Változatos programok, remek hangulat a futsaltáborokban

Nagyon jó dolog volt! Röviden így foglalta össze az idei futsaltáboruk tapasztalatait Németh Péter, a kicsik mestere és az első csoport vezetője.

– Az elején még azért aggódtunk, hogy szabad-e ilyet csinálnunk a vírushelyzet után, de látva a kibontakozást, ami közben megpróbáltunk még jobban odafigyelni a higiénére, úgy érzem, hogy jó döntés volt a megszervezése és a lebonyolítása. Remélem, hogy mindenkinek öröme telt benne! Nagyon érdekes, hogy talán ez volt az első olyan táborunk, amiben az én turnusomban nem volt számomra ismeretlen gyerkőc, hiszen vagy a játékosunk, vagy valamelyik táborunk egyik résztvevője volt. Remélem, hogy az említettek könnyebbé teszik a toborzásunkat a következő időszakban. Az utánpótláscsapatainknál ismételten korcsoportváltáshoz érkeztünk, a „kiöregedők” eggyel feljebb lépnek. Ezért elsősorban a legkisebbekhez várjuk az új játékospalántákat szeptembertől. Azokat, akik ki szeretnék próbálni a futsalt, és rendszeresen akarnak edzésre járni – mondta.

Pap István év közben az U15-ösök edzéseit vezeti. Ezen a nyáron pedig nagy lelkesedéssel készült a valamennyi korosztályból kikerülő táborozók fogadására.

Arra a kérdésre, gondolta-e, hogy ennyiféle szakmát kell gyakorolni hozzá, így válaszolt: – Ilyen színes repertoárra nem számítottam, de örülök neki, hogy többféle dolgot is tudunk csinálni! Nagyon élvezik a srácok, hogy nemcsak a négy fal között telik az időnk a tornateremben, hanem kilépünk a szabadba is. Egy kis strandolással és vetélkedőkkel is színesítettük a programunkat.

Kiemelte, a Szalki–sziget szabadstrandján folyamatosan nagy figyelemmel kellett ügyelni a gyerekekre. Igaz, hogy a vízben szemük előtt voltak, de a nagy szabad terület miatt félóránként létszámellenőrzést tartottak, nem akarták, bárki is önállósítsa magát. – Büszkén mondhatom, hogy problémamentesen zártuk a hetünket. Szerencsére négy segítővel ügyeltem rájuk, két sport­osztályos ifjú hölggyel és két felnőtt kerettag játékosunkkal. Szerencsére ők is nagyon aktívak voltak, szívesen vettek részt a munkában – tette hozzá.

Az edző szerint a legnagyobb kihívások közül az egyiket ebben a szikrázó, nyári napfényben a homokos pálya talaja adta, de ezt is élvezték a táborozók. Egy-két gyors akció, néhány jó kis gól, és máris vágtattak egyet pancsolni. Igazi sportos nyári örömnek gondolva mindezt.

A mai gyerekek számára nagy kihívás lehetett az egyetem, szabadstrand, egyetem táv megtétele, sétálva. Nyilván sokan egy hazai El Camino-ként élték meg, de amikor lefelé megpillantották a vizet, fölfelé az étterem teraszát, mindenki elfelejtette a „megpróbáltatást”. A délutáni rekkenő hőséget már az egyetem tornatermében, egy kicsit lazítva vészelték át.

Facskó József a futsaltábor első éve óta részt vesz ebben a nyári munkában. Év közben az U17 és U20-as legénységet vezette, ezúttal fiatalabbakat bíztak a gondjaira.

– Gyorsan ment a ráhangolódásom erre a fiatal csapatra, mert már az előző hetekben is benézegettem hozzájuk a Péternél és a Pistinél is. Évek óta egy állandó jó hangulatot érzek a légkörben, egymásra találtunk a gyerekekkel. Azt mondhatom, hogy akik év közben másfelé járnak, nyárra régi barátként érkeznek vissza a törzscsapatunkhoz. Úgy látom, hogy ez a tábor egy jó lehetőség nekik arra, hogy egy kicsit labdarúgóként is kiéljék magukat.

Korábban évről évre a sorozat résztvevői voltak. Az idén is visszahozta őket a szívük. Nagy rutinnal meséltek, hiszen most már ők is megterveznék a következő szezont, a játéktól az étkeztetésig mindent. Hogy a nyilatkozatuk teljesen komolyan vehető és hiteles legyen, elszánt igyekezetből született komolysággal tették meg. A nevetés, csak a végén buggyant ki belőlük. Elvégre ők már veteránok!

Nagy Johanna: – Negyedik éve vagyok itt, de még mindig nem unom, mert pörgősek a napok, szeretem a csapatomat és az edzőket is. Szeptembertől a Rudasba megyek a sporttagozatra, és ott kilencediktől már ilyen táborokba mennek a diákok dolgozni. Akár már most is meg merném tartani ezeket az edzéseket. Igazi nyarunk volt, ezért jó volt lemenni a szabadstrandra, mert nem volt hideg a víz. Korábban persze jobb volt az élményfürdőbe menni, de ez is megfelelt. Nyugodt programunk volt odalent, bár a gyaloglást egy kicsit keménynek találtam. Nincs gondom az étkezéssel, de ha én mondhatnám meg egy napra, akkor paradicsomlevest és rakott krumplit kérnék. A Sacher-torta pedig a kedvencem.

Hargittai Tamás így látta a mögöttük hagyott napokat: – Én is négy éve kezdtem ezt a nyári sorozatot. Szeretek ide járni. Ehhez hasonlóképpen tervezném meg a programot, mint ahogy most is csináljuk. Megtartanám a focival kapcsolatos feladatokat, de vigyáznék, hogy ne vigyük túlzásba, ezért elővenném az egyéb ügyességi játékokat is. Jó kipróbálni a kézi- és a röplabdát, de a kosarazást is. Lehet, hogy meglep, de a magas­ugrást még jobban gyúrnám. Nem vagyok igazán egy gyaloglós típus, ezért az első séta a szigetre és vissza borzasztó volt, és nagyon szenvedtem tőle. (Persze a vigyorgást nagy erővel, de sikerült az arcáról letörölni.) Indítványoztam a buszozást, de sajnos nem hallgattak rám, viszont a végére már nagyon belejöttem a sétába is. Az esőzést a tábor idejére betiltanám! Az étel szempontjából elismerem, nem vagyok egy egyszerű eset, ezért ha engem is megkérdeznének, akkor az egyik napra a spagetti a la bolognese jutna. Ez nagyon biztos. Másnapra a tipikusan menzás, panírozott halat sem hagynám ki!

Zemanko Nátán körül nagyot változott a világ. A futsalosok között már nem ő a legkisebb, viszont megmaradt az egyik legnagyobb ígéretnek. Ő is a veteránok egyike. Számítottunk a rutinos véleményére.

– Igaz, hogy szeptembertől a gimiben kezdek, aminek nagyon örülök, mert igazából ez volt a célom, de a futsal változatlanul megmarad nagyon fontos dolognak. Szerencsére az idei nyáron sokat játszottam, de a futsalt nem unom meg. Mindent szeretek benne. Azt is, hogy kisebb a pálya, mint a nagy műfüvesen, de nem azért, hogy kevesebbet kelljen rajta futni. A labdát is, pedig nehezebb megrúgni, mint a másikat, viszont erősebb láb kell hozzá. Nekem ez így jobban tetszik. Amikor a nagyobbakkal játszottunk a szabadtéren, az is jó volt, nem lett baj belőle. Megéri velük játszani, mert többet fejlődünk, mintha csak egymással küzdenénk.

A kedvenc étel megfőzetését tőle is megkérdeztük: – Mondjuk legyenek a kedvenceim, hátha ők is szeretik! Paradicsomlevest, és spagetti a la bolognese-t kérnék!