Az idegek csatája utáni siker döntőt ér

A sorminta alapján dunaújvárosi sikernek kellett következnie szombaton, hiszen először a DUE-­Maarsk, másodjára pedig a BVSC nyert a párharcban. Bár nyilván ez nem ilyen egyszerű, hiszen a két csapat évek óta elképesztő csatákat vív egymással, s rendre minimális különbség dönt az egyik fél javára. Már amennyiben dönt.

Nos, a Komjádi uszodában ezúttal sem bírtak egymással a felek a rendes játékidőben (8–8), így ötméteres párbajra maradt a döntés, amelyet Európa-bajnok, holland kapusunk, Laura Aarts közreműködésével, Brezovszki, Garda és Gurisatti eredményes büntetőjével 3–2-re nyertünk.

DUE-Maarsk – BVSC 11–10 (4–4, 2–1, 1–3, 1–1, 3–2)

DUE-Maarsk: Aarts – Brezovszki 2, Menczinger 2, Gurisatti 1, Mahieu 1, Ziegler, Vályi 2. Cserék: Kiss – Garda 1, Horváth 2, Luka, Huszti, Szellák, Sajben. Vezetőedző: Mihók Attila.

BVSC-Zugló: Tóth – Illés 2, Farkas, Leimeter, Kuna 1, Kele, Gyöngyössy 4. Cserék: Doroszlai – Farkas, Utassy 1, Takács, Koncz, Máté 2, Varga. Vezetőedző: Petrovics Mátyás.

Gól emberelelőnyből: 2/12, illetve 1/13.

Gól ötméteresből: 4/6, illetve 2/5.

– Természetesen nagyon-nagyon boldogok vagyunk, hiszen az évnek az a fő célja mindkét fél számára, hogy az UVSE ellen finálét játszhasson. Ez most nekünk jött össze – kezdte Mihók Attila, aki kicsit szokatlan módon folytatta az értékelését.

Úgy vélte, elképesztő feszültség és stressz volt az az egy hét, amíg tartott kettejük párharca és csak gratulálni tud kollégájának, együttesének.

– Nem igazán udvariaskodó típusnak ismerhetnek, de simán előállhatott volna fordított eredmény is. Amit ez a két csapat egymás ellen küzd négy éve az elődöntőkben, azt gondolom, a magyarországi női vízilabdázás csúcsa. Ugyan ez nem feltétlenül a legjobb teljesítményt is jelenti, hiszen nem mi vagy ők nyerik meg az aranyérmet, de olyan extra teljesítményekre van szükség fizikálisan, valamint mentálisan, amit nem is tudom, hogy lehet bírni. Amellett, hogy nagyon büszke vagyok a játékosaimra és igen boldog, ezzel együtt meg szeretném emelni a kalapomat a BVSC előtt. Persze jó örülni, de a sportág érdekét hosszú távon nézve remélem, hogy sokáig lesz két olyan csapat, amelyik így próbára tudja tenni egymást és egymás vízilabdázóit – tette hozzá a győztes mester.

– Gratulálok a Dunaújvárosnak, ha egy picivel is, de jobbak voltak a három találkozó alatt. Idén eddig minden volt, csak büntetőpárbaj nem, most az is összejött. Arról beszéltem Mihók Attilával, valamiképpen hármas döntőket hogyan lehetne játszani az Újpesttel, mert közülünk egyik csapat sem érdemli meg, hogy szomorkodjon. A második találkozón nagyon jól játszottunk, ezzel szemben most pedig szenvedtünk, erőlködtünk. Az a pici nüansz most az ellenfelünknek kedvezett, ettől függetlenül büszke vagyok a lányokra, hogy egy ilyen szintű csapat ellen ekkora hátrányból fel tudtak állni és büntetőre menteni az összecsapást, hiszen ez is nagy teljesítmény. Nyilván ez sovány vigasz, de most már más célunk nem lehet, mint a bronzérem megszerzése – értékelt Petrovics Mátyás.