Kis vágás szemünk világa érdekében

Nem, nem kértem dr. Biró András nyugdíjas szemész osztályvezető főorvost, hogy magyarázza el nekem, hogyan kell motoros trepánnal trabeculectómiást készíteni: bizonyára érdekes és fontos dolog ez, de biztos, hogy sem én, sem az átlagos olvasó nem értené. A doktor amúgy sem szívesen beszél magáról és érdemeiről. Tacitust idézi: minél többet tenni és minél kevesebbet beszélni...

Azonban, ha mestereiről kérdezem, azonnal megnyílik! Nagy szerencséjének tartja ugyanis, hogy két olyan embertől tanulhatta a szemgyógyászatot,, akik nem takargatták tudásukat, hanem inkább igyekeztek azt átadni másoknak! Ők adtak erőt és lehetőséget neki a továbblépésre, mondja. Egyikük dr. Szarvasi György, másikuk dr. Pintér László volt, mindkettejükkel a gyöngyösi kórházban találkozott, ahol Dunaújvárosba érkezése előtt dolgozott.

Nekik köszöni azt is, hogy sok kongresszusra járhatott, külföldre is – és mindenhonnan hozhatott haza valamilyen tanulságot, újdonságot.

Dunaújvárosba érkezve első feladatának tartotta, hogy műszerekkel, eszközökkel alaposan felszerelje a szemészeti osztályt. S az országban az elsők között, akkor, amikor még klinikákon sem mindenütt alkalmazták a módszert, hozzáfogott itt a műlencse-beültetésekhez. Ezzel emberek százait mentve meg évente a vakságtól, valamint attól, hogy a hályogműtét után leszázalékolják őket.

Egy kissé még minket, kívülállókat is bevezet azért a szemsebészet rejtelmeibe. Mint mondta: amikor kezdte a pályáját, tizenegy milliméteres vágásokat alkalmaztak a szemgolyón. Mikor végzett, már csak négy milliméteresekre volt szükség.

A legbüszkébb azonban unokájára, aki ugyancsak szemorvos lett: dr. Biró Bettina Székesfehérváron dolgozik.