Nem azt nézik, milyen lehetőség előtt állnak, csak nyerni akarnak

Nagy csata és fantasztikus csapatjáték után nyert 14–11-re Hollandia ellen a keddi negyeddöntőben Bíró Attila alakulata, így készülhet arra, hogy története addigi legnagyobb sikerét elkönyvelve bejusson az ötkarikás játékok döntőjébe. Ezzel pedig biztossá tenné, hogy megszerzi a női vízilabda első olimpiai érmét, mert negyedik helyekkel ugye már tele a padlás.

A Dunaújvárosi Egyetem-Maarsk Graphics négy játékosával – Magyari Alda, Garda Krisztina, Gurisattai Gréta és Szilágyi Dorottya – felálló csapat azzal az Európa-bajnok spanyol gárdával találkozik, amelyet hosszú idő után az olimpiát megelőző világliga-negyeddöntőben sikerült legyőzni, így ez is segíthet a lányoknak. Persze mindenki tisztában van vele, ez más kávéház, ma élet-halál harc lesz a medencében.

Tokióban sikerült elérnünk Garda Krisztinát, a dunaújvárosi együttes kapitányával röviden tudtunk beszélni.

Azzal kezdte, hogy a hollandok elleni találkozó nagyon jól sikerült, igazi tűz volt a csapatban. Amikor kellett vagy Alda volt a helyén a kapuban, és bravúrral hárított, vagy egy blokkon halt el az ellenfél lövése.

– Egyszóval remek volt a védekezés, mindenki megoldotta a saját feladatát, így vált egy egésszé és végül sikerré – jelentette ki. Arra a kérdésre, miként várják az elődöntőt, így válaszolt: – Jó a hangulat, de nem volt róla szó, hogy milyen lehetőség előtt állunk, csak nyerni szeretnénk! Ami nagyon nehéz lesz, de képesek vagyunk rá.

A dunaújvárosi, meg nyilván a többi játékosnak további erőt adhat az otthoniak buzdítása, így vannak ezzel Gardáék is, akiknek az egész klub apraja és nagyja drukkol.

– Igen tudom, hogy szorítanak nekünk, kaptunk képet róla, és tudom, az uszodában is téma az aktuális meccsünk, még a kisgyerekek is erről beszélnek. Jól érzem magam, várom a spanyol meccset, sokat tettünk azért, hogy megérdemelten idáig eljutottunk, de ettől még nem fogjuk megnyerni a találkozót. Ehhez nagyon sokat kell tenni, és legalább úgy játszani, mint a hollandok, vagy az Egyesült Államok ellen. Vagy még jobban, s akkor tényleg okkal bizakodhatunk egy nagyszerű eredményben – tette hozzá.

Az Európa-bajnok, 2004-ben olimpiai hatodik, 2008-ban negyedik Primász Ágnes, a DFVE szakosztályvezetője azzal kezdte, nem véletlenül mondta mindenki, az olimpia nem a csoportmeccsekkel, hanem a negyeddöntővel kezdődik, ami mindenek felett áll. Ezt nagyon szépen megugrották a lányok.

– A dunaújvárosi játékosokat nézve, ők – és persze a többiek is – a legnagyobb bizonyíték arra, ami a válogatott erőssége, hogy pont ugyanolyan szerves és fontos része mindegyikőjük, mint mondjuk Keszthelyi vagy Parkes. Mindenki felnőtt a feladathoz, és ha kell, mindig más veszi hátára a csapatot. A mieink szintén már nem is keveset tettek hozzá az eddigi sikerekhez, aminek nagyon örülünk. Részesei ennek a szép és kerek válogatottnak, nagyon büszkék vagyunk rájuk, de most az izgatott várakozás erősebb bennem, hogy igenis játszanak finálét.

– Nem izgultam, amikor a hollandok kiegyenlítettek, mert sok idő volt még hátra, és nem egy női meccset éltem át, vagy láttam kívülről, az utolsó két-három percben dől el minden. Most a mi javunkra, amiért megdolgozott a csapat. Nagyon szépen alakul a játékunk, ez jó előjel a további két találkozóra. Ami kicsit megijesztett a végén, az Alda sérülése, aki nagyon fontos láncszeme lett a válogatottnak, végig védett, kiváló meccseket tudhat maga mögött, a spanyolokkal szemben is nagyon fontos lesz kiváló teljesítménye. Nem beszélve arról, az ellenfelek is látják, mire képes, ami elbizonytalaníthatja a lövőiket. Az látszik, hogy általában a második kapus a kimaradó a keretekből, mert kellenek a mezőnyjátékosok, miután rendesen adják a kiállításokat, büntetőket a bírók – mondta.

S ha már játékvezetés, azzal nem szabad foglalkozni, az adott körülményekhez kell mindenkinek alkalmazkodnia, mentálisan erre is fel vannak készítve a lányok. – Nyilván nem szabad arra alapozni, hogy a spanyolokat nemrég legyőzték, de az mindenkiben benne lehet, pont a legjobbkor sikerült felülmúlni őket, és azért ez pluszlökést adhat. Teljesen más stílusban játszanak, de velük szemben is van ellenszer – zárta Primász Ágnes.

Pszichésen is el kell bírni a helyzetet

Kérdés, pszichésen vajon mekkora teher lehet, hogy az elmúlt olimpiákon rendre elveszítettük az elődöntőt, majd a bronzmérkőzéseket is. Primász Ágnes szerint a válogatottnál lévő mentális szakemberek feladata összerakni, hogy miként kell ezt a meccset feldolgoznia azoknak, akik előtte elveszítettek kettőt, meg azoknak, akik az elsőre készülnek.

– Azt gondolom, azok után hány olimpia nem sikerült, már nagyon rászolgáltunk a döntőre, főleg, hogy látom és tudom, micsoda munkát tesznek bele ebbe évente a lányok. Most már jöjjön a mi időnk és a biztos érmünk!