Hokisok csapatépítése: takarítás és gulyásleves

Nagy átalakulás közben élnek most az Acélbikák. A nem túl sikeres legutóbbi szezon után nem állt le egyik korosztály sem, hanem szárazon gyűjtik az erőt. Több helyszínen is végzik az edzéseket, közéjük tartozik a vadonatúj metodikacenter és a jégcsarnok nyári műanyag pályaborítása, ami leginkább a görhokira (in-line hockey) alkalmas. (Szombaton egy barátságos mérkőzés keretében a fehérvári és a dunaújvárosi görhokisok össze is mérték az erejüket.)

De visszatérve a takarításra! Délelőtt kilenc órakor volt a gyülekező, és nem sokat teketóriázva, rögtön elkezdődött az érdemi munka. A játékosok részéről elsősorban az utánpótlás képviseltette magát, már csak azért is, mert a felnőtt keret kialakítása igen képlékeny állapotban van. Természetesen ott voltak az edzők és a vezetők is. A klub­elnök, Azari Zsolt is seprűt ragadott, és igen aktív és nem haszontalan szemétterelgetésbe kezdett, amelyet csak akkor szakított meg, amikor valamelyik unokáját kellett ölbe vennie.

Mert a csapatépítés nemcsak a klubról és a játékosokról szólt, hanem a családtagokról is. Sok szülő segédkezett, mosták a korlátokat, a műanyag üléseket, tisztították az ablakokat.

A kistestvérek is beszálltak a munkába, bár a fiú gyermekek időnként önveszélyesek voltak, de összességében a hangulatra nem lehetett panasz, mindenki majdhogynem önfeledten végezte a munkáját.

Ja! Arról ne feledkezzünk el, hogy miért a jégcsarnok takarításával történt a csapat­építés első lépése. A válasz igen egyszerű: a Dunaújvárosi Acélbikák vette át a létesítmény üzemeltetését, ezért teljesen kézenfekvő volt, hogy egy nagy tavaszi tisztítással kezdjék a „felkészülést”.

Ifjabb Azari Zsolt, aki amellett, hogy legutóbb még játszott a DAB Erste Ligás csapatában, az utóbbi időben az utánpótlás-nevelésben is részt vesz, a szombati programot ő koordinálta. Az esemény végén elmondta, elsőre egészen jól sikerült az összejövetel, legközelebb két hét múlva újra csapat-, mondhatnánk klubépítés lesz.