Egységes és elszánt a csapat, csak egy céljuk van, az olimpia!

– Miért izgult jobban, hogy bekerül-e a csapatba, vagy azért, negatív legyen a koronavírus-tesztje? Manapság utóbbi felülír minden sportszakmai szempontot.

– A kettőnek természetesen együtt lehet igazán örülni. A helyemben azért bíztam, abban pedig reménykedtem, hogy miután minden tőlem telhetőt megtettem már akkor is, mielőtt beköltöztünk a karantén edzőtáborba Budapesten, egészséges maradok. Végül mindenki negatív lett indulás előtt, ez volt a legfontosabb. Azért az emberben ott motoszkált, dolgozol heteket, hónapokat, aztán a vírus miatt itthon maradhatsz.

– Mennyire lehet elvonatkoztatni a külső körülményektől és csak a vízilabdára figyelni?

– Nagyon szerencsések vagyunk, a mi felkészülésünk zavartalan volt. Az olaszok például a karácsonyt együtt töltötték karanténban, azt azért mentálisan nehéz lehetett feldolgozni. Inkább a külső személyzet az, aki esetleg be tudja hurcolni a vírust ide. A résztvevők többsége, így mi is, buborékból érkeztünk, és kaptunk egy előzetes protokollt, például mikor kell maszkot használni, hol kell fertőtleníteni, az öltözőben egyszerre csak két ember lehet. Azonban ezek is mind a mi érdekeinket szolgálják, már bőven hozzászokhattunk a jár­ványügyi előírásokhoz, így ezen a téren semmi váratlan nem érhet minket.

– És a medencében, illetve annak partján, mondjuk a bírók részéről? Gondolok ezzel arra, az olaszok erős sportdiplomáciája mellett nem mennek a szomszédba színészkedésért sem, vagy hogy valamivel kizökkentsék az ellenfelet.

– Ami azért izgalomra ad okot, hogy szombaton újra tesztelnek minket, és az a nap piros betűs ünnep, hiszen akkor lesz a két elődöntő, ott eldől a két olimpiai kvóta sorsa. Minden sportágra igaz, hogy az olaszok mindent megpróbálnak. Azaz most nehogy úgy intézzék, ha éppen határértéken lesz valakinek a teszteredménye, hogy akkor őt pozitívnak minősítsék. Nem szeretném, hogy a medence helyett az asztalnál dőljön el, ki mehet Tokióba. Amennyiben a vízben történik mindez, akkor viszont nagyon jó pozícióban vagyunk.

– Az előzmények bizakodásra adnak okot, ugyan a válogatott közel egy éve játszott utoljára, de a bajnokság elindult, a DUE-Maarsk minden mérkőzését rendben lejátszotta, tehát formában vannak. Megnyerték a Magyar Kupát, veretlenül vezetik a tabellát, tele vannak siker­élményekkel. És a Bíró Attila által luxusbörtönnek hívott szállodában, ahol az utolsó időszakot elzárva töltötték, szintén nagyon vidám volt a hangulat.

– Elég sok edzés, videózás, mentális tréning volt dr. Csernus Imrével, tehát nem nagyon unatkoztunk így sem. A kevés szabadidőben pedig feltaláltuk magunkat, kártyáztunk, vicces kisfilmeket forgattunk, amik felkerültek a közösségi médiába, alapjáraton kreatív csapat vagyunk. Miután tavaly márciusban játszottunk utoljára éppen a hollandokkal, akiket legyőztünk, már mindenki izgatott, hogy végre medencébe ugorhassunk. Egyébként ha őket, ha az olaszokat kapjuk az elődöntőben, nincs félnivalónk, mert sokkal több fontos meccset nyertünk ellenük az utóbbi időben, mint fordítva. Nagyon jó fizikai állapotban érkeztünk, pontosan az őszi bajnoki szezonnak is köszönhetően. Ami pedig a mentális részét illeti, a többieken sem látom, hogy ezzel probléma lenne, hogy senki ne akarná száztíz százalékkal a célt. Nyilván az említett sikerek hatalmas pluszt adtak ősszel nekünk, és az önbizalomba is beépültek. Az olasz és holland kerettagok pedig alig játszottak.

– Négyen vannak Dunaújvárosból, hármójuk ottléte nem nagy meglepetés, de mit szólt ahhoz, a fiatal kapus, Magyari Alda kiszorította a tartalékként nevezett Kasó Orsolyát. Horváth Brigitta viszont kimaradt.

– Amióta válogatott vagyok, szerintem most volt a legnehezebb megmondania a kapitánynak, ki lesz a tizenhárom kerettag. A felkészülés alatt többször kétkapuztunk utánpótlás fiúk ellen, ahol az látszott, mindenki fizikálisan nagyon rendben van és felnőtt a feladathoz. Nem irigyeltem Bíró Attilát, de ha bárki más került volna be a csapatba, ugyanilyen elszánt és erős lenne, nagyon egységes tizenhét ember dolgozott együtt. Nüanszok döntöttek ki mehet, ki a tartalék és ki maradt ki. Horváth Brigittát kiskora óta ismerem, az utánpótlás-világversenyeken együtt szerepeltünk, most láttam a legelszántabbnak, jól ment neki. Szerintem nagy fejtörést okozott az ő helye is. Aldának úgy vélem, nagyon jót tett a klubváltás, most megtapasztalhatta, milyen egy olyan nívós csapatban játszani, ahol nagyon számít a teljesítménye. Az őszt kiváló formában hozta le, megérdemelten van itt, persze elsősorban fejben sok tanulnivalója van még, de az adottságai nagyon jók.

– Mindenki az ön által is említett piros betűs napról beszél, amikor minden eldől, de addig jön három csoportmeccs. Nyilván a mai, Izrael és a szerdai Kazah­sztán elleni jófajta edzésnek felel meg, hogy aztán csütörtökön az első helyért jöjjenek a görögök.

– Nem a 23-a, hanem az jár a fejekben, hogy végre vízilabdázhassunk, hiszen hét hetet edzettünk mérkőzés nélkül. Örülök, hogy ilyen erősségi sorrendben jönnek a találkozók, ezek jók a formába lendülésre, a hibák kijavítására. Amik nem is baj, ha előjönnek ekkor, hiszen egy év kimaradt. A görögökre nagyon készülünk, azt a meccset is szeretnénk megnyerni, saját önbizalmunk miatt is. Ők amolyan sötét lovak lehetnek taktika szempontjából. A negyeddöntőben aztán a franciák és a szlovákok nem okozhatnak gondot, hogy aztán jöjjön a szombat! Teljesen mindegy, előtte mit csináltunk, vagy akár az elmúlt négy évben, akkor fog eldőlni minden. Beszélgettünk a lányokkal, ki kit szeretne kapni. Aztán megbeszéltük mindegy, mert mindegyikre van ellenszerünk, mert mi akarunk ott lenni Tokióban, én is évek óta ezért dolgozom!

Az álom kapuja

Gurisatti Gréta tudatosan mindent annak rendelt alá, hogy ott lehessen az ötkarikás játékokon. Az még hagyján, hogy például nyusziját Tokió után Tokinak nevezte el, és minden e-mailjét úgy írja alá: Gurisatti Gréta, a 2021-es tokiói olimpia leendő bajnoka. Az elmúlt öt éve a játékok körül forgott, különösen a 2016 utáni kettő, amikor is hatalmas dac harcolt benne, hiszen az olimpiai felkészülésre sem kapott meghívót, így azt érezte, megfosztották az esélytől. Azonban nem az a fajta, aki valaha is feladja, és ambíciói túlmutatnak azon, hogy „csupán” annak örüljön, ha már a kispadra befér. Mindezek után egy Edda dalszövege ugrott be: „Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt, adj erőt, hogy be tudjak lépni, van hitem a magas falak előtt”. – Micsoda megérzés, nem fogja elhinni, tegnap este pont ezt a számot hallgattam lefekvés előtt. Nagyon hiszek a sorsszerűségben, de épp eleget tettem érte, hogy sikerüljön beteljesíteni. Az utolsó másodpercig fogok ebben hinni és küzdeni, legyen bármi is az eredmény azon a szombati meccsen. Szóval, hitünk és erőnk is van, hogy belépjünk azon a bizonyos kapun!