Európa, itt vagyunk!

Bevallom őszintén, én is azok táborát erősítettem, akik nagy összegben, de lehet, még kicsiben sem fogadtak volna a magyar férfi kézilabdaválogatott továbbjutására az Európa-bajnokságon. Mentségemre szóljon sok honfitársammal együtt, hogy maga Gulyás István szövetségi kapitány – aki Nagy Lászlóval és Chema Rodriguezzel irányítja a legjobb szakvezetői kezekbe került fiúkat – is azt nyilatkozta: hazudna, ha azt mondaná, hogy számítottak rá. Igaz, ezzel mindenféle teher nélkül játszhattak Mikler Rolandék, még a szövetség sem jelölt ki konkrét célt a torna előtt, hiszen a generációváltáson átesett, több kulcsembert nélkülöző együttes a 2022-es, részben hazai rendezésű Eb-re kezdte meg az építkezést. A fundamentum lerakása pedig úgy néz ki, már most megtörtént, mert ezek a srácok olyat vittek végbe eddig, ami a legszebb álmainkat is felülmúlta, s nem egy jól sikerült meccsről, hanem folyamatos remeklésről beszélhetünk.

Emlékszem nem egy világversenyre, amikor az utolsó pillanatban kapott góllal mi estünk el a csoportbeli vagy középdöntős továbbjutástól, avagy egy-egy nagy bravúr után nem sikerült továbbmenteni azt a formát, és sima vereségek követték a folytatást. Pedig akkor világklasszis, nemzetközi szinten jegyzett játékosok alkották a gárdát, a Veszprémre, Szegedre, sőt, a Dunaferr játékosaira épülve. Most pedig a „csikócsapat”, ahol az előző generációkat a dunaújvárosi nevelésű Mikler képviseli egyedül, három olyan mérkőzést produkált a csoportban, amire egész Európa felfigyelt. Olyan kézilabdázók nevét kezdik megtanulni és kimondani, akiket még idehaza se nagyon ismertünk előtte, ráadásul nem a két BL-csapatunk adja a válogatott gerincét – összesen négyen vannak innen –, hanem a Tatabánya és a Balatonfüred, de a Fradi, a Gyöngyös és a Budakalász is képviselteti magát három légiós mellett.

Na, és ez a társaság hazaküldte az olimpiai és világbajnok dánokat, legyőzte az esélyesebbnek tartott oroszokat, az utóbbi évek legnagyobb játékával egy félidő alatt lemosta Izlandot – hatgólos különbségű sikerre az elmúlt tíz évben eddig kétszer volt példa európai, jegyzett válogatott ellen! Az eredmények, de inkább a mutatott játék, a hozzáállás, a tempó, a kiállítások sorát nélkülöző, de mégis kőkemény védekezés arra is csattanós választ adott, hogy nem kell temetni felnőtt szinten a férfikézilabdát. Mennyit lehetett hallani, tele van külföldivel az NB I, de lám, mégis össze lehet rakni egy olyan keretet, amire azt a bizonyos házat fel lehet építeni!

Vezető képünk archív.