Azok a keserves utolsó másodpercek okozták a DF vereségét

A mérkőzés előtt a vendégek óvatos terveket szőttek és nem tartották valószínűleg, hogy ismét nyolcat lőjenek, mint az előző fordulóban tették a Tihany ellen. A hazai csapat is óvatosan nyilatkozott, de mindenképpen feledtetni akarták az előző heti fiaskójukat. Így aztán csakis a győzelemre törhettek.

Dunaújváros Futsal – Haladás II. 2-3 (2-1)

Dunaújváros Futsal: Cseresnyés – Ivacs, Fekete, Szili, Németh. Csere: Tóth Sz., Váradi, Puskás, Kuti, Vincze. Edző: Tóth Árpád.

A hazai szurkolók a jó kezdésben bizakodtak, és azt meg is kapták a csapatuktól. Az igazi presztizs meccsekhez illően, magas hőfokon, és paprikás hangulatban estek egymásnak a felek. Mindketten befutották a másik térfelét és gólra törően riogatták egymást. Az első bíztató újvárosi kísérletet Kutitól láttuk, Gyimesi a zöldek kapusa állta a próbát. Az első tíz perc rohanása a Dunaújváros Futsalnak hozott örömet, a lelkesen kezdő Váradi szerezte meg a vezetést a 10. percben. A csapata továbbra is gólra éhesen tette a dolgát, talán ezért is kért időt Sziffer András a Haladás edzője. Onnét még veszélyesebb kontrákkal kísérleteztek, mi több: a félidő utolsó két percében beszorították a hazaiakat. Az újabb parádés gólt mégis Fekete Tamás lőtte a 19. percben. Ismét feszültté vált a hangulat a pályán, ami egy a hazai kapu előtt torzsalkodáshoz vezetett, amit Vincze úgy zárt le, hogy a labdával fejbe dobta Cseresnyést, aki ezt rossznéven vette. Mindketten sárgát kaptak. A szünet előtt a kényelmes két gólos előnyt remélve, elég volt a túlfűtött hangulatban egy villanásnyira kihagyni a hazaiaknak ahhoz, hogy Sodics Ádám a lefújás előtti kavarodásban szépítsen.

Nem tudjuk, hogy mi hangzott a szünetben az edzőktől, de talán csak a pontosságot kellett jobban követelniük el mindkét öltözőkben. Az biztos, a Haladás nagy erővel kezdte az új játékrészt, be is tudták szorítani a kapujuk előterébe az ellenfelüket. Sokat lőttek, de Cseresnyés sikerrel hárított.Veszedelmes tempóba kezdtek a csapatok. A Haladás időt kért a 31. percben és ettől kezdve egyre magabiztosabban alkalmazta az öt a négy elleni játékot úgy, hogy a kapusát a jobboldali védő posztján játszatta. Ezzel aztán nagy nyomás alá tudták helyezni az újvárosiakat, akik ha tehették gólra törtek, aztán időt kértek, hogy rendezzék a soraikat. „Ha nincs elég bajunk, majd csinálunk magunknak!”, mondhatták a hazaiak, akik a 37. percben már elértek a hatodik szabálytalanságig, de az érte járó szabadrúgást Cseresnyés hárította. Rá egy percre Ivacs bombáját fogta a szombathelyi kapus. Knizs viszont megtréfálta Cseresnyést, 2-2 a 39. percben! A helyzet egyre élesebbre fordult, itt már nagy volt a tét. Németh Tamás bombája nagy ígéret volt, de a kapus azt is hárította. A Dunaújváros Futsal kiharcolt egy szögletet, de a bonyolultnak tűnő kivitelezést elpasszolták, és az ebből kontrázó Haladás Vatamaniuc-Bartha révén megszerezte a győzelmet az utolsó pillanatban.

- A kondíció?

-Azzal is rendben voltunk. A végén rossz döntést hoztunk. Egy rutinos csapat ilyenkor föláll és, ha kell akár a kapusig visszahozzuk a szögletet, „elcsaljuk” az időt, de megtartjuk a labdát. Őszintén szólva mi nem tudjuk, hogy mit is akartunk csinálni a végjátékban. Egyenlőre rejtély a számomra ez a megoldás, hiszen tele vagyunk kiváló rutinos játékosokkal.

- Mit lehet ez után csinálni?

-Most mélyen vagyunk, mert így nem szabad kikapni. Nem volt benne a levegőben, hogy ez a Haladás ma innét ponttal, pláne pontokkal távozik. Ismét sikerült magunkat megverni. Azért álltunk így föl, mert a sérülések miatt három, vagy négy hiányzónk van, de azt gondolom, hogy a pályára lépő fiúk eltűntették a hiányzókat, de sajnos a vége nem sikerült! Felfogunk állni, mert jó csapatunk van, és több ilyet nem engedhetünk meg magunknak.

Sziffer András a Haladás VSE edzője érthetően derűs hangulatban értékelt.

-Azt elmondhatom, hogy mi annak függvényében tudunk kiállni, hogy a felnőtt csapatunk hogyan edz. Látszott az első soromon, akik az NB I.-ben készülnek, hogy a meccs előtti délelőttön is volt egy félórás konditermes, és egy órás labdás edzésük, ezután utaztak le Rácalmásra és álltak ki. Meg is látszott a teljesítményükön, hiszen az első két gólnál ők voltak fönt a pályán. A Dunaújváros az első félidőben sokkal dinamikusabb, gyorsabb volt mi és sokkal jobban is játszottak. Mivel nem volt más választásunk, elkezdtük erőltetni, hogy a kapust is játszattuk a mezőnyben, majd a vége felé a Vidák Balázst hoztuk be helyette a megkülönböztető jelzéssel az 5:4-es játékunkhoz. Arra már nem találták meg a választ a hazaiak, és rengeteg helyzetet alakítottunk ki. Ugyanakkor hozzáteszem, az ellenfelünk is megtette, amit kellert, mert a Gyimesinek is volt védenivalója bőven. Azt gondolom, hogy a döntetlen igazságosabb lett volna, de persze örülünk a győzelmünknek, főleg, hogy az utolsó percben sikerült megfordítani a meccset.

- Különlegesen viselkedett. Már azt gondoltam, hogy ennek az embernek nem mondták meg, hogy ez egy tétmeccs! Olyan higgadtan instruálta a csapatát.

- Én már kitapasztaltam ezeket a fiatalokat, és tudtam, nagy terhelést kaptak egész héten. Azt gondoltam, hogy ha most valami nagy dolgokat kezdek mondogatni nekik, vagy keményen beszélek hozzájuk, akkor azt úgy vehetik magukra, hogy inkább lefékezi őket. Inkább bíztatni kell őket, illetve megoldást találni azokra a szituációkra, amik nem mennek. Ezért aztán a végén megérezték, hogy még ha nem is játszottunk jól, de megtudjuk fordítani a meccset. Talán most ez volt a siker titka, hogy hittek magukban.