Meddig tartanak az újévi fogadalmaink?

Miért fogadunk meg bármit? Miért éppen szilveszterkor? Meddig tart a lelkesedés? – ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel bombáztam Pápai Zoltán klinikai szakpszichológust.

Morva Dávid

Szilveszterkor mindenki jól érzi magát. A lehetetlen mennyiségű bejgli még nem ürült ki a szervezetünkből, az óév utolsó napján, a „nincsen holnap” attitűd miatt bevitt alkohol pedig már dolgozik bennünk. Erre a koktélra, az agyunkban felszabaduló endorfin csak olaj a tűzre. Ilyenkor aztán hajlamosak vagyunk olyan – a valósággal köszönőviszonyban sem álló – fogadalmakat tenni, amikre másnap már nem is emlékszünk, vagy rosszabb esetben már meg is szegtünk.

„Egyedül azt szoktam megfogadni, hogy nem fogadok meg semmit – de volt már olyan, hogy ezt is megszegtem”

- ez az idézet Dombóvári István humoristától származik. Bizonyára sokan vannak, akik osztják „Dombi” véleményét, nem véletlen, hogy oldalunkon is erről kérdeztük olvasóinkat. Anélkül, hogy elszántságukat a fogadalmakkal kapcsolatban alábecsülném, egy lépéssel tovább merészkedtem, és egy szakembert kérdeztem. Szent Pantaleon Kórház és az Egészségfejlesztési Iroda (EFI) klinikai szakpszichológusa Pápai Zoltán volt segítségemre a témával kapcsolatban.

Miért éppen újévkor?

A fenti bevezetőben már írtam, miért tartom rossz ötletnek pont szilveszterkor sorsfordító(nak gondolt) elhatározásokat hozni, ezzel együtt a szakember szerint ennek is komoly mentális hatása van.

Van, hogy több célt is kitűzünk magunk elé

- Amikor az emberek fontolgatnak valamilyen változást, változtatást, azt gyakran kötik kiemelkedő dátumhoz. Ilyen lehet az újév, de a születésnap, következő hónap elseje, sőt, akár „a jövő hétfő” is. Az újévi fogadalmak gyakoriságában valószínűleg az is közrejátszik, hogy év végén hajlamosak vagyunk leltárba venni az év során történteket, elégedetlenség esetén megpróbálunk javítani, vagy újabb kihívásokat keresni, ha sikereket tudunk felmutatni. Általában ezeket a fogadalmakat nem a szilveszteri buli hevében találjuk ki, hanem gyakran már hetekkel előtte foglalkoztat valamilyen gond vagy cél, amelynek megoldására vagy megvalósítására az újév dátumát tűzzük ki. Ilyenkor optimizmust, pozitív várakozást szoktunk érezni, ami segíthet is a tervezésben, de becsapós is lehet, ha csak erre a bizakodásra hagyatkozunk.

Hogyan tartsuk be?

Talán ez a legsarkalatosabb pontja a fogadalmaknak. Teljesen mindegy, milyen dátumhoz kötjük azokat, a lényeg – ha már rászántuk magunkat –, hogy elérjük a kitűzött a célt. Ebben számos, rajtunk kívül álló körülmény is közrejátszik, így biztos recept nincs a sikerre, de néhány tanács segíthet a fogadalom sikeres végrehajtásában.

Sok múlik a tervezésen, megfelelő felkészülésen. Érdemes a végrehajtásra vonatkozó részleteket, konkrét tennivalókat átgondolni, az esetleges eszközöket beszerezni, a terepet előkészíteni. Egy káros szokás vagy függőség elhagyása esetén előnyös, ha már a kitűzött dátum előtt teszünk kísérleteket a csökkentésre, ezzel kitapasztalhatjuk, hogy milyen nehézségekbe ütközhetünk akkor, amikor ténylegesen fel akarjuk számolni az adott viselkedést.

Fontos, hogy az esetleges akadályozó, hátráltató tényezőkre is gondoljunk, mert a korábban említett optimizmus hevében ezekről hajlamosak lehetünk megfeledkezni.

Segíthet, ha voltak már korábban is hasonló kísérleteink. Értékelhetjük, hogy mit értünk el ilyenkor, és elemezhetjük, hogy mi vezetett ahhoz, hogy előbb vagy utóbb feladtuk a tervünket.

Ha csak nagyon általánosan, konkrétumok nélkül tervezzük, hogy az újévben valamit teljesen másképp fogunk tenni, akkor január elsején szembesülhetünk azzal, nem tudjuk, hogyan kell megvalósítani. Ilyenkor az is működhet, hogy a kitűzött dátumon kezdjük megtervezni, lépésről lépésre.

A bukásokban közrejátszhat az is, hogy sokan túlzott mértékben támaszkodnak az akaraterőre ahelyett, hogy a tervezést vagy az önkontroll fejlesztését helyeznék előbbre. Az akaraterő gyengesége vagy a kudarc mentségül szolgálhat a további erőfeszítések lemondására, a tervezés abban is segíthet, hogy a nehéznek tűnő feladatokat kezelhető helyzetekké alakítsuk át.

A legnagyobb motiváció

A jó tanácsok ellenére lehetnek, sőt biztosan lesznek olyan időszakok, amikor a szokottnál is nehezebb betartani a fogadalmunkat, illetve a legkisebb gondunk is nagyobb annál, mintsem a szilveszterkor örömittas állapotban önmagunknak és/vagy a külvilágnak tett ígéretünket sikerrel véghezvigyük. Ilyenkor van leginkább szükségünk saját magunkra.

Pápai Zoltán klinikai szakpszichológus Fotó:Laczkó Izabella/Dunaújvárosi Hírlap/Archív

- Érdemes emlékeztetnünk magunkat a kitűzött cél előnyeire. Ha ez lankadni kezdene, arra is gondolhatunk, hogy milyen hátrányait tapasztaltuk meg az idők során az elhagyni kívánt viselkedésnek, hogyan jutottunk a változtatás elhatározására. Ha kudarcot élünk meg, nem mindegy, hogy azt hogyan értékeljük. Ha túlértékeljük, bukásnak éljük meg, az csökkentheti az önbecsülésünket. Ugyanakkor, ha csak botlásnak, nagyobb valószínűséggel fogjuk keresni a módját, hogyan folytassuk a megkezdett utunkat. A botlás a tanulási folyamat része, olyan tényezőre hívja fel a figyelmünket, amivel esetleg még nem számoltunk. Emlékeztethetjük magunkat arra is, hogy mennyi erőfeszítést fektettünk már bele a tervünkbe, és tudatosíthatjuk, hogy a megbotlás nem teszi meg nem történtté mindazt a sikert, amit eddig elértünk. Minél hamarabb próbálunk visszatérni a kitűzött cél felé vezető útra, annál könnyebb lehet.

A türelem rózsát és leszokást (vagy új szokást) terem

Fogadalmunk teljesítése közben az egyik legfontosabb, az önmagunkkal szembeni türelem. Lényeges, hogy ne azonnali és szignifikáns változást várjunk már január másodikán. Ugyanis pontos képlet arra vonatkozóan, hogy mikor érhetjük el kitűzött célunkat, még a szakemberek szerint sincs.

- Szerintem minden eset más, számos külső és belső körülmény befolyásolhatja az eredményt. Általánosságban elmondható, hogy minél több ideig gyakoroljuk az új szokást, annál rutinosabbá válunk benne. Az addiktológiai modell alapján a leszokás során a cselekvés fázisában van szükség nagyobb erőfeszítésre, ezt a fenntartás fázisa követi, amely már sokkal könnyebb lehet. Érdemes arra gondolnunk a nehézségek megtapasztalása során, hogy ha nem adjuk fel, egy idő után kialakul az új szokás, amelyet már könnyebb lesz fenntartani. Ugyanakkor fontos tudatosítani, hogy a korábbi, elhagyni kívánt szokás fenntartásában részt vevő idegpályák az új szokás kialakulásával sem szűnnek meg, így ha nem figyelünk, könnyen a régi kerékvágásban találhatjuk magunkat.

Leszokni a körömrágásról, elköltözni, letenni a nyelvvizsgát, vegetáriánus étkezés. Csak néhány, általam megtett és betartott fogadalom. Természetesen én sem dolgozom százszázalékos sikerrátával, hiszen például ukulelén játszani nem tanultam meg. Ezzel együtt a vállalkozó kedvű olvasóknak azt javaslom, ne adják fel a szilveszterkor megtett fogadalmukat.