Nyilasi Tibor Dunaújvárosban rúgta a bőrt

A közönség olyan örömmel várta a zöld-fehérek pályára lépését, mintha hazai pályán lettek volna!

- Gondolom, hogy a szurkolók a régi nagy meccsekre emlékeznek, és azoknak a hangulatát vagy az emlékét szeretnék visszahozni maguknak. Ez egy gálamérkőzés a Dunaferr öregfiúkkal, ezért érthető a várakozásuk A játékosoknak is egy nagy öröm, amikor a szurkolók megállítják őket és visszaemlékeznek. Minél idősebb az ember, annál inkább csak a szépre! Ahogy idősödünk, visszatekintve egyre nagyobb futballisták leszünk. Azt is mondhatjuk, hogy a fiatalságunkat sírjuk vissza. Halkan mondom, hogy bár nem a legidősebb korosztállyal jöttünk, de azért ez már nem az a villám futball, ami a mai labdarúgást jellemzi, de jó emlékezni és újra játszani egyet. Örülök, hogy a dunaújvárosi programba az öregfiúk is belefértek ilyen módon.

Nagy a baj, mert éppen „Nyíl” nem lépett a pályára!

- Az ember életében van egy olyan időszak, amikor az öregfiúkból is kiöregszik. Én ezt most élem meg. Nem könnyű, de lélekben a srácokkal vagyok. Azért nekik sem lesz egyszerű, hiszen minden méterért meg kell küzdeniük.

Karizmatikus egyéniségek ültek a kispadon. Van közöttük olyan játékos, aki szót is fogad?

- Nincs! Egyszer-kétszer már próbáltam beléjük sugallni a győzelmet, de nem sikerült, mert ők okosabbak! Amikor a Fradi öregfiúkban mondjuk tizenketten lépnek a pályára, akkor ugyanannyi remek edzőt fogunk ott látni! Tehát itt mindenki a maga játékát és történetét írja – válaszolt nevetve.