Csaknem kétszázan emlékeztek játékkal elhunyt sporttársaikra

Dunaújváros

A Dunaújvárosi Labdarúgó Szövetség által rendezett VII. Ádám Anita, VIII. Héger Ádám és III. Komáromi Ádám Emléktornára tíz férfi- és hat női csapat nevezett idén, azaz közel 200 játékos mérte össze tudását.

A mérkőzések között tartották a megemlékezést, amelyen az elhunytak hozzátartozói mellett Barta Endre alpolgármester, Szaplonczay Máté görögkatolikus diakónus és Tóth Imre, a DLSZ társadalmi felelősségvállalás bizottsága, illetve a Carissa SE elnöke mondott beszédet, majd közös gyertyagyújtás és főhajtás következett.

A férfiaknál a Barátok FC győzött, miután a fináléban 3–1-re nyert az Újpest FC ellen, a harmadik a Dunaújvárosi Futsal UP lett, miután a bronzmeccsen 2–1-es sikert aratott a Héger Ádám Barátai elnevezésű formáció ellen. A legjobb játékos Freud Krisztián (Újpest FC), legjobb kapus Pölöskei Tamás (Barátok FC), a gólkirály és a döntő legjobbja Varga Milán (Barátok FC) lett. DLSZ+ díj: Modaresi Amireshan (Újpest FC). Komáromi Ádám-díj: Mohácsi Norbert (Komáromi Ádám Barátai). Miklós István-díj: Facskó József (Dunaújvárosi Futsal UP).

A női mezőnyben a Sárkeresztes hódította el a vándorserleget a D­PASE ellen aratott sikere után, a harmadik a Kiskunhalas csapata lett. A legjobb játékos Krár Edina (Kiskunhalas), a legjobb kapus Szabó Zsófia (Baracs II), a gólkirálynő Kiss Gabriella ­(DPASE) lett. DLSZ+ díj: Lóderer Kitti (Sárkeresztes). Carissa-díj: Mihalkó Erika (Sárkeresztes). Miklós István-díj: Domján Boglárka (DPASE).

Az esemény felvezetéseként a retró válogatott tagjai játszottak gálamérkőzést egykori csapattársuk, Ádám Anita emlékére a Sárkeresztessel.

A Dunaújvárosi Labdarúgó Szövetség és a Carissa Sport­egyesület még ebben a rendkívüli, pandémia sújtotta időszakban is fontosnak tartotta, hogy megemlékezzenek elhunyt sporttársaikról, barátaikról. – A rendezvény bebizonyította, hogy rajtunk kívül ezt még nagyon sokan gondolták így. A hozzátartozók nem csillapodó fájdalmát igyekeztünk mindannyian enyhíteni, pontosan tudjuk, hogy a sport, a labdarúgás az a kapocs, ami ezt a három nagyszerű embert és több remek közösséget összekötött. Nagy öröm volt látni, hogy ezek a közösségek még most is összetartanak – idézte Tóth Imrét a DLSZ tájékoztatója.

Varga Milán a férfitorna gólkirálya és a döntő legjobb játékosa így összegzett: – Először is szeretnék őszinte részvétet kívánni a családtagoknak! Szomorú, hogy már három remek embert, remek sportolót és nagyon jó barátot veszítettünk el! Azt, hogy gólkirály tudtam lenni, külön köszönöm a csapattársaimnak, mert nélkülük nehéz lett volna ezt a díjat elnyerni. Különösképpen azért, mert Kovács Zsoltival végig egymás mellett haladtunk, és csak az utolsó mérkőzésen dőlt el az elsőség kérdése. Természetesen gratulálok neki is, de a mai nap nekünk az volt a legfontosabb, hogy egy remek napot töltsünk el együtt. Köszönjük a DLSZ-nek a szervezést és a támogatóknak a felajánlásokat, hogy létrejöhetett ismét ez az emléktorna.

Életünk nagy stadionjának lelátóján szurkolnak nekünk az örök boldogságból

Szaplonczay Máté, a dunaújvárosi görögkatolikus egyházközség diakónusa azt mondta, nagyon meghitt megemlékezésen vehettek részt a megjelentek a sportcsarnokban. – Megható volt látni, mennyien eljöttek, hogy sportolással és mécsesgyújtással emlékezzenek elhunyt szeretteikre, barátaikra: Anitára, Ádámra és Ádámra. Tragikus, ha valaki ilyen fiatalon távozik a földi életből, és fontos, hogy őrizzük az emléküket. Keresztényként hisszük, hogy nemcsak az emlékük él bennünk örökké, hanem ők maguk is élnek, hiszen az ember lelke örök. A fiatalon elhunyt sportolók – hitünk és reményünk szerint – már az örök boldogságból tekintenek le ránk, akik itt maradtunk, és életünk nagy stadionjának lelátóján szurkolnak nekünk, hogy követni tudjuk példájukat a kitartásban, összetartozásban és legfőképpen a szeretetben – összegezte gondolatait.

Szalavics Eszter, a DLSZ női bizottságának elnöke elmondta, idén csonka bajnokságunk lezárását követően első alkalommal rendezhettek tornát a futballcipőt húzó hölgyek számára.