Az első naptól fel kell áldozni magukat az együttes céljaiért

– Először is gratulálunk ahhoz, hogy visszatér! Milyen érzésekkel jön majd vissza Dunaújvárosba?

– Köszönöm szépen, és nagyon várom a visszatérésemet Dunaújvárosba a következő szezonra. Örülök, hogy megállapodást kötöttünk a klubbal és visszatérhetek, mint a DAB vezetőedzője.

– Dave, mi ismerjük, hiszen dolgozott a csapatnál másod­edzőként a 2014/2015-ös szezonban. Akkor a szezon felénél a családi ügyek hazaszólították, tavaly azonban visszatért, ezúttal a szezon második felére és vezetőedzőként. Megkönnyítette a döntését, hogy tudta hova jön? Ezek szerint tetszett a város és a csapat?

– Ez minden bizonnyal a legfőbb oka volt annak, hogy januárban visszatértem a csapathoz. Szerettem a klubban a munkával töltött időt, és tetszett a város, az egész ország is, szabadidőmben csupa jót tapasztaltam. Ez nagyon megkönnyítette a döntésemet.

– Mikor ideérkezett januárban, azonnal fel tudta mérni a csapat erősségeit és gyengeségeit?

– Az első benyomásom az volt, hogy javult a Liga játékának minősége és fejlődtek a magyar meghatározó játékosok. Szintén szembetűnő volt, hogy kiváló légiósok szerepeltek a keretben, a kapusunk szenzációs formában védett, de azt is láttam, hogy a csapatnak megújult szemléletre van szüksége a védekezés terén. A támadó sorunk elég erős volt, egyértelműen a csapatvédekezésben volt javítani való.

– Konkrét stratégiával érkezett, vagy edzésről edzésre, meccsről meccsre forrt ki, hogy milyen irányba kell tovább haladni és fejlődni?

– Megpróbáltam az általam favorizált játékrendszert a csapat karakteréhez igazítani kicsit. Egyszóval a kérdésre a válasz, hogy a kettőt próbáltam vegyíteni. A támadásaink rendben voltak, de a korong nélküli játéknál felelőtlenek voltak a srácok. Az én tapasztalataim szerint, a támadó harmadban való játékunk alapvetően meghatározza, hogy mennyit van a mi birtokunkban a pakk, ezért az edzéseken a legtöbb energiát a korongbirtoklási idő növelésére fordítottuk.

– Mennyire volt könnyű vagy esetleg nehéz megtalálni a fiúkkal a közös hangot?

– A csapatot nagyon éhesnek találtam, hogy egy igazán strukturált hokit játsszon. Sikerült olyan oktatóvideókat mutatni a srácoknak, ahol világosan látszódik, hogy milyen szisztémát várunk a csapattól, úgy öt az öt elleni játéknál, mint az emberelőnyös és hátrányos szituációknál. A játékosok nagyon profin álltak az egyéni képzésekhez is. Volt egy kiváló csoport a vezető személyiségekből, és a középszakaszban sikerült kialakítani jól működő párbeszédet a játékosok és edzők között.

A gyerekek is teljes komolysággal álltak a nem megszokott edzésekhez

– A vírushelyzet miatt hirtelen szakadt félbe a bajnokság. Milyen érzésekkel tért haza Kanadába? Hogyan értékeli a közös munkát?

– Váratlanul jött ez a hirtelen víruspánik. Nagy köszönet Azari úrnak és feleségének, villámgyorsan reagáltak és mindenkinek segítettek, hogy a lehető legrövidebb idő alatt hazarepülhessünk. Ez nekünk sajnos a második hirtelen jött véget jelentette, mert annak ellenére, hogy a középszakasz befejezésével Csíkszeredán kivívtuk a második helyet, az Újpest kiejtett minket a negyeddöntőben. Ez mindannyiunknak keserű pirula volt, amit le kellett nyelni, de személy szerint így is pozitívnak ítélem meg az elmúlt szezont. Izgatottan várom, hogy visszatérhessek és folytathassam!

– Hazatérése után miként folytatódott a munka a klubbal?

– Két feladatom volt, amíg Dunaújvárosban dolgoztam, a felnőtt csapat vezetése mellett az utánpótlásedzőket kellett mentorálnom. Amíg a városban voltam, személyes találkozók keretein belül zajlott az edzőképzés, miután Kanadába értem, felkészültünk technikailag, hogy videóértekezleteken beszéljük meg, milyen edzésekkel tudjuk a gyerekeket a sportágban tartani, és biztosítani nekik azt a programot, amivel a karantén alatt is fejlődhetnek. Köszönöm a kollégáknak, hogy ennyire partnerek voltak és együttműködtek mindenben. A visszacsatolásokból kiderült, a gyerekek is teljes komolysággal álltak a nem megszokott edzésekhez. Természetesen mindemellett értékeltük az előző szezont, levontuk a tanulságokat és megkezdtük a jövő évi keret tervezését.

– Számított a DAB újbóli felkérésére?

– Mielőtt hazarepültem, több átfogó és őszinte megbeszélést folytattam az elnökkel. Felvázoltam neki az elképzeléseimet, hogy hogyan tudnánk a klubot fejleszteni, növelni a hatékonyságot és a legújabb, legjobb módszertanokat bevezetni a különböző korosztályokba. Nagyon boldog és büszke voltam, amikor ezek után ajánlatot kaptam, hogy folytassam a munkát az Acélbikáknál, és könnyű volt meghozni a döntésemet. Minden munkatárssal szívesen dolgoztam és dolgozok majd együtt a szervezetben, fontos, hogy egy nagy család, igazán jó csapat legyünk! Szintén nagy dolog, hogy a feleségem és a két lányom támogat a döntésemben, és engedik, hogy otthonról távol dolgozhassak szeretett szakmámban. A családom megérti, hogy ez nekem a hitvallásom, folytatni a munkát a Dunaújvárosi Acélbikák szervezetének fejlesztésén.

– Mik a céljai a következő szezonra a csapattal? Az előzőben két hónap alatt sikerült némi alapot lefektetni, vagy teljesen a nulláról kell kezdeni az építkezést?

– Túl hamar kiestünk tavaly, és aki sportban jártas, az tudja, hogy ilyenkor egész nyáron azon töprengsz, hogy történhetett ez. Mindenkinek hatalmas csalódás volt a playoff, így nem is lehet más a célunk: tovább kell jutni az első körnél a rájátszásban! A legfontosabb feladatunk az lesz a szezon elején, jó alapot építsünk, jó szokásokat kialakítva, hogy erre tudjunk építkezni a szezon előrehaladtával. A filozófiám nagyon egyszerű: „minden nap jobban és jobban”, ami számomra azt jelenti, hogy a stáb és a csapat is apró lépésekkel halad majd a cél felé. Meg kell értenie az összes játékosnak, hogy az edzőtábor első napjától mindent bele kell adniuk, és feláldozni magukat a csapat céljaiért.