„Egyre izgatottabb, motiváltabb lettem”

A 2016 óta a Debreceni Sportcentrum színeiben versenyző atléta 2019-ben az MTK pályáján rendezett Szuper Liga döntőjében teljesítette az olimpiai szintet 3000 méter akadályon. A 9:26.59 perces idejével pedig egy akkor már tizennégy éve regnáló magyar csúcsot is megdöntött. A sikert követően a távfutó lapunknak adott interjújában a kezdetekről elmondta: „A testvéremmel együtt kipróbáltuk a futballt és a kézilabdát is, végül, bizonyára az alkatunk miatt, az atlétikánál, a futásnál kötöttünk ki. Így visszatekintve kiemelten fontosnak érzem, hogy akkor a DVSI-ben, a városi sport­iskolában és később a DAC-ban nagyon jó közösségbe kerültünk. Rengeteget köszönhetek Ágoston Zitának és Paszternák Lászlónak, akik kiváló munkája nélkül biztos nem értem volna el ezeket az eredményeket.”

Kácser Zita a riói olimpiáról mindössze három másodperccel maradt le, és 2019-ben nem is titkoltan már a pályafutása végére is gondolva, egyfajta szép búcsúként állt rajthoz a fent említett Szuper Liga döntőjében. „A 2007-es junior Európa-bajnokság óta ott vagyok az élsportban. Sok mindent megéltem. Elmúltam harminc­éves, és már úgy voltam vele, hogy még egyszer szeretnék bizonyítani magam felé, a szakma felé és természetesen a szüleimnek, a családomnak és azoknak, akik mindvégig támogattak utamon. Már közel voltam ahhoz, hogy abbahagyjam, erre most itt vagyok, talán a legfontosabb kérdésekkel a pályafutásomat illetően” – fogalmazott.

A rutinos távfutó végül kihagyta a 2019-es dohai világbajnokságot, Tokióban azonban ott lesz a 3000 méter akadályfutás mezőnyében.

Az olimpiai reményekről, tervekről így beszélt a Nemzeti Sportnak még az indulás előtt: – Miután teljesítettem a szintet, nagyobb hullámvölgybe kerültem, idő kellett, amíg sikerült összeszednem magam, aztán jött az újabb csalódás, amikor elhalasztották az olimpiát. De túltettem magam rajta, edzőt váltottam, és egyre inkább úgy fogtam fel, hogy nyertem egy évet, egyre izgatottabb és motiváltabb lettem. Tavaly kisebb hasfalsérülést szenvedtem, ezért később tudtam elkezdeni a felkészülést, de az elmúlt időben belelendültem. Az utolsó hetek itthon a versenyiram tökéletesítésével teltek, megpróbáltam elkezdeni az akklimatizációt és ráhangolódni az olimpiára. Nincs bennem akkora versenydrukk, ez az első nagy világversenyem, nincs tapasztalatom, így elvárásom sem. Nem lesznek nézők, de ez az olimpia, amelyen leginkább amúgy is magamra kell koncentrálnom.