Nagy Károly kapta a legjobb „spori” díjat

Nagy Károly labdarúgó-játékvezető a díjat az elmúlt szezonbeli teljesítménye alapján kapta, az általa dirigált Fejér megyei csapatok szavazatai alapján ítélték meg a számára.

Nagy dologként élte meg?

– Legelőször a feleségemet értesítettem, hiszen az én eredményemben az ő huszonkét éve tartó helytállása is benne van. Amikor a különböző mérkőzésekre hétvégenként útnak indultam, őt mindig egyedül kellett hagynom. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy a díjat azok szavazták meg a számomra, akik hétről hétre találkoztak velem a pályákon, és rendszeresen megélték a döntéseimet, amelyeket a legjobb tudásomnak megfelelően és pártatlanul igyekeztem meghozni. Az eltelt idő alatt alaposan megismertem a megyét és a labdarúgását is. Sok barátot szereztem magamnak azok közül is, akiknek a mérkőzéseit vezettem.

Mi vezette erre a pályára?

– A kezdetek is a labdarúgáshoz kötnek, hiszen fiatal koromban a Kohászban, az Építőkben, a Papírban és a Volánban is játszottam. Ezután, hogy a megkedvelt sportágammal kapcsolatban maradhassak, jelentkeztem egy játékvezetői tanfolyamra. Jól döntöttem, hiszen soha sem bántam meg, hogy ezt az elfoglaltságot választottam magamnak. Ezt a modellt szívesen ajánlom azoknak a fiataloknak a figyelmébe, akik hozzám hasonlóan az aktív játék után még nem szeretnének elválni ettől a sportágtól. Egyre több a csapat, ami jó dolog, de kevés a játékvezető. Szükség van az új jelöltekre. Mi, az idősebbek szívesen átadjuk az ismereteinket az újak számára.

Bírálatok, szidalmak özöne szabadulhat a játékvezetőre.

– Ezeket a külső hangokat meg kell tanulnunk kikapcsolni. Már az odavezető úton rá kell hangolódni a mérkőzésre. Felkészülten, kiegyensúlyozottan odaérkezni, és végig úgy tevékenykedni. Még ha ismerőseink is a játékosok, illetve a hivatalos személyek, mégsem tegeződünk egymással. Azt a bizonyos „három lépés” távolságot be kell tartani az ilyen tevékenység közben. Így is meg lehet és meg is kell adni a tiszteletet és alázatot a pályán, s azon kívül is. A tapasztalataim szerint ugyanezt vissza is kapja az ember. Talán ez a magatartásforma is szerepet játszott a díjam odaítélésében.

Hányszor halljuk: „szemüveget a bírónak!”

– Emberek vagyunk, jó szándékunk ellenére is tévedhetünk. Fizikailag és szellemileg is felkészülten kell ezt a munkát elvégezni. Fáradtan nem szabad elvállalni a feladatot. A magánéletünknek is rendezettnek kell lenni, mert az is segít, hogy a mérkőzéseken is higgadtak tudjunk maradni. Heti két edzéssel készülök arra, hogy fizikailag is megálljam a helyem. Igyekszem pontosan követni a játékot, hogy az események közelében legyek. Akkor vagy hiteles, ha így tevékenykedsz! A játékosok ezt észreveszik, és egy sor helyzetben nincsenek vitás kérdések, mert tudják, én is ott voltam, láttam a pillanatnyi szituációt. A labdarúgóként megszerzett ismeretek segítenek a jobb feladat megoldásban, olvasom a játékot, könnyen tudok együtt élni vele. Amikor a helyi csapatvezetők rákérdeznek egy vitatott döntésre, kimondom, én így láttam. A civil életben is vállalnunk kell a döntéseinket.

Volt már úgy, hogy valamikor visszavonta a döntését?

– Az eligazításnál azt mondom a társaimnak, „ha tévedünk, hárman tévedjünk!”. Szerencsére ilyen még nem történt. Benne kell lenni a játékban. Ezt úgy tanítják, hogy „beszélj a játékosokkal!”. A pályán lévőknek érezniük kell, hogy ott vagyunk, és nem ellenükre, hanem értük tesszük a dolgunkat.

Hivatalosan is bemutatkozott a videobíró a labdarúgó-vb-n, mit szólt hozzá?

– Ez hasznos dolog lesz, de tudni kell, hogy mikor használják, minden apróságért ne álljon miatta a játék. Ugyanolyan hasznos, mint az órába szerelt csip, amely jelzi, hogy átment-e a labda a gólvonalon. Senki sem olyan gyors a játékvezetők közül, hogy a nemzetközi élvonalba tartozó játékosokkal felvegye futásban a versenyt.