Elment Tupó, mindenki szotyi- és tökmagárusa

Dunaföldvári gyerekként ő is rúgta a labdát. Tizenhat évesen került a csapatba, a megye I-ben harcoltak a sikerükért. A gyepről ugyan ő is kiöregedett, de a foci és a sport iránti szeretete örökre megmaradt.

Talán senki nem tudta a polgári nevét Pataki Istvánnak, mert sanszos, hogy hivatalosan mindannyian Tupóként anyakönyveztük az emlékeink közé. Remélem, önt is megkiabálta legalább egy-két alkalommal, mert ha nem, akkor a vállon, a mellen és csak az ilyen régi vágású profik által látható módon, a szívben hordott tetszőleges csapatzászlótól függetlenül, nem is látszott igazi szurkolónak! Ő az volt. Megismerte a magafajtáját.

Mindig valami hasonló külsővel láttam, mert kortalannak tűnt, pedig az idén betöltötte a 78. évét. Bácsinak kevesen, talán a legfiatalabbak, és a jó messzi vidékről (először) érkezők szólították.

Sajnáljuk, hogy így döntöttél és elmentél a többiek után. Jó és keserű évek állnak mögöttünk. Te és mi, ünnepként éltük meg a meccsek hangulatát.

Pataki István 1942. március 10-én született Dunaföldváron. Munkáscsaládban cseperedett fel három testvérével. Becenevének eredete onnan ered, hogy egyszer az édesapja elküldte a suszterhez, hogy csináltasson egy cipőt. Ám nem tudta kimondani azt, hogy cipő, csak azt, „tupo”. Közvetlen, barátságos természete miatt sokan ismerték, és ő is rengeteg embert megismert. 1975-ben kezdett dolgozni a papírgyárban, innen ment nyugdíjba, Dunaújvárosba 1977-ben költöztek. A labdarúgás jelentette Orbán Viktor miniszterelnökkel való barátságának kezdetét is, aki amikor találkoztak, mindig üdvözölte őt, majd pár szót váltottak a sportról.

Az, hogy mekkora szurkolója volt a dunaújvárosi labdarúgásnak jelzi, övé volt az 1999/2000-es szezonban a 0001-es számú törzsszurkolói kártya, amelyet még a Dunaferr Labdarúgó Kft. bocsátott ki. A klubkártya bevezetése után 2014-ben szintén ő volt az első, aki DPASE-bérletet váltott. Most pedig az égi focipályára. Nyugodj békében!