornát már tavaly meg szerettük volna rendezni, de akkor a koronavírus-járvány áthúzta a számításainkat. Örömmel tapasztaltuk, hogy pillanatok alatt beérkezett az a mennyiségű nevezés, amellyel mi számoltunk – mondta a sokak által sportszeretetéről is ismert dunaújvárosi Horváth Attila, a Padbol Management Kft. tulajdonos-ügyvezetője. Egyébként a cég birtokolja a sportág kizárólagos hazai licencét.

Az eseményen baráti társaságokból és családokból kerültek ki a csapatok, de a megalakulóban lévő Magyar Padbol Szövetség tervei között szerepel az is, hogy profi játékosokat is kineveljen a sportág.

– Az már biztosnak tűnik, hogy novemberben újabb tornát rendezünk, akkor jótékonykodni is szeretnénk. Mindenesetre ez a kupa bizakodásra ad okot, hiszen a padbolt egyre többen szeretik, és egyre többen sikeresek ebben a fúziós sportágban – összegzett Horváth Attila.

Az eseménynek nem csak általa volt dunaújvárosi kötődése, ugyanis Petrás Gábor, a Dunaújvárosi Labdarúgó Szövetség főtitkára, az MLSZ Fe­jér Megyei Igazgatóság kispályásbizottságának elnöke a szervezésben is segédkezett, illetve maga is pályára lépett.

– Tavaly, amikor Attiláék telepítették a pályákat, már akkor kipróbáltam, és kiváló véleménnyel vagyok róla. Azt mondom, a fociakadémiáknak szinte kötelező jelleggel bevezetném, olyan gondolkodást kíván és fejlesztést is ad ez az „üvegketrec”, ami – biztos vagyok benne – a finom mozdulatokat elősegíti egy labdarúgó esetében. Amennyiben az amatőröket nézem, akkor egy elképesztő élménygazdag sport. Aki bemegy játszani, az csuromvizes pólóban jön ki, hiszen nagyon dinamikus a játék, nincsen kint sehol a labda. Olyan gyors és folyamatos, hogy alaposan el lehet benne fáradni – mondta a játékról.

Ami pedig a kupán való szerepvállalást illeti, Horváth Attila kérte fel, miután ebben már nagy tapasztalata és rutinja van, hogy segítse az ő szervezésüket is. Ám úgy gondolta, ha már ott van, akkor ezen felül az amatőrök szintjén méresse meg magát budapesti párjával, Szabó Györggyel, aki egyébként heti rendszerességgel űzi a sportot.

– Nagy reményekkel indultunk neki a versenynek, de nagyon erős csoportba kerültünk, ahonnan végül nem sikerült továbbjutnunk. Ennek ellenére nagy élmény és tapasztalat volt, például senkit nem szabad lebecsülni. Nem nagyon számít a testi adottság, inkább a kombinatív gondolkodás, a finom labdaérintések és technikai tudás jelent előnyt – jegyezte meg.

Ami pedig a jövőt illeti, Petrás Gábor is nagyon szeretné, hogy Dunaújvárosban is legyen lehetőség padbolozni. Horváth Attilával már keresgélik is a megfelelő helyet, és dolgoznak azon, hogy két pálya létesülhessen, ami által minél több embert szeretnének megmozgatni és bevonzani.

– Azért tudni kell, hogy költséges egy ilyen pálya építése, több millió forintba kerül, azaz meg kell találni a forrást is. Akár a padbolszövetséggel partnerségben, Attila segítségével, szponzorok bevonásával, aztán az üzemeltetésben már lehetne szerepet vállalni. A legideálisabb helyszín a felső Duna-part lenne, egyértelműen nyilvános helyre kellene telepíteni, persze zárható és felügyelt körülmények között. Idén biztos nem valósulhat meg, de az a cél, hogy minél hamarabb valósággá válhasson az elképzelés. Ráadásul azt gondolom, ez az amatőrök mellett az élsportolóknak is kiváló kiegészítő lehetőséget teremthet, és nemcsak a focistáknak, hanem bárki másnak, legyen az kézilabdázó vagy éppen kajak-kenus. Rúgni és futni mindenki tud, és a focit amúgy is mindenki űzi, csak nem biztos, hogy bevallja. Szóval, örülnénk neki, már csak a dunaújvárosi kötődése miatt is, ha bővülhetne a sportolási lehetőségek tárháza ezzel az új, de nagyon érdekes és izgalmas mozgásformával – tette hozzá Petrás Gábor.

Miután megszereted, nem ereszt

Az egyik leg(el)ismertebb zenész, Majka hosszú ideje játssza a padbolt, életformájává vált. A Nemzeti Sportnak adott interjújában arra a kérdésre, mit kedvelt meg benne, így válaszolt. – Én alapból nagyon szerettem lábteniszezni, de padbolban a pályát körülvevő falnak és a szabályoknak köszönhetően még rafináltabbnak kell lenni. A lábteniszben a poénok többsége leütésből következik, időnként rövidítésből. A padbolban nincs rövidítés, és a lecsapással is okosan kell bánni, hiszen a falról bárhova visszaérkezhet a labda. Kimerítő játék, a múltkor két és fél órát nyomtuk, szinte szédültem a fáradtságtól, amikor mentem haza. Szükség van a rövid reakcióidőre, gondolkodásra, és hogy ki tudd számolni, hová érkezik a labda. Amikor először padboloztam, teljesen vakon voltam, mi történik. Ehhez a sportághoz kell egy-két alkalom, mire valaki megszereti, utána viszont nem ereszt, az életévé válik, és bármeddig lehet játszani, olyan kortalan játék, mint a tenisz.