Látszott a folyamatos fejlődés a szezon során

Az újvárosiak – az utóbbi évek hagyományainak megfelelően – a nemrégen véget ért sorozatnak is igencsak megfiatalított kerettel vágtak neki, amelyben csupán egy felnőttkorú játékos kapott helyet. Bár a fiatalok egész évben jól küzdöttek csupán egy hajszál választotta el Tomanóczy Tibor vezetőedző csapatát a kieséstől.

– Az alapszakasz B csoportjában elért ötödik helyezés meglepetés volt számomra. Nem mi gyengültünk, hanem az ellenfeleink az elmúlt évekhez viszonyítva alaposan megerősödtek. Olyan játékosokat vásároltak, akik meghatározókká váltak csapataikban. Mi viszont továbbra is azt a filozófiát követtük, hogy saját nevelésű magyar fiatalokat építsünk be a csapatba, akik a jövőben lehetnek a magyar röplabda meghatározó személyiségei. A tavaly elért eredmény alapján terveztünk merészebben, és bíztunk abban, hogy megismételhetjük az előző évi helyezésünket. Sajnos menet közben több nehézséggel is meg kellett küzdenünk, ami alaposan feladta a leckét a játékosoknak, szakvezetőknek egyaránt – kezdte értékelését lapunknak.

– Mennyire hátráltatta a teljesítményt, hogy a csapat zöme az NB I., valamint a válogatotton kívül saját korosztályos bajnokságaiban is szerepelt?

– A mi döntésünk volt, hogy ezt bevállaltuk. Ezt azonban a jövőre vonatkozóan át kell gondolnunk. Kérdés, hogy a következő szezonban mennyire terheljük meg a fiúkat, milyen bajnokságokban, mennyi csapattal induljunk majd. Abban is döntenünk kell, hogy a tehetséges játékosok közül kik lehetnek azok, akik fel tudnak játszani az idősebb korosztályokba, illetve kik azok, akik az idősebbeket alkalom adtán helyettesíteni tudják, hogy ők néha pihenőt kapjanak.

– Az alsóházi rájátszásban azonban talán többet is kihozhatott volna magából a gárda…

– A Győr elleni párharcokból talán igen. Volt is esélyünk ellenük, amivel simán megalapozhattuk volna a bennmaradásunkat, és nem kellett volna a végéig izgulnunk. Azokon a meccseken nagyon hiányzott számunkra Hatvany Zsolt, aki ebben az időszakban nem állt a rendelkezésünkre. Ő meghatározó alapembere csapatunknak, így pont a rutin hiányzott a pályáról. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a rájátszás során volt több olyan mérkőzésünk, amelyet 2–0-ás vezetésünk ellenére vesztettünk el. Ez a fiatalság rovására írható, nem tudtunk végig azonos szinten játszani.

– Végül a Szolnok elleni párharcban sikerült kivívni a bennmaradást…

– Várható volt, hogy a meccsek kiélezettek lesznek, hiszen a Dunaferr és a Szolnok szinte azonos játékerőt képviselt. Az első meccs talán a vártnál könnyebb volt, majd a másodikon a Szolnok megpróbált mindent egy lapra feltenni, ennek érdekében minden erőt mozgósított, így kiharcolták a harmadik összecsapást, amelyet hazai pályán rendezhettünk. Ezen a hullámzó összecsapáson azonban sikerült nyernünk, ami továbbra is az első osztályú státuszt jelenti.

– Összességében miként foglalható össze az elmúlt bajnoki esztendő?

– Az eredmények ellenére látszott a csapaton a folyamatos fejlődés, így összességében elégedett lehetek, azt mondhatom, igen. Természetesen még nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy a srácok higgyenek magukban. El kell hinniük, hogy mindenkit le lehet győzni. Ehhez óriási akaratra van szükségük, és mentálisan is sokat kell fejlődni.