Lezajlott az I. Újévi Angyalka Utánpótlás Jégkorongtorna

Egy komoly kupanap megszervezésébe kezdett, a saját bajnoksággal egyelőre még nem rendelkező, tizenhárom év alatti lányok részére, amit sikerrel le is bonyolított. Ez volt a napokban rendezett I. Újévi Angyalka Utánpótlás Jégkorongtorna.

Az eseményen a saját csapatukon kívül négy vendégegyesület vett részt. Valamennyien elégedetten, győztes érzésekkel távozhattak. Kovács András, az egyesület elnöke így mutatta be ezt a lelkesítő eseményt: – Ez a verseny új kezdeményezés, amire a széles körű igény miatt is elszántuk magunkat. A női jégkorongban jelenleg csak felnőttbajnokságot írnak ki, amelyben a tizenhárom évüket már betöltöttek szerepelhetnek. Fontosnak tartottuk, hogy az utánpótlásunk erősítve legyen. Erre jó megoldás lehet a fiatalabbak részére szervezett torna, mint például ez az esemény is. A kislányok a fiúkkal együtt kezdik meg a sportággal való ismerkedést. Nem szeretnénk, ha tíz-tizenkét évesen, amikor a nagyfiúk között már elveszettnek érzik magukat, abbahagynák a jégkorongozást. A csapatokat három sorral játszatjuk. Az edzőket arra kértük, egyet a kicsiknek és a kezdőknek, a másikat a közepeseknek és a harmadikat a „nagyoknak” állítsák össze. Erre a versenyre a KMH, a MAC, a Vasas és a Hatvan csapatai érkeztek. Ahogy a hasonló korú fiúknál, itt sem az eredmény a fontos, hanem a sportérték és a remek élmény, amiben valamennyien részesülnek. Nem az érmek és az oklevelek számítanak értékmérőként. Visszatekintve a kupanap eseményeire, mindenképen megérte a szervezés a fáradságot, hiszen a részt vevő kislányok öröme kárpótolt bennünket. A szülők is jó hangulatban, szurkolással, barátságban töltötték el nálunk ezt a napot.

A kislányos kupanap szabályaiból

A normál jégkorongpályán keresztben jelölik ki a játékteret. A csapatok három sorral érkeznek. Egy kapus és három mezőnyjátékos van egyszerre a jégen. A cserék egy percenként történnek. A játékidő kétszer tizenkét perces, ami a felkészülten érkezettek számára egészséges fáradtságot hozhat. A folytatásra már ismét jókedvűen állnak föl.

A hokis anyukák és apukák

Az egy dolog, ha megtehetik, akkor a gyermekük első kétszáz felnőtt válogatottságáig ők lesznek a legelhivatottabb szurkolóik, de így a pálya elején az első számú segítőik és szponzoraik is. A hazai tornán sem mások, mint ezek a felnőtt „angyalok” álltak készen a technikai feladatok ellátásában, a pályaépítésben és az energiapótló szendvicsek, italok, gyümölcskockák, forró teák készítésében és kínálásában egyaránt. Nem mellékesen hangerővel is bírták végig, ami szintén nagyon fontos, hiszen ihletett közönség nélkül nehezen megy a játék. Le a kalappal előttük!

Egy törékeny kislányt az egyik legkeményebb sportba állítani?! Iván László egy, a jégkoronghoz hasonló szilaj sportágban, a Dunaújváros Gorillaz amerikaifutball-csapat centereként jeleskedik. Ezúttal lelkes szurkolóként, és apuka szerepben érkezett a kupanapra: – A lányomat képviselem a szurkolói táborban. Ezt a terhet nagyon jól és szívesen viseljük a többi szülővel együtt. Persze szívesen bemennék, és bizonyos dolgokban segítenék neki. Igaz, hogy ez nagyon kemény sportág, (az enyém még talán ettől is erősebb kihívást jelent), de úgy látom, neki nagyon tetszik, és megtalálta a helyét benne. Nincs mitől féltenem, mert nagyon jó kezekben és közegben van, kiváló a védőfelszerelésük. Játszik, sportol és ez boldoggá tesz bennünket. Nagyon jó ötlet volt ez az utánpótlástorna, mivel a gyerekek és a szülők együtt örültek neki, és ez jó alap ahhoz, hogy később eredményes játékosok lehessenek.

Iván-Zámbori Lili: – Nyolcéves és a Petőfi iskola első osztályos tanulója vagyok. Korisulival kezdtük, körülbelül másfél éve vagyok jégkorongos. Nagyon jó és izgalmas játék, szeretem. Az U8-asokkal, a fiúkkal együtt edzünk. Ma a lányok ellen még jobban ment a játék, jó volt itt lenni!”

Csányiné Guszter Lídia is erősen követte a jégen zajló eseményeket: – Lelkes szurkolója vagyok a dunaújvárosi csapatnak, bár korcsolyázni sajnos nem tudok. A kislányom nem fiús típusú, verekedős, de mégsem féltettem a jégkorongtól. Van rajta védőfelszerelés és nem hiszem, hogy bármi problémája lehetne.

A meccseken sem féltem, és ha az ellenfél vezet, akkor is nyugodt vagyok: úgyis mi fogunk győzni! Amint látszik, jól állok önbizalommal, de az is megvan bennük. Csak annyit mondtam neki az első meccs előtt, ügyes legyen! Nagyon tetszik ez a kupanap, jól szervezett és kiváló volt a hangulata. Az ellenfelek szüleit is barátsággal fogadtuk, hiszen ők is a saját gyerekeiknek szurkolnak, és mi is megyünk hozzájuk egy másik hasonló rendezvényre.

Csányi Gréta Noémi: – Nyolcéves vagyok és az Arany János Általános Iskolába járok, egy éve jégkorongozok. Nagyon jó és gyors is ez a játék. Az ellenféltől elvesszük a korongot, és megpróbáljuk legyőzni őket. Szeretek gólt lőni, de most nem sikerült, pedig volt helyzetem. Legközelebb belövöm. És majd még sok-sok érmet fogunk kapni!

Én is egy büszke apuka vagyok!

- Én is egy büszke apuka vagyok – mondta Szigetvári György, akinek a kislánya, Lara semmi másra nem cserélné el ezt a játékot! – Lehet, hogy van, akinek az jut az eszébe, féltenem kellene a kislányomat ettől az egyik legkeményebb sporttól, de nem teszem. Egyrészt nagyon komoly felszerelésben lépnek pályára, akárcsak a profik, másrészt melyik sportág nem kemény? Mindegyik az. Ebbe a csapatba fél éve került. Nagyon jó hatással van rá a közösség, a játék és a küzdelem. Nagyot lépett előre fizikailag és mozgáskoordinációban egyaránt. Óriási, pozitív változásának örülhetünk. Igazából nincsenek elvárásaim felé, az elsődleges, hogy a szívüket rakják bele a játékukba. Nyernek vagy veszítenek, az vigye őket előre. Mi, a szurkoló szülők is ezt tesszük, talán a leghangosabban biztatjuk őket. Egyértelmű, ők is gólra játszanak, a legjobban a győzelmüknek örülünk, de itt még nem olyan véresen komoly a dolog, mint a felnőtteknél.

Szigetvári Lara így kezdte a szóbeli bemutatkozását: – A Móricz iskolába járok, tízéves és harmadikos vagyok. Nem csak énekelni szeretek, hanem jégkorongozni is, abban is nagyon jó leszek. A csapattársaimat is szeretem. Ez izgalmas játék, amiben a védekezést kedvelem, de nem vagyok verekedős. Nem cserélném el egy másikra az már biztos!

- Én is egy büszke apuka vagyok, és nem csak a mai napon – mondta magáról Vinkler Zoltán. A fiam is jégkorongozik, és úgy döntöttünk, megpróbáljuk a Jázminnal is. Nem bántuk meg. Azt mondhatom, hogy a legjobb döntést hoztuk. Nagyszerű sportágban fejlődhetnek a gyerekeink. Sok elfoglaltsággal jár, de nem megy a tanulásuk rovására. A kislányunk két évet játszott mezőnyben, az utolsó kettőben már a kapus posztot gyakorolja. Minden szempontból jót tesz neki ez a sportág. Ezt a tornát lányoknak rendezték. A hétköznapokban a fiúkkal együtt edzenek, de az sem jelent problémát a számukra. Csodálatos volt ez a napunk. A sport összehozta a különböző csapatok gyerekeit és a szülőket egyaránt. A rivális szurkolótáborok itt nem szólalkoznak össze, barátságos a hangulat az elejétől a végéig. Jó szívvel várjuk egymást a soron következő eseményeken.

Vinkler Jázmintól megtudtuk, a Petőfi Sándor Általános Iskolába, harmadikba jár és már négy éve jégkorongozik: – Most már elég jól megy. Kapus poszton játszok, és ezek már igazi meccsek voltak. Nagyon bátor vagyok, nem félek az ellenféltől. Volt már olyan is, amikor fejen találtak, de nagyon jó sisakom és rácsom is van. Nem is sírtam miatta. Sajnos ezúttal kaptam néhány gólt, de legközelebb sokkal kevesebbet engedek be!

Jókedvű kupanap a fair play szellemében

A torna zárása után az esemény egyik fontos szervezője Herku Mónika, a Dunaújváros Angels csapatkapitánya és az utánpótlás-együttes, az Angyalkák vezetőedzője elégedetten értékelhette a látottakat. – A rendezvényünk meghívásos torna volt. A mai csapatunkban a nyolctól-tizenkét éves korosztályba tartozó játékosaink léptek jégre. A vendégcsapatok is így álltak fel. A sorokat egy-egy korosztályból válogattuk össze valamennyien. A hatvani egyesületnek annyira megtetszett az ötletünk, hogy ők is hasonlóképpen fogják lebonyolítani kupafordulójukat februárban. A nálunk szereplő kislányok a hétköznapokban a DAB-ban, és a KASI-ban (a Kaposvári klubban) edzenek, ezért köszönjünk, hogy a nevünk alatt játszhatnak ezeken a tornákon. Jó volt a gyerekek szemébe nézni, mert közülük egyértelműen mindenki nagyon élvezte ezt a napot. Sportszakmai szempontból azt láttam, hogy az én játékoskorosztályomból váltak ki azok, akik a következő nemzedékkel foglalkoznak. A picik pedig nagyon ügyesek. Nincs lámpaláz, megszeppenés, nagyon vagányan állnak bele a csatákba. Végül is jégkorongosok… Azt kell mondjam, közülük bárki lehet a következő generáció női U18-as válogatottjának a tagja. Távolabbról, mondjuk a nézőtérről nézve, nem igazán lehet megmondani, hogy fiúk vagy lányok játszanak a jégen! Ebben a korosztályban, fejben érettebbek a lányok. Vannak közöttük olyanok, akik már kombinatív játékra is képesek. Egy ilyen eseményen viszont nem ezen van a hangsúly, nem számoljuk az eredményeket. Az a cél, szeressenek együtt játszani. Itt mindenki gólt akar lőni és győzni szeretne. Ezért mindenki egyforma aranyérmet kapott. Senki sem szenvedett sérülést, jó hangulatban zárhattuk a napot. Komoly megterhelés volt, de nem feszítettük túl a húrt senkinél sem. Az elején még mindenki menni akart, de a vége felé volt, aki jelezte, egy kicsit elfáradt, és ő kapott is pihenőt. Az első három meccs egymást követte, az eléggé megterhelő volt, de a negyedik előtt volt idő egy kis regenerálódásra. A lelkesedésben viszont nem volt hiba! A fair play minden játék részletben megtalálható volt, és még egy kis pluszban is jelentkezett. A Vasas előre jelezte, hogy sajnos csak kapus nélkül tud érkezni, de mivel a MAC-nak és nekünk is kettő volt, két-két alkalommal kisegítettük őket, hogy részt tudjanak venni a versenyben. Hetek óta készülődtünk erre az eseményre, és nagyon élveztük a házigazda szerepét. Megérte, jól sikerült, hiszen minden csapattól pozitív visszajelzéseket kaptunk a lebonyolításról és a kiszolgálásról egyaránt. A legfontosabb pedig az, hogy a gyerekek nagyon jól érezték magukat.