A Dunaferr SE visszavágott a húsz éve elbukott fináléért!

1999-ben 4–2-es összesítéssel története második, ám első száz százalékban fehérvári bajnoki címét szerezte akkori nevén az Alba Volán Riceland, ráadásul a legjobb játékost (Palkovics Krisztián) és a gólkirályt (ifj. Ocskay Gábor) is a fehérváriak adták, a Dunaferrnél pedig a legjobb hátvéd (Szélig Viktor) és a legtechnikásabb játékos (Erdősi Péter) kergette a korongot. Izgalmas, jó iramú gálamérkőzést játszottak egymással a Fehérvár és a Dunaújváros 1999-es bajnoki döntőt vívó jégkorongozói.

Öröm volt nézni a szurkolókat, akik elővették fiatal koruk mezeit, és valódi bajnoki döntőhöz illő hangulatban várták, hogy a „nagy öregek” ütőin táncoljon ismét a pakk. 1999-ben 4–2-es összesítéssel története második, ám első száz százalékban fehérvári bajnoki címét szerezte akkori nevén az Alba Volán Rice­land.

Gyors gólváltással indult a találkozó, a hazai Sofron Attila találatára Borbás Gergely révén válaszoltak a vendégek, 1–1. A 12. percben ismét a hazai együttes szerezte meg a vezetést, Palkovics Krisztián lövését hárította Berényi, de a kipattanót Rajz Áron kíméletlenül a kapuba küldte, 2–1. Nem tartott sokáig a fehérvári öröm, felváltotta a szép számú vendégsereg üdvrivalgása: Revák Zoltán mattolta Rajzot, 2–2.

A második harmadban sem unatkozhattak a nézők, leginkább Berényi Norbert védéseiről szóltak a játékpercek. A Volán nyomása után Dunaferr-találat következett, a szellős védekezést kihasználva a látogatók szép ellentámadást vittek végig, amelynek végén Ladányi Balázs emelt fonákkal a kapuba, 2–3. Talán a fáradtság, talán taktikai felkészültség miatt a gólt követően a mezőnyjáték dominált, mindenesetre kissé lassult a tempó. 27 másodperc volt hátra a játékrészből, amikor ismét talpra ugrott a csarnok piros-fehérbe öltözött része: Tokaji Viktor váltotta gólra Horváth András átadását, 2–4.

A visszatérés után aztán újabb vendéggól született, ezúttal Borbás volt eredményes, 2–5. A legvégén kapusát lehozva bizonyította a Volán, nem holmi sörmeccsről van szó, ők bizony szépíteni szeretnének. Ez végül nem sikerült, majd a találkozó barátságos voltából kifolyólag a vendégek nem éltek az üres kapu nyújtotta lehetőséggel, Vas Márton korongostul inkább visszafordult a fehérvári ketrectől – remek keretet adva az örökrangadónak.

A mérkőzés végén Kiscsicsó nevétől volt hangos a jégcsarnok, aminél szebb, tisztább és szívből szólóbb beharangozás nem is kellett volna a szombaton kezdődő, immáron XI. Ifj. Ocskay Gábor Emléktornának.

Így meccseltek

Alba Volán Riceland – Dunaferr SE 2–5 (2–2, 0–2, 0–1)

Ifj. Ocskay Gábor Jégcsarnok, 1800 néző. V.: Hallasy, Vincze, Árkovics.

Alba Volán: Rajz T. (Budai K.) – Feil, Dunai I., Szuna G., Szuna R., Kangyal, Rajz Á., Csibi, Sofron A., Bartalis J., Gebei P., Palkovics, Énekes, Fekete, Sándor, Zalavári, Szőke Á., Horváth Cs.

Edzők: Kiss Tibor, Kóger István.

Dunaferr: Berényi (Halmosi T.) – Bali, Borsos, Csata,

Erdősi, Horváth A., Ladányi, Lencsés T., Merényi, Orsó,

Peterdi, Szalai J., Szélig,

Tokaji, Tőkési, Vas M., Revák, Borbás.

Edző: Robert Spisak.

A Kohász tehát visszavágott a húsz évvel ezelőtti fináléért!

Kekeckedik a bíró

Miközben az eredményjelző kétgólos újvárosi előnyről árulkodott, a csarnok hangszóróiból – az első szünet, valamint a játékmegszakításokhoz hasonlóan – autentikus módon a ´90-es évek slágerei szóltak, táncra perdítve nem egy retróra fogékony szurkolótársat – a hangulattal tehát nem volt probléma. A záró játékrész legelején a játékvezetőként egészen KHL-ig jutó, Gebei Péter „akaszkodott össze” Lencséssel, így ezúttal „akasztják a hóhért” alapon előbbi is a büntetőpadon találta magát.

A jubileumi mérkőzés végén Kiscsicsó nevétől volt hangos a jégcsarnok – részben az újvárosi szektort megtöltő szurkológárdának köszönhetően is.