Egy nagyon fontos pont megszerzése a futsalosok részéről

Lépéskényszerben, ez volt a fő motívum, ami az újvárosiakat mozgathatta ezen a találkozón, hiszen az ezt megelőző három mérkőzésüket pontok nélkül zárták. A kecskemétiek viszont egy győzelmi szériával érkeztek. A nagy csata borítékolható volt, de egyik fél sem mehetett biztosra.

Az első félidőben nyílt csatával, Németh P. lövéseivel Csányi és Klacsák ziccerével, Hinojosa Montero Antonio (Tony), Szeghy, Horváth B., gólra törő játékával kezdődött a találkozó. A vendégek hasonlóan kezdték a dolgukat, hiszen ezekre a kísérletekre veszedelmes kontrákkal válaszoltak. Rigó a hazai kapus a tevékenységét a már kilenc-tíz méteren is be kellett mutassa. A nyomásukat jó tempóval tovább fokozták, majd Vladyslav Scherban egy hatalmas lövéssel vette be az újvárosi kaput, 0–1 a 6. percben! (Pedig a teljes hazai sor hét méteren belül állt.)

A mérkőzés állása miatti túlfűtött hangulatban Frank Tamás legénysége továbbra is sok pontatlanságot vétve futott az eredmény után. A bajaikat tetézte, hogy az igen aktív gólszerzőt kiegészítve Mánya Szabolcs, Simic Bozidar és Ristic Darko is rendkívüli teljesítményre kényszerítette Rigót a kapuban. A viszontválaszokat gyakorlatilag a Dunaferr egész legénysége szolgáltatta, de vagy az említett pontatlanság, vagy a Kecskemét jó védekezése és Tombácz kapusteljesítménye megállította őket.

Egy fordulópont. Csakis ez lehetett a vendégek javára megítélt hatméteres, amit a csereként beálló Cseresnyés parádésan mentett. A szituáció valószínűleg helyretette a hazaiak önbizalmát, ami főképp a második félidőben jelentkezett.

A szünet után folytatódott a versenyfutás. Németh Péter vezérletével higgadtabban és ezzel együtt lényegesen pontosabban tört az ellenfele kapujára a Dunaferr legénysége. Biztatóan váltott a teljesítményén Tony, Szeghy, Csányi, Dorogi és Horváth Benedek is. A hangyaszorgalmat Tony bombagólja koronázta meg 1–1 a 31. percben. A lendületük tovább vitte őket, és most a sokadik bravúros teljesítményével Horváth Benedek lőtt a hálóba: 2–1! Egy percen belül megfordították az állást! A remek hangulatukat a 34. percben Simic Bozidar tette tönkre az egyenlítő találatával.

A hajrában semmiféle fifika, a kapufák és az emberelőnyös játék sem juttatta újabb előnyhöz a Dunaferr csapatát. A végjáték már tanácstalanságba torkollt ugyan, de megszületett az az egy pont, ami az alapszakasz végére nagyon sokat érhet a számukra.

A mestermérlegekből idézünk, Frank Tamás a Dunaferr vezetőedzője: – Lehet, hogy elfogultság, de úgy érzem, hogy inkább veszítettünk. Igaz, hogy a vezető gólt az ellenfelünk szerezte meg, de előtte már mi is kétszer-háromszor is gólt ígérő szituációba kerültünk. A második fél­időben, amikor egy percen belül megfordítottuk az állást, további két-három kapufánk és még további lehetőségeink is voltak. Sajnos nagyon sok helyzet kell nekünk a góllövéshez, megszenvedünk érte.

Koós Károly, a Kecskemét vezetőedzője: – Az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Utólag azt mondom, hogy jó eredmény itt a döntetlen. Nem tudtuk kihasználni a vezetésükből és az azt követő büntetőből adódó lélektani előnyt.