Az itteniek nem csak briliáns játékát őrzik, a kiváló embert is

A korábbi években gyakran hírt adtunk erről az ünnepségről, volt, amikor az országos tévé is felvételt készített. Most az ünnepi megemlékezés a vírusjárvány miatt elmaradt, de a földvári közösségi oldalon fotókkal és emlékekkel idézték meg Puskás alakját.

Az aranycsapat kapitányát ugyanis szoros családi, baráti szálak fűzték Dunaföldvárhoz. Puskás Ferenc felesége, Bözsi néni dunaföldvári származású lány volt, ezért sokszor megfordultak a városban. Puskás Öcsi közvetlen, vidám természete, nyíltsága következtében igazi baráti társasága alakult. Mint később bárhol a világban, ahol megfordult.

Számára a vidék Magyarországából a legszebb, legvarázslatosabb hely Dunaföldvár volt. Jó hangulatú, kisfröccsös beszélgetések emlékét őrizte. Ha a településen járt, kiment a meccsekre, edzésekre. Mert ahol pattogott a labda, ott volt a helye. Jól érezte magát. Az idősebb földváriak számára életük meghatározó élménye volt, amikor Puskás Öcsi lehozta a Honvéd csapatát egy mérkőzésre a földvári focistákkal. Így az egykori Duna-parti futballpályán Puskás mellett többek között Kocsis, Bozsik vezette a labdát. Mintha ma Messi vagy Ronaldo játszana itt – magyarázta egyik alkalommal az ünnepségen jelenlévő gyerekeknek Szabados Sámuel gimnáziumi tanár, az emlékező rendezvények fő szervezője. Puskás az egyik félidőben a földváriak csapatában rúgta a labdát.

Baráti köre az 1950-es években mindig szeretettel várta Puskás Ferencet.

Akadtak köztük helyi futballisták, sportvezetők, rokonok, jó barátok. Amikor hazalátogattak Földvárra, Puskás Öcsi kijárt a meccsekre, beállt és trükköket mutatott be a közönségnek. Mindig kedves és közvetlen volt. Vetési Ferenc, az egykori kisfiú, a mai napig őrzi a nagyapja házában megélt emléket: – Puskás Öcsi letette a zakóját, az volt az egyik kapu, s nekiálltak focizni. A ma nyolcvanéves Csík Miklós sose felejti el a Puskás Öcsivel és csapatával való Duna-parti találkozást 1953-ban, amikor ifjú futballistaként őt érte az a megtiszteltetés, hogy átkísérje a Halászcsárdába a földváriakkal barátságos meccset játszó legendás csapat tagjait. Egy órára Puskás testőre voltam – mondja tréfásan.

A meccsek után a baráti társaság kellemes órákat töltött együtt az Ónody Zoltán által bérelt Horváth kertben.

Egykor Szászváry Lajos mesélte, hogy 1953-ban a Dinamó elleni 2–0-ás győzelem után a Sportszállóban rendezett fogadáson ment oda hozzá. A földváriság azonnal közel hozta őket.

Földvár volt a hívószó Erzsébet asszony, a földváriak Bözsikéjének gondolataiban azokban a nehéz napokban is, amikor többszöri próbálkozás után újra a határ felé vitte a vonaton a négyéves Anikót. Azt mondta a kissé türelmetlen kislánynak, hogy Dunaföldvárra mennek. Mert ez a hely a szerető nagymama házában eltöltött napokat jelentette, s ez enyhítette a kislány számára az utazás gyötrelmeit. A Puskás család lakásában mindvégig kedves emlékként őrizték Oszoli Piroska dunaföldvári festőművész-pedagógus Mélyút című festményét, amelyen a nagymama házkapuját ismerték fel.

Bár Puskás Öcsit mindenhol szerették, körülrajongták, de megszenvedte, hogy nem jöhetett haza Magyarországra. Ma abszurdnak tűnik, hogy Magyarország leghíresebb szülötte után nyomoztak. Hiszen aki Kispest Honvéd játékosaként illegálisan hagyta el az országot, arra itthon súlyos büntetés várt. Végül 1983-ban, Spanyolországból Magyarországra hazatérésük után – óvatosságból – Puskásék egy ideig Dunaföldváron laktak a feleség rokonánál. Szeretettel fogadták őket a földváriak, és Puskás Ferenc is nagyon jól érezte magát. Gyakran kiment a futballpályára. – Egy alkalommal, amikor Németkér volt a vendég, Öcsi a meccs előtt – a játékvezetők nagy meglepetésére – mindenkivel lekezelt. A földváriak úgy megtáltosodtak a kézfogástól, hogy 11–3-ra nyerték a mérkőzést – mesélte Szászváry Lajos, aki jó barátságot ápolt a világsztárral. Egyszerűségére példaként idézte a szavait is: Ne főzzetek semmi különöset, csak paprikás krumplit, füstölt házi „kóbásszal”.

Mesélt arról a három évtizeddel későbbi, 1991. júliusi eseményről, amikor Kertész István 182 centiméteres óriáshalának mintegy a „tiszteletére”, az összegyűlt több mint százötven ember nagy csodálkozására betoppant a földváriak horgásztanyájára az aranycsapat Öcsikéje, aki halászlére volt hivatalos egy horgászbarát születésnapján! Micsoda népünnepély volt!

A Kis-Duna menti horgásztanyán és az Édesség presszó teraszán vagy a rokonok, barátok lakásán eltöltött vidám délutánok és esték hangulatát fotók és a még élők emlékezete őrzi.

Ez olyan, mint a népmese. Mindenkinek vannak történetei Puskás Öcsi bácsiról, ezeket nemzedékek mesélik egymásnak, az apáink nekünk, mi a fiainknak, unokáinknak, és biztos vagyok abban, hogy még ők is mesélnek majd róla régi és új sztorikat, tovább és tovább generációkon át – mondta Nyilasi Tibor. S valóban.

Mert Puskás Ferenc tehetség és halhatatlanság, valóság és legenda. Puskás az, aki a pályán zseni volt, az életben ember maradt. S a földváriak nemcsak lapos lövéseit, cseleit és briliáns rúgótechnikáját őrzik, de az embert is.