Még a fiatal generációnak is kötelessége a hagyományőrzés

Tízéves koromban lettem a Kohász nagy sportcsaládjának tagja. Először kézilabdáztam, aztán egy év múlva kerültem a foci világába. Egészen junior koromig voltam az egyesület kötelékében. Edzőm volt többek között Tímár Dezső, Czigler Ernő, Andriska Vilmos, Kovács András. Később Soltra kerültem, majd a katonaéveimet az Ercsi Kinizsiben töltöttem. Leszerelés után az élet egyéb területére sodródtam, de szerencsére a foci része maradt az életemnek. A dunaújvárosi kispályás bajnokság különböző csapataival és bajnokságaiban mind játékosként mind csapatvezetőként több bajnoki cím részese lehettem. Majd 2009-ben Garbacz István barátom hívására tértem vissza az amatőr nagypályás focihoz a nagyvenyimi felnőtt és öregfiúk csapatához – kezdte a visszaemlékezést.

– Miként került kapcsolatba a dunaújvárosi öregfiúkkal?

– Ha jól emlékszem, a Kohász öregfiúk csapatával valamikor 2015-ben kerültem kapcsolatba, szintén Garbacz István invitálására, több barátságos mérkőzésen játszhattam a csapatban. Úgy éreztem, elfogadtak, és az edzések látogatásával aktív részévé váltam, majd 2018-ban az egyesület teljes jogú tagja lettem.

– Hogyan lett jelölt, miként választották meg, és milyen időszakra szól a mandátuma?

– Az 1980-ban alapított „Baráti kört” a már a profi pályafutásukat befejező, de dunaújvárosi kötődésű játékosok alkották, Nagy Ervin vezérletével, akit több cikluson keresztül Labáth Sándor követett, akinek az elnöksége alatt alakult a társaság sport­egyesületté. Aztán Móri Imre vette át a stafétabotot. 2019 végén kezdtünk el vele arról beszélgetni, hogy a hamarosan lejáró elnöki mandátumát nem szeretné tovább folytatni, és szívesen látna a potenciális jelöltek között. Természetesen ez már önmagában is nagyon nagy megtiszteltetés volt számomra, és ezúton köszönöm, hogy végig kitartott mellettem. Az idei év elején, amikor a jelölőbizottság elnöke, Tóth Kálmán felhívott telefonon, és kért a jelölés elfogadására, már éreztem, hogy komolyra fordult az ügy. Természetesen elfogadtam a jelölést. A márciusi tisztújító közgyűlést, amit persze számos egyeztetés előzött meg, már egyedüli jelöltként vártam, mivel más nem fogadta el a jelölést. Végül a közgyűlés huszon­nyolc igen szavazattal és egy tartózkodással 2024. március 6-ig a Dunaújvárosi Kohász Öregfiúk Sportegyesület elnökévé választott. Természetesen köszönöm az elnökség és a tagok bizalmát.

– Miért tartja fontosnak, hogy az egykori labdarúgók „öreg” fejjel is sportoljanak?

– Az egyesületünknek jelenleg negyvenhat tagja van. Persze az évek alatt az összetétele kicsit átalakult, és nemcsak egykori válogatott és többszörös magyar bajnok, valamint volt NB I-es játékosok alkotják, hanem a civil és a dunaújvárosi focihoz kötődő lokálpatrióták is. Jó az egyensúly az idősebbek és a fiatalabbak arányát figyelembe véve is. Azt gondolom, hogy ennek a városnak komoly sportmúltja van, és ennek a megőrzése komoly feladat, és azt hiszem, kötelessége is a fiatalabb generációnak. Természetesen egy ilyen sportközösségnek a rendszeres mozgás fenntartása is a feladata, ami ebben a korban még nagyobb szerepet kap. Heti két összetartást tartunk, és mondhatom, példaértékű a látogatottsága, 15-20 fő. Azt gondolom, hogy a pályán és az öltözőben még a farkastörvények uralkodnak, és ez nagyon jó ebben a rohanó világban. Egyébként négy-öt meghívásos tornán vesz részt a csapat, plusz egy-két barátságos mérkőzés színesíti a versenynaptárat.

– Elnökként milyen tervei vannak?

– Hála az elődeim jó munkájának, egy teljesen stabil anyagi lábakon álló egyesületet vehetek át. Kiadásainkat természetesen a tagdíjak, valamint a felajánlott szja egy százalékán kívül az önkormányzat által felkínált pályázati támogatásból tudjuk fedezni. Sajnos a kialakult helyzet mindannyiunknak nagy kihívás, de bízom benne, hogy mihamarabb visszatérhetünk a megszokott kerékvágásba. Szeretném, ha a fennállás negyvenedik évfordulóját már a pályán ünnepelhetnénk meg játékkal, méltóképpen, mondjuk egy neves klub öregfiúk csapata ellen a dunaújvárosi stadionban.