A vereség után már fogadkoztak: a bronz nélkül nem jönnek haza

Pedig annyira bízott benne mindenki, most végre sikerülni fog az olimpiai döntő. S mindezt egyáltalán nem alaptalanul várták a játékosok és a szurkolók sem. Ráadásul az Európa-bajnok spanyolok ugyanúgy egy vereséget szenvedtek a csoportkörben, mint a magyarok, attól a Hollandiától kaptak ki, amelyet Keszthelyiék a negyeddöntőben búcsúztattak. Bíró Attila egy kapust nevezett a találkozóra, a DUE-Maarsk játékosa, Magyari Alda személyében.

A meccs első gólját a spanyolok szerezték, a magyar támadások rendre eredménytelenek maradtak, volt, hogy egymás után három kapufát lőttünk. Bezzeg a hispánoknak még egy lövése bement a negyedben. Nem kezdtünk jól, de ez bőven ledolgozható hátrány volt, azonban kölcsönösen kimaradt lehetőségek után a bírók két kontrát is fújtak a magyar csapat ellen, a második után pedig Espar a hálóba pattintott, 3–0. Szerencsére Magyari a helyén volt, és Szilágyi révén végre ember­előnyből megszületett az első gólunk. Mindkét oldalon kimaradt egy-egy fór, és Magyari megint hatástalanított egy lövést. Az újabb spanyol támadásból Espar ismét bepattintotta, s miután újra ellenünk ítéltek kontrát, Ariza is eredményes volt, így 5–1-re elhúzott az ellenfél. Bíró Attila időkérése után újfent kihagytuk a fórt, de a következő akcióból Illés betalált, 5–2.

A térfélcserét követően Szilá­gyi gyors emberelőnyös góllal nyitott, az ellentámadásból azonban Ruiz válaszolt, majd Keszthelyi megúszás után már csak a spanyol kapussal állt szemben, de kihagyta a ziccert. Magyari védése után ötméterest harcoltunk ki, Szilá­gyi ezt is belőtte, 6–4 – kezdett pislákolni a remény. Azonban Magyari hiába védett óriásit emberhátrányban, a magyar előnyt Szilágyi kapufára lőtte, és utána is sokat hibázott támadásban a csapat. Bezzeg a spanyolok! Ruiz és Godoy góljaival újra tetemes előnyre tettek szert, 8–4.

Az utolsó nyolc perc elején Keszthelyi lövése a kapufáról nem ment át a gólvonalon, aztán a spanyolok elpuskáztak egy kettős emberelőnyt, amivel lezárhatták volna a meccset. Végre Keszthelyi szépített. Vályi fórból volt eredményes, és még négy és fél perc hátravolt, 8–6. Azonban hiába remekelt Magyari, és dolgozott emberfelettit a védelem, négyszer is mehettünk az egygólos hátrányért, elsőre például lefordulásban, negyedszer meg fórban, de mindent kihagytunk, pedig az esély megvolt, legalább az egyenlítésre.

Magyari Alda hevesen értékelt a meccs után az újságíróknak, amit a szövetség honlapja idézett: – azért nem ment úgy a támadás, mert a védekezés sem olyan volt, mint a hollandok vagy az amerikaiak ellen. Ha megbeszélünk valamit, és nem úgy csináljuk aztán, akkor nincs keresnivalónk a döntőben. Nagyon sokszor nem tartottuk be a megbeszélteket, és ezért magunkat hibáztathatjuk kizárólag. A Kína-­meccs után kijavítottuk a hibákat, most is erre lesz szükség, és elfelejteni a butaságokat.

A mérkőzés után szintén csalódottságát fejezte ki a korábbi többszörös válogatott kapus, Kardos Krisztina is, aki a dunaújvárosi klub utánpótlásedzője és a felnőtt hálóőrök munkáját is segíti.

– Előzetesen azt gondoltuk, legyőzhető ez a spanyol együttes, különösen, hogy az Egyesült Államokat is felülmúltuk a csoportban, és a hollandokat is nagyon meggyőző játékkal búcsúztattuk a negyeddöntőben. Szóval olyan lehetőség előtt álltunk, amiről azt hittem, meg tud ragadni a csapat, de sajnos nem sikerült. A ­meccs végén pedig a szerencse is velünk volt, amikor a spanyolok gólképtelenek maradtak, és elkezdtünk felzárkózni. Azért annak is örülni kell, hogy négy közé jutottunk, mert nagyon kiegyensúlyozott a mezőny az USA után.

Kardos Krisztina megjegyezte, szerinte szombatra fel tudja magát szívni a válogatott (kezdés magyar idő szerint 6.40-kor), és a csoportmeccsből kiindulva, amikor az oroszok a végén tudták döntetlenre menteni a találkozót, nagyobb esélyt lát arra, hogy végre valahára megszületik az a vágyott medálunk.

– Azért az oroszok olyanok, mint a piócák, soha nem adják fel, de a lányok lesznek annyira sikeréhesek, meglesz a dobogó, mi nagyon szurkolunk nekik. És akkor milyen jó lenne látni, hogy a mi játékosaink nyakába is érmet akasztanak. Az pedig számomra külön büszkeség, hogy Magyari Alda, akivel együtt dolgoztam, ilyen teljesítményt nyújtott, ahhoz, hogy idáig jutottunk, neki nagy szerepe van – tette hozzá.

Saját magunkat vertük meg

A dunaújvárosi játékosok nyilatkozatai. A meccs legjobbja, Szi­lágyi Dorottya könnyeivel küszködve mondta: – magunkat vertük meg, kapkodtunk, és ebben sajnos nagyon benne voltam. Igyekeztem bátor lenni, de türelmesebbnek kell lennem. Éremért jöttünk, és azzal is fogunk hazamenni.

Gurisatti Gréta szerint is felesleges másban keresni a hibát: – nagyon pontatlan lövéseink voltak az elején. Azért sajnálom, mert verhető lett volna ez a spanyol csapat, nem az igazi arcukat mutatták. De két negyed alatt két gólt lőni, ez megbosszulja magát a végén.

Garda Krisztina: – ha tudnék válaszolni, miért kaptunk ki, akkor nem így zárult volna a meccs. Az biztos, nem adhatunk senkinek ilyen előnyt, főleg egy elődöntőben, de még így is megvolt a sanszunk. A bronzmeccset viszont mindenképp meg szeretnénk nyerni.

A mérkőzés jegyzőkönyve

Spanyolország – Magyarország 8–6 (2–0, 3–2, 3–2, 0–2)

Spanyolország: Ramos – A. Espar 3, Tarrago, C. Espar, Leiton, Ortíz 1, Pena. Cs.: M. García 1, Ruíz 2, Bach, Forca 1, I. González. Szövetségi k.: Miguel Oca.

Magyarország: Magyari A. – Szilágyi D. 3, Keszthelyi-Nagy 1, Garda, Parkes, Szücs G., Vályi V. 1. Csere: Rybanska, Gurisatti, Illés 1, Leimeter, Gyöngyössy. Szövetségi kapitány: Bíró Attila.

Gól emberelőnyből: 6/1, illetve 9/1.

Gól kettős emberelőnyből: 2/–, illetve 2/2.

Gól ötméteresből: –, illetve 1/1.

Kipontozódott: Ortíz (31. p.).

A másik elődöntőben:

Orosz csapat – Egyesült Államok 11–15 (3–2, 4–4, 2–5, 2–4). Az 5–8. helyért: Kína–Hollandia 6–13, Ausztrália–Kanada 10–10 ötméteresekkel 4–2.