Amikor egy intim, közös világ falai omlanak le…

Hűtlenség

Néhány generációval ezelőtt gazdasági és családi elvárások, tradíciók irányították a párválasztást. Akkor (ha nem is nyíltan) a szerelmet, a szenvedélyt, a kielégítő szexualitást a házasságon kívül keresték. (A férfiaknál nem, a nőknél viszont büntették! Hiszen bizonytalanná tette, hogy családban marad-e a vagyon.) Nem voltak elődeink egymásnak az „igazi”-ak, így ezt a minőséget el sem veszthették.

Ha a kapcsolaton kívül néha-néha, titokban beteljesült egy szerelem, fenntarthatták a tudatot, hogy egymásnak ők az „igazi”-ak, „csak” az élet választotta el őket…

Összetartozás

Ma a szerelmi alapon, szabad választással kötött párkapcsolat lényege az érzelmi (és testi) összetartozás. Megpróbálunk rátalálni az igazira, akivel eleinte teljes a világ, mint csecsemőnek anyjával… Szerelem, szeretet, vágy, szenvedély. Lángolás: vágyom testedre, érzelmileg kötődök hozzád, s még gazdagabb, mélyebb érzés, amikor a lelked is vonz! S amikor mindez kölcsönös, az maga az eufórikus beteljesedés! Extázis (hamvasi értelemben is: szűk emberi énünk korlátain kívüli állapot), összeolvadás… Létre jön a nagy MI. Egymásnak rendkívüliek vagyunk, értékesek, egyediek, összetéveszthetetlenek. Ilyenkor a hűség mindennek záloga.

S amikor hűtlenné válsz, azt jelenti: nem vagyok neked egyedi, rendkívüli, megismételhetetlen… Nem vagyok már az igazi neked. Óriási krízist jelenthet a hűséges félnek, identitása kérdőjeleződik meg: ki ő, mi ő, mit ér? Mindent lerombolt a másik, amit a kapcsolatokról, a szeretetről, a szerelemről, az életről gondolt… Rettenetes árulás!

Amikor valamit megosztottál mással, ami csak köztünk történt (amióta együtt vagyunk), egy intim, közös világ falai omlottak le… (S mivel a szerelem több, mint pusztán testi vágy, érzelmi összetartozás is, hűtlenek nemcsak szexuálisan lehetünk. Ha másnak vallunk szerelmet, az érzelmi hűtlenség.)

Ha mégis a másik mellett maradunk, milyen sérüléssel élhet tovább a kapcsolat? Hogyan tisztítható, javítható? Mekkora feladat hárul pont a hűséges félre? Vagy kiábrándul, és ő lép ki, hisz jogos igényei vannak társával, ezzel a szinttel nem tud, nem kíván rezonálni, együtt élni? Mire készteti önbecsülése? Nagy kockázat a kapcsolat összeomlására… Vagy az érzelmileg-testileg eltávolodott, magányos egymás mellett élésre a gyerekek, anyagiak, kényelemszeretet, a változástól való félelem miatt.

Régen gyakran elválasztotta az élet a szerelmeseket, de a tudat titokban megmaradt egymásnak, hogy mi vagyunk az igaziak… Ma szabadon, szerelemből kapcsolódunk, és ennek ára lehet. A hűtlenség fájdalmasabb – mégis gyakoribb?...

(Pál Feri előadása: „A kiégés füstölgése, vagy a szenvedély lobogása” inspirációja nyomán.)