„Ha nem vagyok a noteszban, akkor itt a lehetőség, doktor úr”

– Simonyi Balázs Ultra című alapfilmje is azzal a felütéssel kezd: „Mindenki csak egy kis kocogással kezdi…” 
– Nálam az első futkorászás 19 percig tartott. Addig bírta a szervezetem. Aztán ebből lett húsz, majd negyven perc, később egy-két óra. Közben megismerkedtem Dudás Györggyel, Kóti Istvánnal, Szabó Györg­gyel. Elkezdtem velük futni. Kóti Istvántól pedig kaptam egy edzéstervnek és motivációs gyűjteménynek is beillő füzetet, amelynek a fedőlapjára a következő volt felkarcolva: „Lefutom a maratont!”. Nehezen indult. Emlékszem, az elején szinte végtelen időnek tűnt egy órán át folyamatosan futni. 

– A korábbi interjúkban is rendre elmondta: egy nagy vágya azért még mindig van a futás terén, ez pedig a legendás görög ultrafutóverseny, a Spartathlon. Számos neves nemzetközi megmérettetés elérhető lenne, miért pont az Athén és Spárta közötti 246 kilométer a leginkább inspirálóbb számára? 
– Szerintem sok futó fejében ott motoszkál, hogy egyszer azért csak meg kellene próbálni a Spartathlont. Talán azért is, mert a magyar résztvevők rendre remekül teljesítenek. Korábbi edzőm, jó barátom Maráz Zsuzsa két elsősége mellett egy ezüstéremmel is büszkélkedhet. Meglehet, minden futónak van egy álomversenye, amely valamilyen belső indíttatásból vonzza. Egyeseknek ez a kelet-kaliforniai sivatagot átszelő Death Weally, másnak egy brutális száz mérföldes vagy több száz kilométeres terepverseny. A másik tényező természetesen az anyagiak, Görögország pedig még talán elérhető távolságra van. 

– 2020 óta edző nélkül készül. Tudományos alapossággal szerkeszti meg heti/havi edzésmunkáját, vagy inkább ösztönösen darálja a kilométereket? 
– Vegyes a kép. A futóórám minden napra tesz edzésjavaslatot, ám az már rajtam múlik, hogy ezzel mit kezdtek. Szeretek sokszor ösztönösen dönteni, hiszen a szervezet tudja, meddig lehet és érdemes elmenni. Egy-egy komolyabb verseny előtt azért jóval tudatosabb felkészülést csinálok. A tavalyi hatnapost megelőzően egy barátom – aki szintén ott volt –, írt nekem egy személyre szabott edzéstervet. Júniusba és júliusban is több mint hatszáz kilométert futottam. Azt már egy kicsit én is soknak éreztem fejben és fizikálisan is. 
– A dunaújvárosi sportdíj kapcsán rengetegen gratuláltak. Sokan példaképként is tekintenek önre. 
– Megtisztelő és nagyon jólesett a figyelem és az elismerés. Kiemelném Dorogi Kingát, aki az utóbbi időszakban támogatott és segített a céljaim elérésében. 
– A hazai ultrások közül kinek a teljesítményét, eredményeit követi? 
– Az elitfutókét igyekszem. Csak néhányat említek: Csécsei Zoltán, Csere Gáspár, Bódis Tomi. A gyerekeim lehetnének, és természetesen csak ámulok az eredményeiken, ám ha futásról van szó, akkor egykorúnak érzem magam velük. 

– Több mint két éve volt egy komoly szívműtéte. Akkor felmerült-e önben: akár úgy is alakulhat, hogy fel kell hagynia a futással? 
– Amikor a probléma felmerült, megkerestem egy nemzetközileg is jegyzett specialistát. Az első találkozáskor a doki nézegette a noteszét, és kijelentette: nincs benne a nevem. Megkértem, doktor úr, akkor legyen kedves, írja bele... Kellemesen elbeszélgettünk. Az orvos az előzetes vizsgálatok alapján végül azt mondta, Krausz úr, ezzel a szívvel, amit magának majd összedrótozok, még húsz éven át bátran futhat. Bennem sem merült fel, hogy kvázi rokkantnyugdíjas leszek a rehabon. A legutóbbi szívultrahang után is azt üzenték: jó futkározást! 

– Mit tanácsolna azoknak, akik most vágnak bele a futókalandba? 
– Kitartás, türelem, akaraterő – ez a három legfontosabb üzenet. A díjátadó előtti hétvégén futottam kétszer 50 kilométert. Szombaton simán ment minden, a vasárnap azonban kínszenvedés volt. Egy merő holtpont volt az egész. Olyan, mint az Ultrabalaton utolsó ötvenese szokott lenni. Az akaraterő azonban kihúzott a pácból. 

– Lássuk, milyen lesz az idei versenynaptár! 
– A korábbi Budapest Maraton korosztályos győzteseként kaptam egy szabadkártyát az április végi, 38. Telekom Vivicittá félmaratonra a Margitszigeten. Május 5-én pedig jön az Ultrabalaton egyéniben. Február 23-án, azaz holnap nyitják meg a regisztrációt az idei EMU hatnapos világkupára (EMU 6 Day World Trophy). 
– Tavaly az EMU-n négy kilométer hiányzott a hatszázhoz. Az idei penzum? 
– El akarok hozni minimum öt zászlót. Az ötödiken a 600-as szám szerepel. Aztán, ha a fent említett UB sikerül, akkor nevezek a Spartathlon-sorsolásra. A többi már csak a szerencsén múlik.