2019.01.10. 20:00
Amikor belépett a csarnokba, nagyot dobbant a szíve
Ha egy keményen meglőtt labda száguldana az arca felé, elhajolna? – kérdeztem tőle. Nem, megfognám, és a kapuba dobnám – mondta. A válasz abszolút természetes, mert aki ezt nyilatkozta, képtelen elszakadni a kézilabdától, 58 magyar válogatott mérkőzést játszott (130 román mellett), vb-ezüstöt és olimpiai bronzérmet is szerzett.
Mátéfi Eszter a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia (DKKA) új szakmai igazgatóhelyettese mondta ezt, aki sosem volt haragban a labdával. Eszter január 7-én csatlakozott a szakmai stábhoz, amelynek Imre Vilmos sportigazgatóként, Radulovics Bojana szakmai igazgatóként, György László pedig vezetőedzőként tagja.
Mátéfi Eszter hazajött, és most repes az örömtőlFotó: Zsedrovits Enikő/Dunaújvárosi Hírlap
– Amikor ismét beléptem a csarnok ajtaján, nagyot dobbant a szívem. Hazajöttem, és most repesek az örömtől – kezdte a nyilatkozatát Mátéfi Eszter. – A legnagyobb sikereket játékosként is itt, a Dunaferrnél értem el. Csodálatos csapatnak voltam a tagja. De büszke vagyok arra a három és fél évre is, amit itt szakvezetőként átélhettem. Ezután Kisvárdán lettem először szakmai igazgató, majd vezetőedző. Mondhatom, hogy mindenhol sok tapasztalatot szereztem. A kézilabda szeretete vezérelt mindenhol, minden beosztásban. De most már nagyon hiányzott a játék, és ezért nagyon örültem az ügyvezető úr felkérésének, boldogan vállaltam el a rám bízott feladatokat. – Mi lesz a feladata? – A gyermekkorosztálytól a felnőttekig a képzések megszervezése, az edzések, a mérkőzések látogatása, a tapasztalatok elemzése együttműködve a kollégákkal, a határokon túli műhelyek kialakítása, a már meglévő kapcsolatok ápolása és felügyelete. Minden tudásommal hozzá akarok járulni ahhoz, hogy a Kohász női kézilabdázói a legjobb képzést kapják, a fiatalok a legeredményesebb alapképzésben részesüljenek. – Ebben sokat segíthet továbbra is a felépített akadémiai rendszer. Ez a magyar bajnokságban rendkívül nagy előny… – A gyerekek szeme előtt játszanak a felnőtt, adott esetben a válogatott kézilabdázók, tehát van előttük minta. Egészen fantasztikus, hogy az ország különböző sarkából, a Kárpát-medence kis településeiből is jönnek a Kohász toborzójára a szülők, és hozzák felvételire gyerekeiket. A fiatalok előtt kitárul egy olyan sikeres jövő, látva a felnőttek példáját, amely az egyéni érvényesülést, a tehetség kibontakozását is segíti. – És ne hallgassuk el: szinte minden korcsoportos csapatunkban magyar játékosok kézilabdáznak. – Igen, miközben akad olyan együttes, amelyeknek mérkőzés előtti jegyzőkönyvében csak két magyar és tizennégy idegenlégiós neve szerepel, plusz a vezetőedző is külföldi. Ezzel kisvárdai működésem ideje alatt sem értettem egyet, próbáltam is tenni valamit. Ez azért sem szerencsés, mert a légiósok elveszik a magyar játékosok elől a helyet. Sőt a magyar válogatott is megsínyli ezt az állapotot, nem éppen pozitívan hat rá. Csak támogatni lehet azt az igyekezetet, hogy a saját nevelésű fiatalokkal versenyezzen az egyesületünk. Kiváló itt a szakmai háttér, ráadásul nagyszerű tanulási, iskolai feltételek állnak rendelkezésre. Fiataljaink előtt létezik valódi perspektíva. – Elárulja, mik a legfontosabb teendői ezekben a napokban? – Most már azon dolgozunk, hogy kialakítsuk a jövő évi játékoskeretet. Zajlanak az egyeztetések annak érdekében, hogy együtt maradjon a csapat. Ennek sikeréért én is nagy lendülettel, boldogan tevékenykedem.
