Tovább írhatják a történelmet szombaton Oroszországban

Mihók Attila csapata az Euroliga-aranyérmes orosz Kirishi otthonában mérkőzik meg a kontinens legjobb klubcsapata címéért. Szombaton magyar idő szerint 11 órakor ugrik medencébe a DUE-Maarsk az orosz válogatottal egyenlő Kirishi ellen. A feladat nagyon nehéz, de mint a LEN Kupában a lányok megmutatták, nincs előttük lehetetlen. Az elutazás előtt Mihók Attila vezetőedzővel készítettünk interjút.

– A Fabó Éva Sportuszoda felújítása miatt szó szerint mozgalmasan telnek a mindennapjaik. Ebben a helyzetben mennyire nevezhető tökéletesnek a felkészülés, hiszen erre a meccsre szerette volna először kihegyezni a csapatát.

– Erre a hétre csúcsosodott ki minden, hiszen miután megjöttünk az Olympiakosszal közös athéni edzőtáborból, már voltunk Szegeden, Sárbogárdon, Baján, Budapesten, szerdán Fehérvár a helyszín, ma ismét Sárbogárd, utána elmegyünk egy meccsre Oroszországba, hogy aztán vasárnap otthon ebédeljünk. Ami pedig a formát illeti: a görög túra végén az Olympiakosz edzője odajött és gratulált, mondván nagyon-nagyon jó csapatom van. Ez igen jólesett, mert tényleg remekül teljesítettünk, úgy jöttünk haza, hogy elégedett voltam, ami azért nem olyan gyakori.

Játszottunk a görögökkel öt meccset, abból négy és fél abszolút meggyőző volt. Amikor megjöttünk, fürödtünk, leszaladtunk Szegedre egy bajnokira, utána pedig mindenki ment „világgá” a válogatott programokra, tehát azóta nem találkoztunk teljes létszámmal, de szerintem jó formában vagyunk. Azért ennyi utazás nyilván megterhelő a társaságnak, de szeretném, hogy ez ne legyen befolyásoló tényező. Inkább úgy közelítettem meg a dolgot, annyira megszoktuk a rengeteg utazást, hogy egy Kirishi „kirándulás” meg sem kottyan.

– A medencében ezt már nem mondhatjuk el, hiszen a világ egyik legjobb csapatával kell szembenézniük.

– Zsinórban kétszer nyerték meg azt az Euroligát, ahova mi be sem jutottunk, úgyhogy ebből szempontból nem esélyesként utazunk. Másrészt viszont az Olympiakos ellen sem így kezdtük a LEN Kupa-döntőt, s Vályi Vanda hiányában is tudtunk nyerni. Az egész olyan, mint egy mese, ahol bármi megtörténhet. Tavaly volt nálunk a Kirishi, akkor edzőmeccsen döntetlent játszottunk velük. Úgy láttam, nem nagyon tudtak mit kezdeni a stílusunkkal. A legnagyobb bizodalmam, hogy az oroszok kicsit félvállról vesznek minket, és nem készülnek fel a védekezésünkből. Amennyiben ez teljesül, emellett fizikálisan és mentálisan is remek formában leszünk, akkor meglephetjük őket. Nyerhetünk.

– Tehát az esélyesség terhe nem nyomja a vállakat, viszont mégiscsak egy mérkőzésre vannak attól, hogy Európa legjobb csapata lehessenek.

– Mivel ennyire fiatal ez a társaság, ezért nem sulykoltam, hogy a klubnak még sosem volt ilyen lehetősége, és ki tudja, lesz-e még valaha. Kis túlzással mondhatom azt is, javarészük olyan rutintalan fiatalságukból adódóan, azt sem tudja, kivel játszunk, ezért nem félnek. Ha tudnák, akkor nem így lenne. Megyünk, játszunk egyet egy kiváló riválissal, ha jól tudunk szerepelni, akkor kiváló visszajelzés arra, remek amit csinálunk. Miközben a csapat fele annak örül, hogy az utánpótlás-válogatottban benne van. Megint egy lehetetlennek tűnő küldetés előtt állunk, de a Cataniát is jól elvertük Olaszországban, meg az Olympiakoszt is Barcelonában a döntőben. Elég kellemetlen kis csapat tudunk lenni, szeretnénk ezúttal is ilyen perceket szerezni.

– Amennyiben mindent kiadnak magukból, akkor elégedett lesz a második hellyel is?

– Itt győztes, meg vesztes lesz. A realitások talaján maradva, amennyiben ezt a Kirishit meccsben tudjuk tartani, akkor büszkék lehetünk magunkra. De nem ezért megyünk, hanem megszerezni a trófeát...

– ...ami hatalmas siker lenne a magyar vízilabdának, az egyesületről, Dunaújvárosról nem is beszélve.

– Bármilyen csapatsportágat nézve, mindenütt valami elképesztően professzionális és iszonyatosan stabil gazdasági hátterű csapat nyer ilyen trófeát például labdarúgásban, férfivízilabdában, kézilabdában, kosárlabdában... Ha ebbe a sorba be tudunk állni, akkor arra nem nagyon tudnék jelzőket mondani. Amennyiben ez összejön, mindannyiunk karrierjének csúcspontját jelentené...

– Tehát Mihók Attiláét is, aki mindig a földön jár, és nem szokta elragadtatni magát, de ebben az esetben van drukk, izgalom önben?

– Most még nincs. Persze ott már lesz, de inkább azt szeretném, hogy ez a meccs végén legyen, mert azt jelenti, van még esélyünk a győzelemre!

Szánkózni azért nem fognak

Bármilyen csapatot a mai napig Oroszországba sodor az élet, bizony még vannak fenntartások az út miatt. Azonban jelen esetben a körülményektől nem kell tartani Mihók Attila szerint: – Ez egy iparváros, hasonló, mint a miénk. Nagyon komoly támogatója van a csapatnak, ők építettek egy multifunkciós komplexumot, ahol az uszoda is van. A Kirishi kifogástalan vendéglátó, ez mindig így volt, nagyon jó a kapcsolatunk. Egy dolognak nem örülök, a hidegnek, mert nem sokkal fagypont fölött van a hőmérséklet. A múlt héten Athénban a nyárban voltunk, most meg megyünk a télbe, bár vagy a buszban, vagy a hotelben vagy az uszodában leszünk, szánkózni meg nem tervezünk.