2019.03.09. 12:00
Az élet örömeit meg kell élnünk
Bizonyára mind meglepődnénk, ha egyik reggel azzal állítana haza a gyerek, hogy az új irodalomtanára kitépette vele a tankönyve lapjait, és olykor az asztalon állva magyarázza forrongó lelkesedéssel szabadelvű eszméit. Meglepődne, de talán örülne is neki. Mert erre van szükség, és nem csak a Holt költők társaságában.
Az 1981-es film hatására biztosan sokan szoros barátságot kötöttek a versekkel, és vannak, akik ennek a hatására léptek irodalomtanári pályára. A történet kezdetében izgatott kamaszokat látunk, akik nagy reményekkel néznek az új tanév elé, ami egyébként új irodalomtanárt is jelent. A Robbie Williams alkotta Keating tanár úr viszont más, mint a többi. Szabadelvű, a carpe diemet hirdeti, és arra biztatja diákjait, hogy ne mások gondolatait magolják be, hanem sajátokat osszanak meg egymással és vele. Ezek a fiúk nagyon vevők új oktatójuk lázadó módszereire, bár van egy kisebb ellenállás az elején, ami azóta is az „új, fura tanárunkat először utáljuk, de megszeretjük majd” – típusú filmek alapeleme.
Ezek a srácok újra alakítják a Holt Költők Társaságát, ami eleinte csak egy verskedvelő klub, majd komoly ellenálló brigád alakul belőle, végül pedig tragédiába fullad az egész, de a film így is szolgáltat egyfajta happy endet, amin nemcsak Robbie Williams sírja el magát, de mi is. A film ennyi év távlatából is zseniális, és bár talán a mai fiatalok nem tudnak mit kezdeni az akkori oktatás képével, azért egy próbát megér.