A jövő záloga a vidéki klubok támogatása, illetve fejlesztése 

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke, Schmidt Gábor Cserna Gábor akkori polgármesterrel együtt szeptember elején adta át a Dunaferr SE közel százmillió forintból megújult csónakházát, amihez hatvanmillió forintot az MKKSZ biztosított, a többit az önkormányzat. Mindez nem véletlen, mert a szövetség kiemelten kezeli a vidéki műhelyeket, ahonnan számtalan válogatott sportoló kerül ki, közülük sokan ott voltak a fantasztikus hangulatú augusztusi, szegedi olimpiai kvalifikációs vb-n. Ezen a Dunaferrt Hajdu Jonatán és Kiss Balázs képviselte.

Meg tudtuk őrizni vezető helyünk a világ élvonalában

– Szervezőként annál nagyobb öröm nem kell, hogy a vb-n megteltek a lelátók a teljes körű felújításon átesett Maty-éri pályán, és mondjuk Kopasz Bálint befutójánál több mint tízezren őrjöngtek. Emellett az, hogy a nemzetközi szövetségtől, a hazai sportélettől, a kormányzattól, a résztvevőktől, de akár baráti társaságtól is nagyon sok elismerést kaptunk, azt jelenti, jó csapatmunkával kiváló eseményt rendeztünk. S az sem volt mindegy, egy évvel az olimpia előtt miként szerepelünk. Azt hiszem, jól helytálltunk az egyre erősödő nemzetközi mezőnyben, ahol már ott van Kína, Ausztrália, az Egyesült Államok vagy éppen Új-Zéland is. Nagyon fontos volt a sportág szempontjából, hogy tovább tudjon erősödni az olimpiai mozgalomban, ez megtörtént, hiszen az elmúlt húsz évben óriási átalakulás történt, ami meg is látszott a szegedi érmek eloszlásában, azaz már régen nem német–magyar vetélkedésről szól a sportág. Nagyon jó érzés, ebben az átalakulásban is meg tudtuk őrizni vezető helyünket, hiszen négy érmet szereztünk az ötkarikás távokon, ha a női ötszáz párost is idevesszük, akikkel nem történik ez a baki (hajójuk súlya a megengedettnél könnyebb volt, ezért kizárták őket, a szerk.), akkor biztosan ők is dobogósok. De így is dupla annyi medált szereztünk, mint a mögöttünk végző németek. Ez nagyon erős pozíció – mondta lapunknak adott interjújában.

Folyamatosan épülnek be a fiatalok

Schmidt Gábor legkedvesebb érme Adolf Balázs C-1 5000 méteres második helye, ő első éves felnőttként Sebastian Brendel olimpiai bajnokkal vívott ádáz csatát, amit a német is elismert. Ezek mind azt jelzik, van egy erős elit, mögötte pedig jön a fantasztikusan teljesítő magyar utánpótlás, akik szépen beépülnek a legjobbak közé. Gondolt itt az aranyérmet szerző 22 éves Kopaszra, vagy éppen a 19 éves Gazsó Alida Dorkára, aki el tudta sztrókolni a világbajnoki címet szerző női négyest, tavaly pedig még az ifik között szerepelt. – Ez azt jelenti, a sportág Magyarországon nemcsak egy-egy embert tud felmutatni, hanem most éppen nyolcat, aki olimpiai számban dobogóra tudott állni Szegeden – fogalmazott.

Férfikenuban nem úgy sikerült, mint várták

Az elnök hangsúlyozta, az pozitív, hogy ezen eredmények ellenére sem járt a szakmai vezetés örömtáncot, hanem az első pillanattól kezdve arról szóltak a nyilatkozatok, bizony van hiányérzet is, ami elsősorban a férfikenura vonatkozik. Itt sem ezer párosban, sem egyesben nem sikerült kvótát szerezni. Azonban Hajdu Jonatán Fekete Ádámmal ötszáz párosban értékes ezüstérmet szerzett, s azt látja, Hajduban kettesben, vagy akár egyéniben is van annyi, hogy jövőre egyike legyen azoknak, akik oda tudnak érni az olimpiai helyekre. S persze ott van Kiss Balázs is, aki a vb-n a kenu kettesek előfutama reggelén kapott kényszerűségből új párt, a lebetegedő Dóri Bence helyett Mike Róbert ugrott be, le a kalappal mindenképpen ezért.

– Ebben a szakágban elindultunk egy úton, aminek legfontosabb üzenete, hogy legyen együttműködés az edzők között, mert ez nem volt meg. Legyen együttműködés a csoportok között, és lehetőség szerint teremtsünk olyan helyzeteket, ahol a legjobbak napi szinten rivalizálni tudnak a versenyidőszakon kívül is, ezt szolgálta a központosított edzőtábor a kiválasztottak számára. Ebből jött ki győztesen Kissék párosa, akik megnyerték a válogatót. Akkor ők voltak a legjobbak, azon lehet vitatkozni, hogy az adott pillanatban is azok voltak-e, de ez mindenkire igaz. Azt látom, hogy ez az év inkább azt mutatta meg, ezek a srácok rájöttek arra, kicsit másképp kell csinálni a dolgokat. Mert az a munka, amit addig végeztek, kevés, a korábbi hozzáállás nem jó, és ki tudtak billenni a komfortzónájukból. Valami megmozdult, szerintem ennek jövőre már kvótákban mérhető eredménye lesz. Közben pedig érkeznek a fiatalok, így tudnak olyan rivalizációt teremteni, hogy a következő olimpiai ciklusban lényegesen erősebb legyen ez a szakágunk. Ez a cél.

Arra a felvetésre, ez azt jelenti-e, hogy kenuban kicsit elszaladt mellettünk a világ, az elnök azt mondta, mint egykori kajakos és edző nem ő a legszakavatottabb, de amit lát, az az, technikailag lehagytak minket. Ezekben az új típusú hajókban sok ország mást evez, sokkal dinamikusabban, sokkal nagyobb csapásszámmal. Többek között a Dunaferrnél edzőként munkába álló olimpiai bajnok kenus, Vajda Attila katalizátora lehet annak, hogy felvegyük a ritmust a nemzetközi mezőnnyel.

A vidéki klubokra építenek

S ha már szóba került Dunaújváros, az elnök azt is kiemelte, legfontosabbak a vidéki bázisok! – Bármerre járok, mindig megkérdik, miért vagyunk mi nyolcvan éve a világ élvonalában? Azért, mert a hazai kajak-kenu sosem Budapest-központú volt, sosem attól függött az eredményesség, éppen a nagy egyesületek a különböző finanszírozási helyzetekben jól teljesítenek avagy nem. Hanem: volt egy nagyon erős klubhálózat, ami olyan nagyszerű személyiségek köré szerveződött, mint Dunaújvárosban Hubikné Tarján Éva, és sorolhatnám azokat a sportági nagy alakokat, akik egy ilyen vidéki bázist megteremtettek, felépítettek, életben tartottak akkor is, amikor nehéz volt a helyzet. Amennyiben végignézzük, a tehetségek honnan érkeztek, akkor hetven-nyolcvan százalékuk ezekből a kis és közepes vidéki egyesületekből került ki. Az más kérdés, az élsportolói eredményeket sokszor már a nagy klubok kötelékében érték el. Szóval, ezért helyezzük továbbra is ilyen nagy arányban a hangsúlyt a vidéki hálózat fejlesztésére, ennek szellemében történt meg a nagyon komoly dunaújvárosi fejlesztés is, hiszen valljuk, ez a jövő záloga – tette hozzá.

Nem baj, hogy még a rajtgépbe sem tudtak beállni

Nemzetközi vizekre evezve felvetettük a sportági vezetőnek, mennyire szerencsés, hogy elkezdődött egy felzárkóztatási program, amelynek keretében olyan országok képviselői is ott lehettek Szegeden, akik számára akár még a rajtgépbe való beállás is gondot okozott. – Nyilván minden sportág küzd azzal, bővítse tagországai számát. A Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetséggel a riói olimpia után indítottuk ezt a programot, ezeknek a táboroknak a Kolonics György edzőközpont volt a helyszíne Budapesten, aztán a Világkupákon. Nem tartom komikus dolognak, ha valaki nem tud még odaállni a rajtgépbe egy adott helyzetben. Azt gondolom, fontos volt, hogy ezen országok is eljöjjenek Szegedre, s megérezzék, milyen ez a közeg. Amikor pedig hazamennek, fel tudják gyorsítani, hogy a sportág náluk is népszerűsödjön, amolyan nagykövetek legyenek. Inkább az az üzenete ennek a lehetőségnek, országuk kerüljön fel a kajak-kenu térképre, s nem az, hogy komoly sportértéket várunk tőlük, még ha a legjobbak netán bosszankodnak azért, mert két perce várnak a rajtra. Nekik is érezniük, tudniuk kell, hogy akkor tudunk ott maradni, erősödni az olimpiai mozgalomban, ha növekszik a taglétszám, s egyre többen kezdenek el kajakozni, kenuzni a világon. Ez a feladat.

Tokióra nézve biztatóak a szegedi eredmények

Az utóbbi években többször módosult az ötkarikás program, legutóbb ennek éppen Hajdu Jonatán esett áldozatul, miután a kétszáz métert Rió után levették a műsorról, ő pedig ezen volt érdekelt az olimpián. Schmidt Gábor erre azt mondta, a sprintszámok felvételét a magyar szövetség nem támogatta, a döntés őket igazolta, hogy ez nem volt jó út. – Párizsig (2024) stabil a program, úgy gondolom a következő változás Los Angelesben (2028) lehet, de az még messze van. Mi azt képviseljük, hogy az ötszáz és az ezer méter mindenképpen szerepeljen a műsoron, én magam nagyon jónak tartanám, ha az ötezer méter is felkerülne, mert rendkívül látványos szám és még plusz kvótákat sem jelentene, mert az ötszáz és ezer méteren indulók közül ki tudnának kerülni az itt szereplők. Több sportág esetében is működött már a bővítés létszámnövelés nélkül. S azt prognosztizálom, hogy a SUP (a deszkán kenuzás) is meg fog jelenni majd az olimpiai program körül – ismertette, majd Tokióra tekintve azt mondta, az előrejelzésben tizenkettő-tizennégy kvóta megszerzését tűzték ki célul, ebből tizenhárom már megvan. Összességében négy-öt éremmel számolnak, ebből kettő aranyérem.

– Amennyiben a szegedi eredményekből indulunk ki, akkor ebben a vállalásban igen jó úton járunk.

Eddig tizenhárom olimpiai kvóta

A magyar válogatottnak összesen már tizenhárom indulási joga – hat női kajakos, öt férfi kajakos és két női kenus – van Tokióra. Női kajakban a maximális számú hat kvótával rendelkezik, azaz a jövő évi pótkvalifikációs viadalokon ebben a szakágban már nem kell vízre szállnia. A jövő évi olimpián újdonság lesz, hogy az egyes és páros számokban egy nemzetet két egység is képviselhet. Férfikajakban és női kenuban még egy-egy, férfikenuban pedig három indulási jog szerezhető – egy válogatott maximum 18 fős lehet az ötkarikás játékokon. A kvóta az országé, nem a sportolóé, a magyar olimpiai kajak-kenu csapat összetétele a jövő évi válogatókon alakul majd ki.